Békák karácsonya

Nem vagyok kétéltű-szakértő (sem balneolgógus, mint Pokorni Zoltán), így hát nem tudom, hogy a békák (vagy a bálnák) hogyan ünneplik a karácsonyt a szabad világban.

Mi unortodoxok viszont szerintem ezt is jobban csináljuk.

Körítésként legyen elég annyi, hogy amikor homok kerül a hatalmi gépezetbe, exponenciálisan megnő az avatások, átadások – vagy ha végképp semmi új nincsen kéznél, hát kevély megtekintések – intenzitása.

Ilyenkor megszalad a kormányzati egészségügyi, demográfiai, közlekedési, és isten tudja milyen szakértők száma, hogy aztán a krízis „kezelése” után visszazuhanjon az induláskori nullára. Ezt hívják terelésnek (mások meg „működik az ország”-nak).

Ha semmit nem tudnánk arról, mi folyik, figyeljük az állami média kínlódását. Erre pedig csak rátesz egy lapáttal a propagandaminisztérium, melynek jóváhagyása nélkül még Tállai András sem büfizhet egy jóízűt a potya után.

Karácsony előtti meghívót kapott lapunk a fejlesztési tárcától. Ezúttal nem labdákat meg egy pár focicsukát osztogattak az éhező gyermekeknek, mint Orbán nevében a kormány a minap Kaposváron.

A közösséget illető ajándék ezúttal „a békák és más kétéltűek 2-es főúton való átterelését segítő felújított és kibővített átterelési rendszer” átadása - államtitkári ünnepi beszéddel.

De hol lehetnek a karácsonyi békák, akik majd átkelnek a frissen átadott „rendszeren”? Ők mégsem óvodások, akiket oda lehet rendelni, betanítani, esőben áztatni, és tapsoltatni, ha jő a főbácsi.

Az pedig milyen snassz, hogy a tudósítást sem lehet kötelezően úgy zárni: „boldogan vették birtokukba az új létesítményt”...?