Hirtelen felindulásomban írom ezeket a sorokat. Még szól a televízióban az RTL hatórás híradója. Vasárnap este van, advent negyedik vasárnapja. És mit hallok a miniszterelnöktől az „Ákos ügy” kapcsán? Hogy igen, erről fogunk még beszélni, nem napokig, hanem hónapokig. Ez az Ákos egy kellemes hangú énekes a könnyű műfajban és mondott egy marhaságot, amit már idézni sincs értelme.
Valóban nincs az országnak más gondja-baja, mint hogy ennek az embernek a marhaságával foglalkozzék? De még fel sem állok a székről, hogy a jó kis Erika gépemhez menjek, hallom a haza bölcsét, Kósa urat. Ő éppenséggel az „Aczéli kultúrpolitikához” hasonlítja a dolgot. Már mint, hogy ne csináljunk olyat, mint Aczél, ne a politikai véleményéről ítéljünk meg valakit, hanem a művészetéről. Mi a fene ez a politikai vélemény? Az, hogy a nők nem egyenrangúak a férfiakkal?! Hogy inkább szüljenek, mint karriert építsenek?
Ennél még az oldalborda is jobb, már mint, hogy a magasságos Ádám oldalbordájából teremtette meg Évát, ha jól tudom. És még valami: Ákos fiú nem elsőnek fogalmazta meg ezt a marhaságot, hanem bizony a parlament elnöke után rukkolt elő. És hallom, most szabadságra megy. Ne menjen! Állítom, nagyobb lesz a közönsége, mint valaha volt, mert most már ötször-nem ötször, hanem tízszer annyian tudják, ki ez az Ákos. És visszatérve a felindulásból írt soraim elejére: még többen fogják tudni, ha Orbán Viktor hónapokat ígér a témának, persze pontosan annak, hogy a nők igenis érnek annyit, mint a férfiak. Köszönöm, én így tudtam eddig is.