Halálos gázolás az Árpád hídon

Egy férfit vesztette életét ma hajnalban a hídon. A police.hu-n közzétette információk szerint negyed kettőkor egy személygépkocsi – eddig tisztázatlan okok és körülmények között - elgázolta a gyalogosan közlekedő embert, a  64 éves férfi olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette. A rendőrök a forgalomkorlátozást már feloldották, a híd forgalma újra zavartalan. 

Szerző

Jézus és a jövedelemelosztás

A magyar népi és politikai gondolkodást nem lehet elválasztani a kereszténységtől. Jézustól, a kereszténység első számú tanítójától egy farizeus megkérdezte: „Uram, adózzunk-e a császárnak?” Jézus azt felelte, miután a pénzérmén Tibérius császár arcképét látta: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré”. Zákeus a fővám(adó)szedő a Jézussal való vacsorázás során belátta, hogy becstelen dolog, több adót beszedni, mint amennyi az államnak jár. A napi munka fáradalmai után Jézus azt mondta: „Megérdemli a munkás a maga bérét”. Megdicsérte azt a fiút, aki apja pénzét (talentumait) gyarapította, tehát hozamát növelte. A szőlőmunkások közül az is megkapta a bérét, aki később érkezett, vagyis kevesebb órát dolgozott. Mit mondanak ezek a példák? Azt mondják, hogy az életben mindenkinek és mindennek (pénznek, tárgyiasult tőkének, földnek, vagyis a dologi termelési tényezőknek) jár valami az állam által létrehozott javakból. Nem véletlen, hogy Jézus tanítása az igazság, az élet és a boldogság (boldogulás) mellett jelentős részben a munka, az adó, a kereskedés, a hatalom, a gazdagság, a szegénység és a pénz körül forog. Jézus azt mondja, hogy kell pénz az élethez (megélhetési jövedelem), jár pénz az elvégzett munka után (bér), jár pénz az államnak (adó) és jár pénz a befektetett tőke (pénz, föld, termelő eszközök) után (kamat, földjáradék, bérleti díj, profit) azok tulajdonosainak. A kérdés csak az: mennyi jár? Jézus erre is felel. Nem parttalanul, hanem szükséges és megérdemelt (megdolgozott), vagyis reális mértékben. Ha az egyén a társadalom (ország) lehetőségeitől és legfőképpen adott fejlettségi fokától függetlenül sokat vesz el a társadalom jövedelméből, akkor megvan a lehetősége annak, hogy járandóságának mértéke meghaladja a természetes mértéket, amiből adódik, hogy másnak a járandósága a természetes mérték alatt marad. Így az egyik indokolatlanul jól él, míg a másik indokolatlanul nyomorog. Létezik tehát a természetes járandóság törvénye, mint a jövedelmek és a vagyonok elosztásának törvénye, ami "emberfüggő". Amikor Jézus azt mondja, hogy „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré”, akkor azt is mondja, hogy be kell látnunk az állam szükségességét, amiért adóznunk kell, de azt is, hogy az állam önmegtartoztató legyen és ne vegyen el féktelenül pénzt az emberektől. Jézus szerint a társadalmi törvények legfontosabb törvénye a felebaráti szeretet, amelynek az egyik megnyilvánulási formája a társadalmi-gazdasági életben a természetes járandóság törvénye. S ennek a törvénynek a betartása nem állhat távol a nemzeti kereszténydemokrata és nemzeti szociáldemokrata eszmevilágtól sem.

Jézus és a jövedelemelosztás

A magyar népi és politikai gondolkodást nem lehet elválasztani a kereszténységtől. Jézustól, a kereszténység első számú tanítójától egy farizeus megkérdezte: „Uram, adózzunk-e a császárnak?” Jézus azt felelte, miután a pénzérmén Tibérius császár arcképét látta: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré”. Zákeus a fővám(adó)szedő a Jézussal való vacsorázás során belátta, hogy becstelen dolog, több adót beszedni, mint amennyi az államnak jár. A napi munka fáradalmai után Jézus azt mondta: „Megérdemli a munkás a maga bérét”. Megdicsérte azt a fiút, aki apja pénzét (talentumait) gyarapította, tehát hozamát növelte. A szőlőmunkások közül az is megkapta a bérét, aki később érkezett, vagyis kevesebb órát dolgozott. Mit mondanak ezek a példák? Azt mondják, hogy az életben mindenkinek és mindennek (pénznek, tárgyiasult tőkének, földnek, vagyis a dologi termelési tényezőknek) jár valami az állam által létrehozott javakból. Nem véletlen, hogy Jézus tanítása az igazság, az élet és a boldogság (boldogulás) mellett jelentős részben a munka, az adó, a kereskedés, a hatalom, a gazdagság, a szegénység és a pénz körül forog. Jézus azt mondja, hogy kell pénz az élethez (megélhetési jövedelem), jár pénz az elvégzett munka után (bér), jár pénz az államnak (adó) és jár pénz a befektetett tőke (pénz, föld, termelő eszközök) után (kamat, földjáradék, bérleti díj, profit) azok tulajdonosainak. A kérdés csak az: mennyi jár? Jézus erre is felel. Nem parttalanul, hanem szükséges és megérdemelt (megdolgozott), vagyis reális mértékben. Ha az egyén a társadalom (ország) lehetőségeitől és legfőképpen adott fejlettségi fokától függetlenül sokat vesz el a társadalom jövedelméből, akkor megvan a lehetősége annak, hogy járandóságának mértéke meghaladja a természetes mértéket, amiből adódik, hogy másnak a járandósága a természetes mérték alatt marad. Így az egyik indokolatlanul jól él, míg a másik indokolatlanul nyomorog. Létezik tehát a természetes járandóság törvénye, mint a jövedelmek és a vagyonok elosztásának törvénye, ami "emberfüggő". Amikor Jézus azt mondja, hogy „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré”, akkor azt is mondja, hogy be kell látnunk az állam szükségességét, amiért adóznunk kell, de azt is, hogy az állam önmegtartoztató legyen és ne vegyen el féktelenül pénzt az emberektől. Jézus szerint a társadalmi törvények legfontosabb törvénye a felebaráti szeretet, amelynek az egyik megnyilvánulási formája a társadalmi-gazdasági életben a természetes járandóság törvénye. S ennek a törvénynek a betartása nem állhat távol a nemzeti kereszténydemokrata és nemzeti szociáldemokrata eszmevilágtól sem.