Előfizetés

Egy hónappal tovább lesz nyitva a Csontváry-kiállítás

A nagy érdeklődés miatt egy hónappal meghosszabbították a Csontváry Kosztka Tivadar életművének nagy részét bemutató fővárosi kiállítás nyitva tartását. A tárlat így 2016. január 31-ig lesz látható a budai Várban.

A tárlat tematikus egységei figyelemmel kísérik többek között Csontváry utazásait is, kalandozásai követéséhez térkép installáció is készült. A patikussegédből lett festőzseni különösen vonzódott a mediterrán és közel-keleti tájakhoz, a Szentföldön végzett alkotómunka hangsúlyos szerepet tölt be az életművet bemutató tárlaton. Más művek mellett többek között olyan klasszikusok is láthatók a tárlaton, mint A taorminai görög színház romjai, a libanoni Baalbek városának romjait megörökítő alkotás, vagy a mindenki által ismert a Magányos cédrus című 1907-ből származó olajfestménye. A két emeletnyi termekben továbbá egyéb tájképek, valamint ember- és állatábrázolások, egy önarckép is helyet kapott. A festmények mellett a Münchenben készített korai szénrajzok, illetve a közel tizenöt évvel későbbről származó ceruzagrafikák is megtekinthetőek. A kiállított művek többsége a pécsi Janus Pannonius Múzeumból érkezett, de számtalan alkotást kölcsönöztek a Magyar Nemzeti Galériából és miskolci kiállítóterekből is. A Csontváry-tárlatot Mispál Attila rendezte kisfilmrészletek kísérik, amelyek Varga József színművész, a Nemzeti Színház társulati tagja főszereplésével készültek.

Programot vár az egészségügy

Van, aki szerint 20 éve nem történik semmi a magyar egészségügyben, mások csak az ezredfordulótól mérik a lemaradást, a legmegengedőbbek pedig csak az utóbbi egy-két évre mennek vissza, de a végeredmény minden esetben ugyanaz: koncepció, pontos jövőkép nélkül nincs és nem is lesz érdemi változás. Ma már az is általános vélemény, hogy nincs tovább, az ágazatnak nincs újabb 2-3 éve, hogy kivárja, míg valamit kiagyalnak a döntéshozók és kisakkozzák, hogy azt miként lehet a legolcsóbban megúszni, hogyan lehet a lehető legtöbb terhet átpakolni a betegek és a szakterületen dolgozók vállára.

Ez volt az egészségügy ünnepi ajándéka a nagy állami karácsonyfa alá: az alakuló egység. Sokáig kellett várni, hogy az orvosok is meg merjenek szólalni, de elérkezett a pillanat. Az intézeteket és osztályokat vezető mogulok kivételével már nincsenek olyan orvosok a hazai ellátórendszerben, akik ne akarnának gyökeres változást, itt már régen nem csak béremelést, ennél sokkal többet követelnek a dolgozók.

Program kell, nem lehet megúszni. Meg kell mondani, milyen legyen az alapellátás, mert nem elég kijelenteni, hogy az apránként belepakolt milliárdok majd szép lassan visszacsábítják a falusi körzetekbe a háziorvosokat, mert nem fogják. Nem elég mintaprogramokat fizetni külföldi pénzeken és azt mondani, itt vannak a praxisközösségek, csoportpraxisok, milyen jól működnek még a legelmaradottabb vidékeken is, mert ha nem lesz pénz a gyógytornászra, dietetikusra, a helyi programokat szervező segítőkre, senki nem akar majd csatlakozni ezekhez a rendszerekhez – a kormány pedig nem elég elszánt, hogy erre rákényszerítse a háziorvosokat, hisz akkor a jogosítványok mellé pénzt is kellene adnia. Mire kiderülhetne, milyen eredményeket hoznak az alapellátás új formái, már rég akkora lyukak tátongnak a rendszerben, amelyeken át a mélybe zuhan a beteg. Még márciusban hozták nyilvánosságra a Szinapszis Kft. Betegbiztonság 2015 című felmérésének eredményeit. A kutatás akkor azt igazolta, hogy ha semmi nem változik, a háziorvosi korfa és a betöltetlen háziorvosi praxisok száma alapján 2025-re 4,5 millió embernek nem lesz alapellátása.

A remény vagy a reménytelenség folyosója? FOTÓ: Molnár Ádám

A remény vagy a reménytelenség folyosója? FOTÓ: Molnár Ádám

A népegészségügyi fókuszú ellátást mantrázva hivatalnokok gyártják a papíron jól mutató egészségterveket, de attól még magyarok állnak a rákhalálozás rémisztő dobogóin, az elmaradott térségekben nem tudnak kezelésre járni a betegek, gyerekeiknek nem tudják időben kiváltani a gyógyszereket, kórházakban osztályok zárnak be szakemberhiány miatt, a végletesen túlzsúfolt járóbeteg várótermekben sorra ájulnak el az idős betegek, mert egy szék sem jut nekik.

Átfogó változásokat, ezekhez részletesen kidolgozott koncepciót, hatástanulmányokkal és pontos számításokkal igazolt terveket vár mindenki, ehelyett vérlázítóan semmitmondó sikerpropagandát kapnak orvosok, ápolók és betegek. Az új államtitkártól 2 és fél hónap alatt annyi tellett, hogy elzavart egy csomó országos főembert az egészségbiztosító vezetőjétől az országos tisztifőorvosig, de nem tudni, a változásokat hogyan akarja elérni.

Karácsonykor közben tovább nőtt a paraszolvenciát elutasító és azonnali változásokat sürgető „1001 orvos hálapénz nélkül” Facebook-csoport létszáma. Tagjaik azt gondolják, nincs reális esély arra, „hogy az ágazat vezetése épkézláb javaslattal álljon elő. Vagy az ítélőképességüket vesztették el vagy a józan eszüket. Egyik sem jó hír!” – fogalmazta meg egyikük. Meg kellene cáfolni őket.

Programot vár az egészségügy

Van, aki szerint 20 éve nem történik semmi a magyar egészségügyben, mások csak az ezredfordulótól mérik a lemaradást, a legmegengedőbbek pedig csak az utóbbi egy-két évre mennek vissza, de a végeredmény minden esetben ugyanaz: koncepció, pontos jövőkép nélkül nincs és nem is lesz érdemi változás. Ma már az is általános vélemény, hogy nincs tovább, az ágazatnak nincs újabb 2-3 éve, hogy kivárja, míg valamit kiagyalnak a döntéshozók és kisakkozzák, hogy azt miként lehet a legolcsóbban megúszni, hogyan lehet a lehető legtöbb terhet átpakolni a betegek és a szakterületen dolgozók vállára.

Ez volt az egészségügy ünnepi ajándéka a nagy állami karácsonyfa alá: az alakuló egység. Sokáig kellett várni, hogy az orvosok is meg merjenek szólalni, de elérkezett a pillanat. Az intézeteket és osztályokat vezető mogulok kivételével már nincsenek olyan orvosok a hazai ellátórendszerben, akik ne akarnának gyökeres változást, itt már régen nem csak béremelést, ennél sokkal többet követelnek a dolgozók.

Program kell, nem lehet megúszni. Meg kell mondani, milyen legyen az alapellátás, mert nem elég kijelenteni, hogy az apránként belepakolt milliárdok majd szép lassan visszacsábítják a falusi körzetekbe a háziorvosokat, mert nem fogják. Nem elég mintaprogramokat fizetni külföldi pénzeken és azt mondani, itt vannak a praxisközösségek, csoportpraxisok, milyen jól működnek még a legelmaradottabb vidékeken is, mert ha nem lesz pénz a gyógytornászra, dietetikusra, a helyi programokat szervező segítőkre, senki nem akar majd csatlakozni ezekhez a rendszerekhez – a kormány pedig nem elég elszánt, hogy erre rákényszerítse a háziorvosokat, hisz akkor a jogosítványok mellé pénzt is kellene adnia. Mire kiderülhetne, milyen eredményeket hoznak az alapellátás új formái, már rég akkora lyukak tátongnak a rendszerben, amelyeken át a mélybe zuhan a beteg. Még márciusban hozták nyilvánosságra a Szinapszis Kft. Betegbiztonság 2015 című felmérésének eredményeit. A kutatás akkor azt igazolta, hogy ha semmi nem változik, a háziorvosi korfa és a betöltetlen háziorvosi praxisok száma alapján 2025-re 4,5 millió embernek nem lesz alapellátása.

A remény vagy a reménytelenség folyosója? FOTÓ: Molnár Ádám

A remény vagy a reménytelenség folyosója? FOTÓ: Molnár Ádám

A népegészségügyi fókuszú ellátást mantrázva hivatalnokok gyártják a papíron jól mutató egészségterveket, de attól még magyarok állnak a rákhalálozás rémisztő dobogóin, az elmaradott térségekben nem tudnak kezelésre járni a betegek, gyerekeiknek nem tudják időben kiváltani a gyógyszereket, kórházakban osztályok zárnak be szakemberhiány miatt, a végletesen túlzsúfolt járóbeteg várótermekben sorra ájulnak el az idős betegek, mert egy szék sem jut nekik.

Átfogó változásokat, ezekhez részletesen kidolgozott koncepciót, hatástanulmányokkal és pontos számításokkal igazolt terveket vár mindenki, ehelyett vérlázítóan semmitmondó sikerpropagandát kapnak orvosok, ápolók és betegek. Az új államtitkártól 2 és fél hónap alatt annyi tellett, hogy elzavart egy csomó országos főembert az egészségbiztosító vezetőjétől az országos tisztifőorvosig, de nem tudni, a változásokat hogyan akarja elérni.

Karácsonykor közben tovább nőtt a paraszolvenciát elutasító és azonnali változásokat sürgető „1001 orvos hálapénz nélkül” Facebook-csoport létszáma. Tagjaik azt gondolják, nincs reális esély arra, „hogy az ágazat vezetése épkézláb javaslattal álljon elő. Vagy az ítélőképességüket vesztették el vagy a józan eszüket. Egyik sem jó hír!” – fogalmazta meg egyikük. Meg kellene cáfolni őket.