Teljes a bizonytalanság - Ingatag a kormányfő pozíciója

Elhúzódik a spanyol kormányalakítás, Mariano Rajoy első tapogatózó megbeszélései nem hoztak eredményt. A konzervatív Néppárt nem szerzett abszolút többséget a december 20-i parlamenti választásokon, így koalíciós partnert, vagy kisebbségi kormánya beiktatásához külső támogatókat kell keresnie. A szocialisták vezetője, Pedro Sánchez első körben nemet mondott a nagykoalícióra, amely a legszilárdabb formáció lehetne, de nem zárja ki, hogy Rajoy kudarca nyomán megpróbál egy baloldali koalíciót összehozni. VI. Fülöp spanyol király karácsonyi beszédében párbeszédre és kompromisszumra, az alkotmány tiszteletben tartására hívott fel.

Mario Vargas Llosa, a Nobel-díjas perui író, korábbi perui elnökjelölt a minap véleménycikkben elemezte a spanyol belpolitikai helyzetet az El País című lap hasábjain. Vargas Llosa rámutatott, bár most mindenki a nagy pártok hanyatlását és a feltörekvő kis pártok erősödését ünnepli, valójában a kétpárti váltógazdálkodás – a konzervatívok és szocialisták egymást váltó kormányzása – Spanyolország történetének egyik legsikeresebb periódusa volt. A diktatúrából a demokráciába való békés átmenet időszakában a spanyol társadalomban széleskörű konszenzus volt arról, hogy Spanyolországnak be kell illeszkednie Európába, erre az időszakra esett az EU-belépés, a NATO-tagság, a csatlakozás az eurózónához, a spanyol „gazdasági csoda”, a növekedés és életszínvonal-emelkedés példátlan korszaka – emlékeztetett Vargas Llosa.

A konzervatív író-politikus úgy véli, alapjában világos a helyzet, a koalíciós lehetőségek közül a legbiztosabbnak a Néppárt (PP), a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) és a középjobb Ciudadanos összefogása tűnik. Egy baloldali koalíció jóval ingatagabb lenne, túl sok párt bevonásával jönne össze, s az elszakadáspárti katalán baloldal támogatására is szükség lenne a kormányalakításhoz. Vargas Llosa szerint Spanyolország egy új nagy átalakulás előtt áll, s valamennyi politikai erőnek az előző átmenethez hasonló realitásérzékkel, nagylelkűséggel és toleranciával kell megtalálnia a megoldást.

A kibontakozás egyelőre nehezen körvonalazódik. Rajoy kormányfő hétfőn a két feltörekvő új párt, a Podemos és a Ciudadanos vezetőjét fogadta a Moncloa-palotában. Meghallgatta az álláspontját Pablo Iglesiasnak, akinek megszorítás-ellenes pártja 69 mandátumot szerzett a képviselőházban, a PP és a radikális baloldal között semmiféle paktumnak nincs esélye. Iglesias a megbeszélés után így csak annyit közölhetett, hogy a Podemos semmiféle módon nem hajlandó segíteni a PP újbóli kormányalakítását. Büszke volt rá, hogy mindössze két percbe telt, mire ezt közölte a miniszterelnökkel.

Albert Rivera, a középjobb Ciudadanos párt vezetője kész lenne kívülről támogatni a PP és a PSOE paktumát, avagy tartózkodással egy kisebbségi PP-kabinet beiktatását. Mariano Rajoy számára nagy csalódás volt, hogy kiszemelt koalíciós partnere a várakozáson alul szerepelt, a PP 123 képviselői helyéhez a Ciudadanos 40 mandátumát hozzáadva sem érik el a 176 mandátumos abszolút többséget. Rajoy beiktatása így csak akkor válna lehetségessé, ha a szocialisták képviselőinek egy része melléjük állna, ám egyelőre nem tudni, ez megtörténik-e, s ha igen, a PSOE mikor adja be a derekát.

Pedro Sánchez, a szocialisták alig másfél éve megválasztott vezetője nem szerepelt fényesen a december 20-i választáson, a PSOE nemhogy nem erősödött, hanem a 2011-es eredményéhez képest további mandátumokat veszített, 110-ről 90-re csökkent képviselőinek száma. Nem csoda, hogy a szocialisták sorain belül nagy a zúgolódás, Sánchez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s nem kizárt, hogy előbb-utóbb mennie kell. A PSOE történelmi pártvezetői elégedetlenek, nagyhatalmú „bárói”, a tartományi vezetők lázonganak, sokan nem helyeslik, hogy Sánchez a kudarc ellenére kormányfői ambíciókat dédelget, s a Podemossal, a Ciudadanossal és a kis baloldali pártokkal szövetkezne.

Az El Mundo című lap úgy tudja, mind a PSOE legendás vezetője, Felipe González arra intette Sánchezt, hogy ismerje el a választás eredményét, s maradjon ellenzékben. A PSOE „nagy öregje” aggódik, attól tart, hogy az Ibériai-félsziget nagyobbik állama Olaszország sorsára jut, instabil kormányok váltogathatják egymást. González már másfél éve is felvetette egy „történelmi paktum” szükségességét a PP és a PSOE között, Spanyolország egységének és stabilitásának megőrzése érdekében.

Nem támogatja Pedro Sánchez ambícióit a másik korábbi szocialista kormányfő, José Luis Rodríguez Zapatero sem, akinek személyesen is igen rossz a viszonya az új főtitkárral. Sánchez Mariano Rajoynak is kifejtette még karácsony előtt, hogy a szocialisták hallani sem akarnak arról, hogy – német mintára – nagykoalíciót kössenek. A PSOE leginkább attól tart, hogy ebben a felállásban a Podemos maradna a vezető ellenzéki erő, s a szocialisták soraiból még többen átszivárognának a radikális ígéretekkel fellépő új tömörüléshez.

A PSOE tartományi vezetői hétvégi tanácskozásukon arra intették Sánchezt, hogy csak abban az esetben tárgyaljon a radikális baloldali Pablo Iglesiassal egy esetleges koalícióról, ha a Podemos kész lemondani egyik fő választási ígéretéről. A Podemos nem utolsósorban annak köszönhette sikerét, hogy a pártvezetők közül egyedüliként Iglesias ígérte meg: ha kormányra kerülnek, elismerik Katalónia jogát az önrendelkezésre, s engedélyezik a függetlenségi népszavazás megtartását. A PP és a PSOE e kérdésben közös platformon áll, egyik hagyományos nagy párt sem hajlandó kockára tenni Spanyolország egységét. A szocialisták az autonómiák reformja kérdésében nyitottak, de a katalán referendumot egyértelműen elutasítják.

Sánchez a PSOE szövetségi bizottságának hétfői tanácskozása után ki is jelentette, Spanyolország területi integritása nem alku tárgya, erről semmiféle koalíció érdekében nem hajlandó tárgyalni. A szocialisták vezetője egyelőre kitart az álláspontja mellett, közölte, hogy sem második, sem harmadik, sem negyedik körben nem szavazzák meg a parlamentben Mariano Rajoy beiktatását. (Először 176 mandátumos abszolút többség kell a kormányfő beiktatásához, a későbbi szavazási fordulókban már egyszerű többség elegendő.)

A PSOE első emberének a helyzete ugyanakkor bizonytalan. A pártvezetésből többen is szorgalmaznák, hogy az andalúziai kormányfő, Susana Díaz lépjen a helyére. A vezetőválasztáskor Díaz várandós volt, Andaluzia épp helyi voksolás előtt állt, így nem indult a PSOE főtitkári posztjáért, de ha eljön az ideje, kihívást fog intézni Sánchez ellen. A népszerű politikusnő ezért is sürgeti, hogy a tervezett időben tartsák meg a PSOE következő kongresszusát, ahol a vezetőváltás is felmerülhet. Sánchez ugyanakkor nem bánná, ha a tanácskozást a bizonytalan jövőbe halasztanák.

Mariano Rajoynak sem sziklaszilárd a pozíciója. José-María Aznar, a PP tiszeletbeli elnöke, volt kormányfő a december 20-i választás után a Néppárt kongresszusának mielőbbi összehívása mellett kardoskodott. Aznar – George W. Bush volt amerikai elnök és az iraki háború egykori eltökélt támogatója – 2011 óta nem vesz részt a pártvezetés munkájában, Rajoy felemás választási sikere-kudarca nyomán azonban már többször is hallatott magáról. Szerinte a PP kongresszusának kellene új pártvezetést választani, s meg kell vizsgálni, mi lehetett az oka annak, hogy a Néppárt 63 mandátumot veszített az előző voksoláshoz képest.

A PP mindazonáltal eltökélt, hogy folytatja a kormányzást. Fernando Martínez-Maillo főtitkárhelyettes a Néppárt vezetőségi ülése után közölte, hogy készek különféle megoldási lehetőségeket megvizsgálni, s részletesebb ajánlatot is tesznek a szocialistáknak, abból azonban nem engednek, hogy a PP győzött, 30 mandátummal többet szerzett, mint a PSOE, a 17 autonómia közül 13-ban, 52 választókerület közül 39-ben az élen végzett. „Ez megkérdőjelezhetetlenül azt jelenti, hogy a választók a PP-nek adtak felhatalmazást a kormányalakításra” – hangoztatta közleményében a Moncloa-palota. A PP ajánlatában szerepel, hogy a második legnagyobb parlamenti erőként a szocialisták kaphatják meg a házelnöki posztot, ha hozzásegítik Rajoyt a kormányalakításhoz. A PP és a PSOE vezetése egyaránt úgy nyilatkozott, hogy új választások kiírása a legutolsó, s egyben a legkedvezőtlenebb opció lenne.

VI. Fülöp spanyol király álláspontjára is kíváncsiak voltak a spanyolok, 6,6 millióan nézték meg az uralkodó karácsonyi beszédét, amelyben együttműködésre és az alkotmány tiszteletben tartására szólított fel. Az ABC című lap külön cikket szentelt annak, hogy – amennyiben Rajoy kudarcot vall – a spanyol alkotmány 99. paragrafusa értelmében az uralkodónak egyáltalán nem kötelessége a második legerősebb párt vezetőjét megbízni a kormányalakítással. Erről a szöveg egyszerűen nem rendelkezik. Így a lap szerint az is elképzelhető, hogy a jelenleg már ügyvezető Rajoy helyett Fülöp király a PP egy másik politikusának ad lehetőséget, hogy újból próbálkozzon. A demokratikus átalakulás óta eddig soha nem volt kétséges, melyik párt kap kormányalakítási megbízást, mindig világos volt a többség. Ha két hónap alatt nem sikerül megalakítani az új kabinetet, ismét az urnákhoz szólítják a spanyol választókat.

Katalónia a radikálisok döntésére vár

A spanyol kormányalakítási alkudozásokat a katalán helyzet alakulása is nagyban befolyásolja. Katalóniában szeptember 27-én tartották a tartományi választásokat, de azóta sem sikerült kormányt alakítani. A Spanyolországtól való elszakadást szorgalmazó erők győztek ugyan, de nem szereztek abszolút többséget, ennek ellenére eltökélték, hogy másfél év alatt eljutnak a függetlenség kikiáltásáig. A Junts pel Sí (Együtt a függetlenségért) tömörülés a 2010 óta hivatalban lévő kormányfőt, Artur Mast jelölte újra, beiktatását azonban választási szövetségesének, a radikális baloldali Népi Egység (CUP) tömörülésnek is támogatnia kellene. Az antikapitalista kis párt azonban megosztott, sokan elfogadhatatlannak találják Mast a megszorító intézkedések, korrupciós ügyek miatt.

A CUP közgyűlése legutóbb vasárnap szavazott Mas beiktatásáról, háromszor is nekifutottak, de 1515 igen, 1515 nem lett a végeredmény, s ismét nem jutottak dűlőre. Január 2-ra tervezik a következő voksolást, akkor már nem a közgyűlés, hanem a regionális pártcsoportok mintegy 70 vezetője hozza meg a végső döntést. Artur Mas tegnap közölte, harmadszor is megpróbálkozik a kormányalakítással, s a kis radikális párt nem akadályozhatja meg ebben. „A CUP kikényszerítheti új választások kiírását, de nincs hatalma arra, hogy változtasson a kormányfő személyén” – üzente Mas. A törvény szerint január 10-én jár le a határidő, ha addig nem alakul meg a katalán kormány, új választásokat kell kiírni Katalóniában.