Somló Tamás: Próbálom elviccelni az életemet

Publikálás dátuma
2016.01.06 06:46
„A zene olyan örömforrás, mint a szerelem. Lehet benne lubickolni, megbékélni, vigasztalódni” FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Pályáját cirkuszi akrobataként kezdte, de a világ körüli turnék szüneteiben már akkor is zenélt. Hatvanévesen jogi diplomát szerzett, mert annak idején megígérte az apjának. Somló Tamás szerint a nevetés karban tartja a lelket. Talán őt is ez konzerválja, meg az, hogy még mindig szeret zenélni. A lakályosan zsúfolt lakókonyhában a házigazda frissen főtt szafaládéval kínál, az egyik kutya a lábfejemre telepszik, a másik a felső szinten dekkol, a papagáj időlegesen némasági fogadalmat tett, a hörcsög valamely sarokban bujdokol.

– Amikor felhívtalak, azt mondtad, nem leszel jó riportalany, mert nem vagy elég okos. Szerinted mitől okos egy ember?

– Vannak, akiknek sebesen pörögnek az agytekervényei, begyűjtik a kívülről jövő információkat és ezeket helyesen tudják értelmezni. Szerepe van ebben a tanultságnak, érdeklődésnek, kíváncsiságnak, neveltetésnek. Annak, hogyan szocializálódik az ember, hogyan viszonyul az őt körülvevő közeghez.

– Az nem okosság, ha valaki jól tudja élni az életet? Mert ebben bárki példát vehetne rólad.

– Nem tudom, hogy ehhez ész kell-e. Nekem mázlim van, mert apám groteszk világlátását örököltem, sok mindenen tudok röhögni, és ez karban tartja a lelket. Három alomból négy gyerekem van, s kezdettől megpróbáltam úgy irányítani az életüket, hogy humánus, toleráns ember váljon belőlük. A fiaim már nagyok, a maguk útját járják. Lili, a lányom tizenöt éves, őt kifejezetten okosnak tartom. Röntgenszeme van, ez különleges adottság. Szinte átlát az embereken, néhány szóból, gesztusból felméri, kivel áll szemben.

– Te nem vagy jó emberismerő?

– Én naivabb vagyok. Sokan mondják, hogy gyerekes szimptóma, ha valaki nem nő fel, nyitott marad, mindenkit a bizalmába fogad, mindenkiben a jót látja, és ettől az esetleges csalódások sem térítik el. A mai napig így élek. Talán apámtól tanultam ezt, aki a családjában, a munkahelyén, mindenhol igyekezett bizalmi, emberi viszonyt kiépíteni és megtartani. Pedig nem volt könnyű élete. Megjárta a munkaszolgálatot, két testvére túlélte a vészkorszakot, a harmadik nem. Jóska a Radnóti-féle brigádban volt, és abból csapatból alig jött vissza valaki. A történtek mindannyiukban kitörölhetetlen nyomot hagytak. Apám soha nem beszélt erről, de tetten érhető volt minden megnyilvánulásában, a diszkrét rezignáltságban, amit már gyerekként is éreztem.

– A mi korosztályunk együtt él a család elhallgatott múltjával. Én is csak akkor ébredtem rá erre, amikor már nem volt kitől kérdezni.

– Igen, akik átélők és tanúk voltak nem akartak megnyilatkozni. Talán minket védtek azzal, hogy a terheiket magukkal vitték a sírba. De például a mamám még él. Százéves, Rawensbrückben volt koncentrációs táborban, ahol kísérleteztek a nőkön. Ma sem hajlandó beszélni erről. Ötéves voltam, amikor a mama a családba került. A vér szerinti anyám akkor vált el apámtól, és az új anyukával kaptam egy nagymamát is, aki rettentő sokat foglalkozott velem. A nagymamának három gyereke veszett oda a táborokban. Arra élénken emlékszem, hogy minden nap sírt, én pedig azt hittem azért, mert valami rosszat csináltam.

– Gondolkoztál már azon, hogy mennyire befolyásolja ez a múlt az életedet?

– A múltunkat kivédhetetlenül magunkkal cipeljük. Egy ilyen múlt nyomait a következő generációk is viselik, mert nem lehet megérteni. Nincs rá magyarázat, és azt veszem észre, hogy nem tudom elmesélni a gyerekeimnek, mit érzek, mert nem akarom, hogy ők is szenvedjenek. Próbálom elviccelni az életemet, de a kérdőjelek mindig ott vannak legbelül. Hogy történhetett ez meg? Egy felvilágosult korban hogyan lehetett tömegeket meggyőzni arról, hogy milliók kiirtása helyes, sőt üdvözítő?

– Az emberek manipulálhatóak. Ennek ma is tanúi vagyunk nap mint nap.

– Igen, sajnos. Gőzerővel működik a propaganda-gépezet, a túlkoncentrált hatalom mindenre rátelepszik, és egyre gyarapszik a csókosok köre, meg a rendvédelmi populáció. Azt mondják, ez még belefér a demokráciába. Szerintem már régen nem így van, de még sokan elhiszik.

– Nem érzed néha, hogy kihalófélben lévő faj vagy a liberalizmusoddal, a derűddel, a megbocsátó attitűddel?

– Mit csináljak? Nekem így jó, és már nem fogok megváltozni. De az igaz, hogy sokszor csak nézek, mint Rozi a moziban. Nem értem, mi szükség van a kettős beszédre, hogy mást mondanak kint és mást itthon. Miközben hál’ istennek részesei lehetünk a világ egyik legrégebbi kultúrkörének. És ahelyett, hogy örülnénk, mi „nem hagyjuk magunkat”. Ki akar minket bántani? Ki ellen kellene védekeznünk? Európa a mai életlehetőségek non plusz ultrája. Ide szeretne jönni a fél világ. Nem mellékesen ebből él az ország. Szerintem nem fogja hagyni a társadalom, hogy ebből a klubból kiléptessenek minket, mert ez nem a mi generációnkat érintené elsősorban, hanem a gyerekeinket, unokáinkat.

– Térjünk át a zenére! Tavaly megalakult egy új banda, a fiatalokból álló Abrakazabra zenekar, kiegészülve régi LGT tagokkal: Solti János dobossal, Karácsony János gitárossal és veled. Régi LGT-dalokat játszotok, kicsit újrahangszerelve. Végigálltam egy bulitokat a szigetszentmiklósi sportcsarnokban – fergeteges volt. Mostanában fű-fa-virág az Arénában vagy a Kongresszusi Központban koncertezik, szerintem ti is megtöltenétek bármelyiket.

– Az LGT-vel utoljára 2012-ben „arénáztunk”. A vártnál jobban sikerült, szépen megtelt a ház, jólesett. De arra, hogy valaki menedzselni tudja önmagát, esetleg másokat is – születni kell. Van, aki érzi, van, aki beletanul, és most már olyan is van, aki tudományosan műveli. Egy nagy bulihoz szponzor kell, és nekem nincs pofám segítségért kuncsorogni. Talán azért, mert nem érdekel a pénz. Nem is kerültem soha abba a helyzetbe, hogy azon kelljen törni a fejemet, vajon a Fidzsi-szigeteken vagy a Bahamákon építkezzek-e? A sárga csekkekre, kajára, utazásra mindig lesz, a többi nem fontos. Ezek a fiatalok – vagyis az Abrakazabra – tehetségesek, szeretünk együtt játszani. Igazi örömzenét csinálunk, ez a dolog fő erénye.

– Ezek szerint még mindig szeretsz zenélni?

– Nagyon! És hatalmas sikernek érzem, hogy a kislányom, Lili is megszerette a zenét. Addig mondtam, míg rászánta magát, és ízlett neki. Először gitározott, egészen jó volt, de abbahagyta. Abbahagyta a sportot és az artistaképzőt is.

– Szegény gyerek! Mindent ki kell próbálnia, amiben apuka jeleskedett?

– Én csak azt akartam, hogy örömét lelje valamiben. Anélkül nem lehet élni… Végül rábeszéltem a zongorára, és most már, ha leül zongorázni, látom rajta, hogy élvezi. Nem kényszer, de ha valaki muzikális – márpedig Lili az – a zenével jól jár. Mert a zene az önkifejezés eszköze és örömforrás akkor is, ha nem ezzel keresi a kenyerét. Olyan örömforrás, mint a szerelem. Lehet benne lubickolni, megbékélni, vigasztalódni.

Magyar kisfilmet is meghívtak a 72. cannes-i fesztiválra

Publikálás dátuma
2019.04.19 17:40

Mintegy 2 ezer alkotás közül 17 vizsgafilm, közülük 14 fikciós és 3 animációs mű kapott meghívást a Cinéfondation versenyébe, többségében kelet-európai országokból.
Magyar nagyjátékfilm eddig nem került be a frissen bejelentett 72. Cannes-i filmfesztivál programjába, de a rövidfilmes mezőnyben jelen vagyunk: a vizsga- és diplomafilmeket felvonultató Cinéfondation programba beválogatták Moldovai Katalin Ahogy eddig című 24 perces alkotását, mely a Budapesti Metropolitan Egyetem Mozgóképművész mesterképzésén készült. Moldovai korábban elvégezte a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Filmművészet és média és média szakát. Az Ahogy eddig főszerepeiben Venczel Vera és Tóth Ildikó látható. A mű Tóth Krisztina azonos című novellájából készült, a forgatókönyvet a rendező Palóczi Zitával közösen jegyzi, az operatőr Táborosi András volt. A cannes-i Cinéfondation zsűrijének elnöke idén Claire Denis francai író-rendező lesz. A vizsga- és diplomafilmeket bemutató rangos programban korábban Mundruczó Kornél, Kocsis Ágnes, Szimler Bálint, Kárpáti György Mór, Andrasev Nadja és Szentpéteri Áron filmjei szerepeltek. A nagyjátékfilmes versenyben idén nagy nevek csapnak össze, hiszen Pedro Almodóvar, Ken Loach, Xavier Dolan, Arnaud Desplechin, Jean-Pierre és Luc Dardenne, valamint Terrence Malick legújabb alkotásai versenyeznek a patinás Arany pálmáért. A mostani bejelentés során, a sajtó által tuti befutónak számító, Quentin Tarantino rendezte Volt egyszer egy Hollywood kapcsán Thierry Frémaux művészeti igazgató elmondta: a film még nincs kész – a beválogatását persze még később is bejelenthetik. A világ legrangosabb mozgóképes versenye Jim Jarmusch The Dead Don't Die című zombifilmjének (szintén versenyben van) díszbemutatójával nyit május 14-én. A mustra május 25-ig tart, a hivatalos versenyprogram zsűrijének elnöke Alejandro González Inárritu ötszörös Oscar-díjas mexikói filmrendező lesz, a nyolcvanhárom éves Alain Delont életművéért tiszteletbeli Arany Pálmával tüntetik ki.   
Frissítve: 2019.04.19 19:24

Fel sem vetődött az ExperiDance megszűnése

Publikálás dátuma
2019.04.18 13:58
Az Experidance művészetéhez hozzátartozik, hogy papíron napi három előadásra is képes
Fotó: MTI/ KOSZTICSÁK SZILÁRD
Nyolc táncos távozott Román Sándor együtteséből, de arról szó sincs, hogy feloszlana a tizenkilenc éves társulat.
A Táncélet (illetve a Corn & Soda) cikke alapján csütörtökön több online lap arról számolt be, hogy tizenkilenc év után megszűnik az ExperiDance Tánctársulat, ám ebből egy szó sem igaz – nyilatkozta a Népszavának a társulat ügyvezető igazgatója, társtulajdonosa, Vona Tibor. – Valóban több előadásunk elmarad, mivel nyolc szólista távozott az együttesből. A színpadi minőségben viszont nem kötünk kompromisszumot: nem tudtuk olyan gyorsan betanítani a helyükre érkezetteket, és nem kívántuk megnyirbálni a produkciókat. Tizenkilenc év és háromezer előadás után egy-két előadást leállítottunk, ebből kerekedett ez az egész. Ez roppant szomorú, elkeserítő. Mint ügyvezető, én nagyon rosszul végezném dolgomat, ha ennyi idő alatt egy tizenkilenc éves, három-négymilliárd forint értékű brandet lerombolnék azzal, hogy néhány előadást nem mutattunk be. Ráadásul az ExperiDance nemcsak tánctársulat, hanem egy nagyobb portfolió, egy cégcsoport - tette hozzá. Tizenötmillió forintot visszafizettünk a nézőknek az elmaradt előadások miatt – mondta Vona Tibor. − Más társulatok is leállnak, hogyha éppen a repertoárt frissíteni vagy betanítani kell, ebben semmi újdonság nincsen. Mi folyamatos műsorszolgáltatók voltunk, most a logisztikát nem sikerült tökéletesen összeraknunk, de csak ennyi történt, semmi extra. A Győri Balett is leállt egy időre, miután az együttes vezetője, Markó Iván távozott, de nem szűnt meg. Vona Tibor cáfolja a az elmaradó tao-pénzekkel kapcsolatos híreket is. Az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő visszaigazolta, hogy érvényesnek tartja az EPER-pályázatunkat. (Az előadó-művészeti társaságiadó-támogatás megszüntetését kompenzálandó a kormány az előadó-művészeti szféra közvetlen támogatásának új pályázati rendszerét alakította ki – a szerk.) Most várjuk, hogy mennyi – a taót kiváltó − támogatást kapunk az új kulturális finanszírozási rendszerben - közölte lapunkkaL. 
 Vona Tibort nagyon bosszantja, hogy a rossz hír azonnal felkapott hír lesz, ráadásul úgy, hogy nem is igaz. – A Schwajda György vezette kaposvári színházban, vagy a Jordán Tamás-féle Nemzeti Színházban is előfordult, hogy több hónapot csúszott egy premier, de azokból nem lett ekkora rémhír.  Tizenkilenc éve működünk, nagyon kevés ilyen társulat van Magyarországon. A pályatárs együttesek általában ilyenkorra már megszűnnek, vagy személyi ellentétek, vagy a pénz hiánya, vagy az ötlettelenség miatt. Az ExperiDance – és ezt nem csak az elfogultság mondatja velem – e szempontból is hungarikum – mondta Vona Tibor.

Az ExperiDance

2000-ben alakult Magyarország első magántánctársulataként. Alapítója Román Sándor koreográfus, táncművész és Vona Tibor producer. Az ExperiDance a RaM Colosseum rezidens művészeti együttese annak megnyitása, 2011 tavasza óta. Eddig mintegy két tucat produkció kötődik az együttes nevéhez, művészeti hitvallása, hogy „a tüzes magyar táncokat népszerű nemzetközi és modern irányzatokkal” szelídítse meg, fokozza a végletekig. Tagjai magasan képzett táncosok. Látványos show-it eddig több mint 2,5 millióan látták. A tao támogatási rendszer – amely a jegyárbevétel 80 százalékáig adhatott kompenzációt − egyik legnagyobb nyertese volt a társulat.

A társulat közleménye

Az ExperiDance menedzsmentje a honlapján is cáfolta a társulat megszűnéséről szóló hírt, amit alább közlünk. >>„A társulat tulajdonosai nem döntöttek a társulat felbomlása mellett, erre vonatkozóan tulajdonosok között semmilyen belső tárgyalás nem történt.   A repertoár bemutatása időszakosan lett csak leállítva, melynek oka nyolc kiváló, tapasztalt táncművész rövid időn belüli távozása, akiknek többsége fajsúlyos, többnyire szólista szerepeket töltött be a darabjainkban. A színpadi minőség tekintetében a művek megnyirbálásával, csak félig felkészült szereplőkkel nem kívánunk színpadra állni, ebben nem kívánunk kompromisszumot kötni magunkkal, hiszen ezzel azonnal becsapnánk a leghitelesebb véleményformálóinkat, a nézőinket! A főszerepek visszapótlása az ExperiDance székházának professzionális próbatermi körülményei között jelenleg is zajlik. A társulat aktivitását napi szinten szervező szakmai és értékesítő menedzsmentnek nincs tudomása arról, hogy Román Sándornak lenne egy „újonnan szerződött” tánctársulata. Román Sándor ugyanazokkal a táncművészekkel dolgozott az elmúlt héten, időszakban is, akikkel az elmúlt egy évben is dolgozott. A társulat minden erejével és tudásával arra törekszik, hogy számtalan szerződéses kötelezettségének eleget téve mielőbb újra színpadra lépjen, olyan minőségben, mely minőség alapján anno kiérdemelte nézőitől a „Ritmus Ünnepe” kitüntető jelzőt!<<

Frissítve: 2019.04.18 14:06