Lám, nincs szükségünk saját terroristákra, hogy bizonyítsuk, amit hirdetünk: a kötelező betelepítési kvóta növeli a terrorveszélyt. Kétszer is megjárta Belgiumból Magyarországot szeptemberben Salah Abdeslam, a párizsi terrortámadások életben maradt feltételezett megszervezője - közölte a legnézettebb francia hírtelevízió. Szeptember 8-án és 17-én is órákat parkolt a Keletinél, hogy merénylőket toborozzon a párizsi akciókhoz. (Lázár János már december 3-án sejtelmesen jelezte: "az egyik főszervező feltételezésünk szerint a Keleti pályaudvarnál is járt, a magyar állami regisztrációt megtagadó bevándorlókból csapatot toborzott és azokkal távozott az országból".)
És akkor most el lehetne kezdeni glóriát fonni a kormányfő feje fölé, hogy micsoda bölcs előrelátással kezelte a "népvándorlást", amelyet bizonyos liberális-baloldali erők szerveztek Európa ellen, hogy micsoda sikert hozott a nemzetállami kerítés, a migránsellenes törvénykezés, hogy migráns híján is annyira indokolt a "tömeges bevándorlás okozta vészhelyzet" fenntartása, hogy Simicskó miniszter mindjárt ötpárti egyeztetésen próbálja átverni az alaptörvény századik módosítását a terrorveszélyre hivatkozva.
Az egész történethez csak annyit: ha a jól értesült magyar kormányfő tavaly nem a plakátháborúval, kerítésépítéssel, önmaga népszerűsítésével foglalkozik, hanem időben kezdi verni az asztalt Brüsszelben a titkosszolgálatok szorosabb együttműködéséért, a várható válság közös uniós kezeléséért, ha nem használja ki ócska politikai haszonszerzésre Angela Merkel német kancellár szerencsétlen, de etikus elszólását, ha időben leül tárgyalni a balkáni vezetőkkel, ha nem engedi a Keletihez kószálni az ellenőrizetlen, de a nyugati sajtó tévéfelvételein "háborús állapotként" jól mutató menekültek ezreit, ha nem zúdítja rá a horvátokra és a szlovénekre a migránsokat, ha nem enged át Magyarországon egyetlen hang nélkül 400 ezer embert, ha felkészülten fogadja a menekülteket, nos, Abdeslam még akkor is visszatérhetett volna akár kétszer is a Keletihez és felrobbanthatta volna fél Párizst a többi egymillió nyomorult hírbehozásával.
Csak akkor Európa és a világ egészen más szemmel tekintene ma a magyarokra.
