2016 a választások éve lesz

Fontos választási év lesz a 2016-os a világpolitikában. Az esztendő összes eseménye közül messze kiemelkedik a novemberben esedékes amerikai elnökválasztás, amelyen már nem indulhat újra Barack Obama. Parlamenti választást rendeznek két szomszédos országban is: márciusban Szlovákiában, novemberben pedig Romániában járulhatnak az urnákhoz.

Portugáliában elnökválasztással kezdődik a politikai év: január 24-én választhatják meg az ország új államfőjét, a hivatalban lévő Aníbal Cavaco Silva utódját. Várhatóan egyik jelölt sem szerzi meg a megválasztáshoz szükséges ötven százalék plusz egy voksot, így február 14-én második fordulót rendeznek. Eddig tíz jelöltet jegyeztek be, többségük független. A szocialisták színeiben a párt korábbi parlamenti képviselője, Henrique Neto indul, ugyanakkor rajthoz áll Maria de Belém, aki szocialista pártelnök volt 2011-2014 között. A jobboldali szociáldemokratákat Marcelo Rebelo de Sousa korábbi pártelnök képviseli.

Irán szempontjából több tekintetben is fontos év lesz az idei, hiszen a tavalyi nukleáris megállapodásnak köszönhetően, amelyben a perzsa állam garantálta, hogy atomprogramja békés célokat szolgál, fokozatosan feloldják az országgal szembeni büntetőintézkedéseket. Februárban parlamenti választást rendeznek: a 290 tagú törvényhozás 285 tagját választják meg közvetlenül.

Fico hatalmon marad

Szlovákiában a választók március 5-én járulhatnak az urnákhoz. Bár jó egy éve még látszott esély arra, hogy az ellenzéknek sikerül megdöntenie a Smer kormányzását a következő választáson, ez a remény mostanra rendkívül halovánnyá vált. A Smer népszerűsége azóta emelkedett, s a márciusi választás favoritja lett. Az sem kizárt, hogy 2012 után ismételten egyedül is képes lesz kormányt alakítani, ha hinni lehet a felméréseknek. A menekültválságban rejlő lehetőségeket Fico populista politikushoz „méltó” módon aknázta ki. Felmérések szerint valószínűsíthető a Bugár Béla által fémjelzett Híd újbóli bekerülése a pozsonyi parlamentbe, a Magyar Közösség Pártja (MKP) ezzel szemben ismételten kívül rekedhet. Több éves kimaradás után visszakerülhet a Nemzeti Tanácsba a szélsőségesen nacionalista, magyarellenes Szlovák Nemzeti Párt (SNS).

Megoldás a balkáni válságra?

Április 24-én rendezik az előrehozott macedón parlamenti választást. Múlt év júliusában zárult le egy hónapokig tartó, rendkívül súlyos belpolitikai válság. A megállapodás az Európai Unió közvetítésével jött létre a két nagy párt, a Nikola Gruevszki miniszterelnök által fémjelzett, jobboldali VMRO-DPMNE és a baloldali szocialisták között. A válság mögött az áll, hogy a kormány mindenre ráteszi a kezét. Gruevszki 2006 augusztusa óta folyamatosan irányítja az országot. Sokan despotizmussal vádolják, s azzal, csak azért írt ki 2011-re előrehozott választást, hogy még tovább stabilizálja hatalmát. Ugyanakkor már a 2008-as választás után is hallani lehetett olyan hangokat, amelyek szerint szabálytalanságok sora történt. Februárban aztán Zoran Zaev, a Macedóniai Szociáldemokrata Unió (SDSM) elnöke azzal vádolta meg Gruevszkit, hogy újságírók, papok, ellenzéki politikusok lehallgatását rendelte el. Közölte, a miniszterelnök és a hírszerzés vezetője, Szaso Mijalkov irányították az aknamunkát (utóbbi időközben lemondott). Az ellenzéki vezető szerint „legalább” négy éven keresztül összesen 20 ezer embert hallgattak le. Mint mondta, ilyen kiterjedt lehallgatást csak a hivatalos hírszerzés szervezhet meg. Kis híján polgárháborús helyzet alakult ki, amit végül az EU-nak sikerült elsimítania.

Szintén áprilisban választják meg az új osztrák elnököt. Heinz Fischer mandátuma 2016. július 8-án jár le. S ugyanebben a hónapban választhatják meg Írországban az új törvényhozás összetételét.

Ezután nyugalmasabb időszak következik a világpolitikában, néhány afrikai országban rendeznek parlamenti, júniusban pedig Izlandon elnökválasztást. Szeptember 18-án aztán Oroszországban megválasztják az új parlamentet. Előre borítékolható, hogy az Egységes Oroszország ismét fölényesen nyer majd. Igaz, az országban másodlagos a parlament szerepe, a döntő szó Vlagyimir Putyin elnöké.

Októberben Grúziában és Montenegróban rendeznek parlamenti választást. Utóbbi országban 2015 utolsó hónapjaiban többször tüntettek Milo Djukanovic pártja ellen, valószínűtlen azonban, hogy Podgoricában kormányváltás történjen.

Kiderül az amerikai elnök személye

Az év kétségkívül legjelentősebb eseménye az amerikai elnökválasztás lesz. November második keddjén, 8-án döntenek az amerikaiak a következő elnök személyéről. Az idei voksolás nyitott, hisz két hivatali idő leteltével, az alkotmány előírásainak megfelelően leköszön az első afrikai-amerikai elnök, a demokrata Barack Obama. A választók előtt álló nagy kérdés így az, hogy a folytonosság mellett döntenek-e, tehát egy harmadik periódusra is demokrata politikusra bízzák-e a kormányzást, avagy váltást akarnak, s inkább republikánus elnököt küldenek a Fehér Házba.

Ritkán fordul elő, hogy két terminus után harmadszorra is ugyanaz a párt adhatja az elnököt, nyolc év után a közvélemény többnyire a változásban látja a helyzet javulásának garanciáját. Legutóbb Ronald Reagan alelnöke, George H. W. Bush kapta meg a folytatás lehetőségét, de ő maga csupán egy terminust szolgálhatott le. A demokrata Bill Clinton nyolc éve után, 2000-ben, ismét váltás következett, s – igaz, a legfelsőbb bíróság besegítésével – republikánus elnök győzött, Al Gore alelnök hiába szerzett összességében több szavazatot, az elektori kollégiumban alulmaradt. George W. Bush nyolc évének lejártával azonban egyértelmű volt, hogy határozott iránymódosítást akar a többség, nem utolsó sorban az egyik legkevésbé népszerű elnökként leköszönt ifjabb Bush két háborújának mielőbbi lezárását.

2016 nem tűnik ilyen egyértelmű vízválasztónak, még ha sokan bírálják is az idén utolsó évét a Fehér Házban töltő Obamát. A 44. elnök támogatottsága messze nincs mélyponton, a január eleji állás szerint 43 százalék elégedett vele, míg 52 százalék bírálja teljesítményét, így ha sikeres zárószakaszt teljesít, utolsó évével segítheti demokrata utódjelöltjének kampányát.

Az igazság pillanata még csak ezután következik el, hiszen az eddigi országos felmérések nem sokat jelentettek, legfeljebb az államonkénti szondázások. Az előválasztási kampány során várhatóan nyárra eldől, ki lesz a két nagy párt elnökjelöltje, s addigra az is kiderül, vajon feltűnik-e esélyesnek mutatkozó, harmadik párti, netán független jelölt a versenyben.

Idén meglepően későn kezdődik az előválasztási szezon: január eleje helyett február elsején tartják az iowai caucust, az ottani helyi választási gyűlések során adják le az első tényleges voksokat a demokrata és republikánus szavazók. Február 9-én következik a New Hampshire-i előválasztás, majd 20-án a republikánus, 27-én a demokrata előválasztás Dél-Karolinában. Március 1-re, a nevezetes „szuperkeddre” már körvonalazódhat, ki lesz a demokraták és a republikánusok elnökjelöltje.

A két kampány állását tekintve az előrejelzések többsége azt jósolja, hogy Hillary Clinton volt szenátor, Obama első külügyminisztere megszerzi a demokrata elnökjelöltséget, s a volt First Lady jövő januárban elnökként térhet vissza a Fehér Házba. A Financial Times brit napilap előrejelzése Clinton győzelmét jósolja (igaz, 2008-ban is így történt), a brit The Guardian 8/11 esélyt ad a volt külügyminiszter győzelmére. A The Economist hetilap 54 százalékra teszi Hillary győzelmi esélyét. Az indoklások szerint a 2016-os kampány fő kérdése az lesz, tovább erősödik-e az amerikai gazdaság, s ha igen, Clintontól nehéz lesz elvenni az elnökséget. A konzervatív William Cristol a The Weekly Standardban viszont arra mutat rá, hogy tavaly megfordult Clinton szerencséje, s míg 2015 elején 54 és 41 százalék volt támogatottsága, illetve elutasítottsága, év végére ez 42-51-re változott, bizakodásra adván okot a republikánusoknak.

Az előválasztások során megritkul majd a jelenleg még mindig népes republikánus mezőny, a magyar származású George Pataki után sokan mások is kénytelenek lesznek bedobni a törülközőt. Az elemzők még mindig kételkednek abban, hogy a vagdalkozó, tabukat sértő kampányt vívó milliárdos, Donald Trump lehet a republikánus elnökjelölt, az esélylatolgatások szerint Marco Rubio floridai szenátor tudná leginkább legyőzni Hillary Clintont. A vallásos konzervatív szavazótábor ugyanakkor inkább Ted Cruz texasi szenátorba vetné reményét. Arra azonban egyre kevesebben számítanak, hogy Jeb Bush volt floridai kormányzónak még beleszólása lehet a versenybe.

A republikánus kampány tehát tumultuózusabb lesz, mint a demokrata, a jóslatok szerint mégsem valószínű, hogy az utolsó pillanatra, a júliusi clevelandi elnökjelölő konvencióra hagynák a döntést. A Fortune magazin jóslata szerint végül Marco Rubio és alelnökaspiránsként a dél-karolinai kormányzónő, Nikki Haley lesz majd a revansra vágyó párt jelölt-párosa.

Vucic megerősíti hatalmát?

Bár Szerbiában újra és újra felmerül az esélye annak, hogy idő előtti választást rendeznek, egyelőre egyáltalán nem biztos, hogy korábbi lapértesüléseknek megfelelően az ország polgárai tavasszal valóban az urnákhoz járulnak majd. Nincs is sok értelme választani, mivel Aleksandar Vucic miniszterelnök így is nagy többséggel kormányozhat. Egy új voksolás legfeljebb csak annyi változást hozna, hogy a Vucic által irányított Szerb Haladó Párt (SNS) még nagyobb többségre tenne szert a törvényhozásban. Szerbia sikeres évet tudhat maga mögött, hiszen hosszas várakozások után decemberben az Európai Unió megnyitotta az első tárgyalási fejezeteket Belgráddal, így Szerbia, ha egy nagyon apró lépéssel is, de közelebb került az unió kapujához.

Egyelőre nem ismert a kolumbiai békemegállapodásról szóló népszavazás időpontja, ami valóban történelmi esemény a dél-amerikai állam szempontjából, hiszen a FARC szélsőbaloldali gerillái 1964 óta folytattak fegyveres harcot a kormányerőkkel szemben. A több mint ötven éve tartó harcokban 220 ezren vesztették életüket.

Ismeretlen a koszovói elnökválasztás dátuma is, s egyelőre még az is talány, hogy Olaszországban mikor voksolnak az alkotmány reformjáról.

Saját kormánya lehet Johannisnak

Romániában várhatóan júniusban kerül sor a helyhatósági, decemberben a parlamenti választásokra. Keleti szomszédunknál új szabályok szerint voksolnak, az új választási törvény korrigálni próbálja azt a 2008 óta hatályban lévő, Traian Basescu volt államfő által a parlamenten áterőltetett jogszabályt, amely a jelenlegi abnormálisan magas, 588 fős törvényhozást eredményezte és totális káoszt a mandátumleosztásoknál. Ennek köszönhetően abszurd helyzetek álltak elő, volt olyan, hogy valaki 14 vokssal mandátumot nyert, míg más közel harmincezerrel nem. Az új törvény ilyen tekintetben visszahozza a normalitást, de bevezeti a levélben való szavazást, amely időzített bomba is lehet. Egyelőre az valószínűsíthető, hogy Klaus Johannis, 2014 decemberében megválasztott államfő kezdettől kinyilatkoztatott óhajának beteljesülését segíti majd. Johannis ugyanis Victor Ponta tavaly novemberi bukásáig kénytelen volt együttműködni a szocialista kabinettel, de többször egyértelművé tette, hogy „saját kormányt” szeretne. (Jelenleg technokrata kormánya van Romániának.) Ám, amennyiben nem történik radikális változás, nem lesz könnyű a kormányalakítás. A külföldön élő románok hagyományosan a jobboldalra szavaznak, de hogy mekkora lesz a szavazókedv, azt esetükben nem tudják mérni a közvéleménykutatók. Hivatalos adatok szerint 4,9 millió a külföldön élő román állampolgárok száma, és ha nagyarányban élnek szavazati jogukkal, gyakorlatilag ők döntik el, milyen kormány alakul Romániában.

Az országon belüli erőviszonyok ugyanis kiegyensúlyozottak –Johannis PNL-je 40 százalékon áll és decemberben 2 százalékot csökkent, a szocialista PSD 36,3 százalékos, ami 1,3 százalékos növekedést jelent novemberhez képest. Rajtuk kívül csak az RMDSZ mozog a parlamenti küszöb fölött, 5,2 százalékkal. Sokat erősödött Basescu új pártja (PMP), amely szeptemberben még 2,6, decemberben már 4,4 százalékon állt, és Calin Popescu Tariceanu ex-kormányfő szintén új liberális pártja, az ALDE, amely 2,6 százalékról javított 4-re. Ilyen erőviszonyok közepette precedens nélküli helyzet állhat elő – egyik nagy pártnak sem elég egy kis párt támogatása, több pedig nincs, önmagában pedig senki sem képes kormányt alakítani nagyarányú külföldi voksok nélkül.