Mit tehet az ember, ha azok, akiket barátainak, de legalábbis szövetségeseinek tart, kést döfnek a hátába? Ha mondjuk történelemből erős, felsikolthat, hogy "te is fiam, Brutus". Még akkor is, ha a kés ezúttal csak jelképes, hiszen egy salátatörvényben van elrejtve, s nincs is egyetlen Brutus, csak sok kicsi, aki egyelőre mind Caesar óhaját lesi. Vagy esetleg azt is mondhatja, hogy na ebből nekem elég, szórakozzanak mással.
Budapest főpolgármesterét - aki maga panaszkodott arról a szimbolikus késről - azonban kemény fából faragták. Ő erre azt válaszolja, hogy az egész még jól is elsülhet. S olyannyira bízik ebben, hogy hajlandó még meg is változtatni korábbi elhatározását, s netán újra elindul a választáson 2019-ben. Addig is éles szavakkal odamondogat - na nem a saját támogatóinak, akik játszadoznak vele, hanem - az ellenzéki politikusoknak. Hadd lássa mindenki, hogy ő még ebben a számára méltatlan és rendkívül hátrányos helyzetben sem hagyja magát.
Tarlós István életének majdnem 68 éve alatt már sok mindent megélt. És el is ért. Aligha hihető, hogy nem veszi észre, ő is csak egy játékszer, vagy ha úgy tetszik, egy eszköz a kedves vezető kezében. Aki decemberben még leült vele tárgyalni - sokra nem mentek egymással -, de januárban nem látja értelmét az újabb csevejnek. Hiszen már minden eldöntetett. A Mahir oszlopainak jelentős része ledőlt, a közlekedés finanszírozásáról van már parlamenti határozat, Budapestet meg nem akarják szándékosan csődbe vinni. Állítólag. A főpolgármester meg csak főjön a saját levében, ha úgy tetszik neki. Ha pedig nem, akkor majd találnak helyette egy másikat, egy igazi bábot, az legalább nem csinál majd úgy, mintha önálló egyéniség lenne és nem hiszi azt, hogy valami is múlik rajta.
Nagyon jól látja Tarlós István, ott a kés a hátában. Egyelőre csak jelképesen. Még tarthat sajtótájékoztatókat, beszélhet amit akar, szórakoztathatja az újságírókat. De csak nem gondolja, hogy pártunk és kormányunk - élén a bölcs vezérrel - majd pont Budapestet hagyja függetlennek és szabadnak.
Ha szépen beáll a sorba, még reménykedhet, hogy neki is leesik valami.