Végül csak összefognak? - Fogy az egészségügy türelme

Erősödik a civil mozgalmak és a szakszervezetek összefogása az egészségügyben, egyre többen gondolják, hogy a sztrájktól sem kell megriadni, ha a kormány továbbra sem veszi komolyan az ágazatban dolgozók elégedetlenségét. A Kerekasztal a Részvételi Demokráciáért (KARD) Egyesület szombati fórumán felszólalók szerint még tart a hazai gyógyítás zuhanórepülése.

A héten hivatalosan is akciószövetséget hoznak létre az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) „mostohagyerekei” – tudtuk meg a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnökétől. Mendrey László vendégként volt jelen egy szombati egészségügyi fórumon, ahol felszólalt Sándor Mária, a fekete ruhás nővér is, akinek Magyarország a magyar egészségügyért néven az ősszel alakult civil mozgalma, továbbá a szociális ágazatban működő Autonóm Területi Szakszervezet és a PDSZ december 30-án már közös sajtótájékoztatón jelezte, szorosabbra fűzi az együttműködést, hogy a három terület sikeresebben harcolhasson a bérek megemeléséért és a jelenleginél jobb munkafeltételekért.

A humánszféra érdekvédelmének erősödését jelzi az is, hogy a találkozón megjelent a Független Egészségügyi Szakszervezet korábbi elnöke is. A tavalyi utcai egészségügyi demonstrációkat sikeresen szervező Kiss László egy új, a szakdolgozókat, a technikai és gazdasági munkatársaikat tömörítő szakszervezet megalakításán dolgozik.

Ezek után nem okozott nagy meglepetést, amikor a kerekasztal egyik résztvevője, Komáromi Zoltán kifejtette, hogy a kormány tétlenkedésére már csak egy választ lehet adni: sztrájkot kell szervezni az egészségügyben. Az Együtt szakpolitikusa, maga is gyakorló háziorvos az év végi ünnepek idejére emlékeztetett, amikor napokig csak ügyeletet láttak el az orvosok és nővérek, mégis működött az ellátás. Szerinte tehát a betegek sérelme nélkül meg lehetne szervezni egy akár napokig tartó munkabeszüntetést is. Ugyanilyen erős eszköz lenne és megbénítaná a rendszert az is, ha egyszerűen betartanának minden szabályt a dolgozók: csak annyi ügyeletet vállalnának, amennyit lehet, annyi időt szánnának egy betegre, amennyi az előírás, pontosan és időben dokumentálnák az elvégzett munkát.

Lassan csak ezek az erős eszközök maradnak az ágazat dolgozóinak kezében, mert a munkahelyek folyamatosan trükköznek a kifizetésekkel, a legtöbb kórházban nem engedik rögzíteni az összes ledolgozott munkaórát, mert akkor kiderülne, mennyire elviselhetetlen a dolgozók terhelése, így viszont az ápolók a nekik járó pótlékoknak csak egy részét kapják meg. A Kerekasztal a Részvételi Demokráciáért (KARD) Egyesület szombati fórumára - más, hasonló rendezvényekhez hasonlóan – nem ment el egyetlen meghívott, hivatalban lévő vagy korábban a jelenlegi hatalomhoz kötődő egészségügyi vezető sem. A közismert ügyvéd, Magyar György elnökségével működő civil szervezet meghívta a találkozóra a Magyar Orvosi Kamara jelenlegi és volt elnökeit, a Kórházszövetség egyik elnökségi tagját és Zombor Gábor korábbi szakállamtitkárt is, de ők nem éltek a lehetőséggel, hogy bekapcsolódjanak az ágazat jövőjéről folytatott párbeszédbe.

A kérdésre, hogy csúszhat-e a mostaninál még mélyebbre az egészségügy, a megjelentek többsége igennel felelt. A már idézett Komáromi Zoltán arra emlékeztetett, hogy a háziorvosok kiöregedése és az utánpótlás hiánya miatt hamarosan másfél millió ember marad mindennapi ellátás nélkül. Weltner János sebész a minőségi kontroll hiánya mellett azt hangsúlyozta, ma senki nem tudja pontosan megmondani, hány orvos és ápoló van valójában az országban, mert majdnem mindenkinek van másod- és harmadállása. A politika ezt a káoszt meglovagolva mondja, hogy nincs is nagy baj, van elég szakember.

Pusztai Erzsébet, az ágazat egykori államtitkára szerint azért romlik a helyzet, mert a kórházak államosításának eredményeként most egy kézben van az intézmények működtetése és ellenőrzése, a tömegesen termelődő új jogszabályok érthetetlenek, a dolgozók pedig „felélik önmagukat”, egyre fáradtabbak és kiégettebbek. Egy másik korábbi államtitkár, Kincses Gyula arról beszélt, mennyire fontos, hogy Sándor Mária akciói a közbeszédbe emelték az egészségügy bajait, bár a lakosság ma még beletörődni látszik abba, hogy minden százból 38 forintot zsebből tesz bele a gyógyulásához szükséges forrásokba. A megszólított nővér ismét arra figyelmeztetett, hogy nem lehet a magyar betegek gyógyulását az egészségügyi dolgozók kitartására és jóindulatára alapozni. A szakszervezeti vezető Kiss László szerint a kórházigazgatóknak is szakítaniuk kell azzal a gyakorlattal, hogy a politikának és nem a társadalomnak akarnak megfelelni, mert alkalmazottaik kreativitása már nem sokáig lesz képes elfedni a bajokat. Az eddig legalább papíron meglévő elvárásokat is elfelejthetjük szerinte, ha Ónodi-Szűcs államtitkár eltörli a működés minimumfeltételeit, ahogyan azt tervezi.

A KARD Egyesület rendezvényén még csak felvetődött a sztrájk lehetősége, de a szakszervezeti vezetők megjelenése is jelzi: megkezdődött az érdekvédők és a civil mozgalmak összefogása. Új, a meglévőknél harciasabb formációk születnek hamarosan, amelyek vezetői már nem megélni akarnak ebből az érdekvédelmi munkából, hanem élhetőbb rendszerek működéséhez akarnak hozzájárulni, ha kell, akár keményebb eszközökkel is.

lásd még: Konferencia "az egészségügy agóniájáról" - Fotógaléria