A doni áttörés áldozataira emlékeztek Budapesten

Hetvenhárom év után újra és újra ki kell mondani, hogy a 2. magyar hadsereg katonáinak szolgálata, helytállása és kötelességtudata nemcsak áldozat, hanem példa is - ezt, vagyis a hősiességet emelte ki a Honvédelmi Minisztérium (HM) parlamenti államtitkára a doni áttörés évfordulóján rendezett megemlékezésen.

Vargha Tamás a magyar katonák pokoli szenvedései kapcsán is a helytállást, önfeláldozást hangoztatta, mondván: a Don-kanyarnál a szörnyű körülmények között, a mínusz 35-40 fokos télben, fagyban is megkísérelték a lehetetlent: feltartóztatni a náluk létszámban, felszereltségben és fegyverzetben sokkal erősebb ellenséges Vörös Hadsereget. A gyász és a tiszteletadás megilleti a magyar honvédeket és a munkaszolgálatosokat, akik az önzetlenség, a kitartás, a másokért való önfeláldozás és elszántság nagyszerű emberi példáját mutatva álltak helyt.

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak, de ma országszerte zajlanak a megemlékezést tartanak a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg Don menti csatái áldozatainak emlékére.

Kórházvonat a II. világháborúban Forrás: Fortepan

Mint ismeretes, a második világháborúban a 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki a keleti frontra. A frontra kivonuló 207 ezer emberből álló hadsereg fegyverzete és felszerelése hiányos és korszerűtlen volt. A szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, mínusz 30-35 fokos hidegben lendült támadásba az urivi hídfőtől kiindulva, és már aznap 8-12 kilométer mélyen beékelődött a magyar védelembe. Január 16-ára a szovjet támadás három részre szakította a magyar hadsereget. A doni veszteségekről nincsenek pontos adatok. A 2. magyar hadsereg anyagi veszteségei mintegy 70 százalékosak voltak, az áldozatok számát egyes források mintegy 93 500-ra, más források 120 ezerre, illetve 148 ezerre teszik. A sebesültek és a fogságba kerültek pontos száma sem ismeretes.