Az összeget, bizonyos elvek figyelembe vételével a 26 élvonalbeli klub közt osztja szét a szövetség. Kocsis – a Fidesz kommunikációs igazgatója, Józsefváros polgármestere – hangsúlyozta, fontosnak tartja, hogy az egyesületek fejlődni tudjanak, ne legyen adósságuk, foglalkozzanak kiemelten az utánpótlással, szükség esetén pedig fejlesszék az infrastruktúrát, ám a szövetség nem fog beleszólni abba, mire költik a pénzt. Az első osztásnál az előző idénybeli bajnoki helyezéseket vették figyelembe. Az MKSZ-elnök külön kiemelte, hogy például a veszprémi férficsapat támogatása meghaladja a 600 millió forintot.
Hogy a Szerencsejáték Zrt. miként tudja és kívánja továbbértékesíteni a megszerzett jogokat, egyelőre nem sejthető - hiszen nem ez a vállalat profilja, és erősen kérdéses, rendelkezik-e a szükséges apparátussal -, ám az kijelenthető, újabb állami milliárdok kerültek egy olyan gépezetbe, melynek (azon túl, hogy látványsportágként eleve szépen ki van stafírozva a tao-támogatásból befolyó milliárdokkal) alapvetően piaci alapokon kellene működnie.
„Csak, hogy viszonyítási alapunk legyen, a teljes magyar profi labdarúgás mérlegben megjelenő szponzorációs bevétele nem éri el az évi 4,3 milliárd forintot – mondta a Népszava által megkérdezett sportközgazdász, Muszbek Mihály. – Mindenkinek gratulálok, aki tető alá hozta ezt a szerződést, és azt kívánom, a felek találják meg a számításukat. Jómagam, egyetemi tanárként a sportgazdaság klasszikus rendszere alapján nem tudom értelmezni ezt a több mint hárommilliárd forintos üzletet. Amennyiben a Szerencsejáték Zrt. nem piaci alapon vette meg a jogokat, ezt a megállapodást is hozzá lehet csapni az egyéb típusú, közpénzen alapuló sportfinanszírozáshoz.”
