Nem birkózik meg a terrorral Ankara

Kedden véres merénylet rázta meg Isztambult. Az Iszlám Állam öngyilkos merénylője robbantott a metropoliszban, s ölt meg 12 személyt, nagyrészt német turistákat. Törökország tehát ugyanott folytatta a 2016-os évet, ahol az előzőt abbahagyta. A biztonsági helyzet siralmas, a kormányzat nem tud kellő hatékonysággal fellépni az iszlám szélsőségesek ellen. A kabinetnek is megvan a maga szerepe abban, hogy idáig fajult a helyzet.

Törökország mintha nem tudna kikecmeregni a terror ördögi köréből. Szinte havonta hajtanak végre véres merényleteket a legnagyobb városokban. Mi az oka ennek? Részben az, hogy a kormány sokáig nem volt érdekelt a korábbi terrortámadások hátterének minden részletre kiterjedő felgöngyölítésében. A kabinet különösen furcsa megállapításra jutott például a múlt év október 10-én, Ankarában végrehajtott terrorcselekmény után. Még Ahmet Davutoglu miniszterelnök is hangoztatta, hogy a 102 személy halálát és több mint 400 személy sérülését okozó akciót az Iszlám Állam (IS) és a Kurd Munkáspárt (PKK) szélsőségesei együttesen hajthatták végre.

A tények egészen mást mutattak, hiszen az egyik öngyilkos merénylőről konkrétan kiderült, hogy az Iszlám Állam tagja volt, testvére pedig júliusban Surucban hajtott végre egy 33 halálos áldozatot követelő terrortámadást. Az IS-szál tehát megerősítést nyert, az azonban máig nem világos, milyen kurd kapcsolatra gondoltak a kormány illetékesei az ankarai vérfürdő kapcsán. Ez valószínűleg soha nem is fog kiderülni, hiszen kizárt, hogy a PKK az iszlamistákkal együtt hajtott volna végre bármilyen terrorakciót. Az iszlamisták és a kurdok ellenségei egymásnak. Csakhogy az ankarai kormánytól, s Recep Tayyip Erdogan elnöktől nem állt távol a PKK és az IS összemosásának gondolata.

Az ankarai terrorakciót még a november elején megrendezett idő előtti voksolás előtt hajtották végre, abban az időszakban, amikor a kabinet éppen arra törekedett, hogy egyenlőségjelet tegyen az iszlám és a kurd terrorizmus közé. Ennek az volt az oka, hogy a júniusi parlamenti választáson Erdogan pártja, az AKP nem tudott abszolút többséget szerezni a törvényhozásban, s azt remélte, a PKK elleni tűzszünet felmondásával, a Kurd Munkáspárt elleni háború megkezdésével, a félelem gerjesztésével sikerül elérni azt, hogy az emberek ismét a kormány mellé álljanak.

Ez a stratégia politikai szempontból sikeres is volt, mivel az AKP a novemberi idő előtti voksoláson visszaszerezte abszolút többségét, s ismét közelebb került Erdogan nagy álmának megvalósulásához, az elnöki köztársaság bevezetéséhez. A politikai sikeren túl azonban ennek a taktikának csak hátrányai voltak. A kampány időszakának ugyan már két hónapja vége, de a biztonsági helyzet siralmas maradt. A kurdokkal szembeni kemény katonai fellépés nem hozta meg a várt hatást. Több dél-anatóliai településen áldatlan állapotok uralkodnak, s a helyi kurd fegyvereseknek útakadályokkal és egyéb módon sikerült megállítaniuk a kormányerők továbbhaladását.

A kurdokat csak katonai erővel nem lehet legyőzni. Főleg azért nem, mert az országnak ezen a részén a lakosság nagy támogatására számíthatnak. Ettől függetlenül a mostani helyzet a PKK számára is fenntarthatatlan. A szélsőséges kurd erők annyira nem erősek, hogy huzamosabb időn keresztül képesek legyenek szembeszállni a török hadsereggel.

Bizonyos helyeken tehát a kormányerők kénytelenek voltak visszavonulót fújni, ezeken a részeken tűzszünetet hirdettek. Csakhogy e településeken ideiglenes jelleggel bezártak az iskolák, a kórházak, háborús állapotok uralkodnak, sokan váltak földönfutóvá. Mintegy 20 ezer gyermek hónapok óta nem jár iskolába. A médiában fel- felbukkannak olyan képek, amelyek a lerombolt falvakat mutatják. Kemal Kilicdaroglu, az ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) vezetője úgy vélte, hogy ebben a régióban nem sokkal jobb a helyzet, mint azokban a szíriai városokban, amelyekben már évek óta folyik a harc Bassár el-Aszad kormányerői és a lázadók között.

A kormányzatnak konkrét eredményeket kellene felmutatnia a terrorizmus elleni harcban, az emberek azonban csak arról hallhatnak, hány kurd szélsőségest öltek meg a légicsapások során, annak azonban nem tapasztalják kézzel fogható jelét, hogy az Iszlám Állammal szembeni küzdelem oly eredményes lenne. Persze azért napvilágot látnak hírek arról, hogy elfogtak iszlám szélsőségeseket. December 22-én a rendőrség Isztambulban tűzharcba keveredett egy csoporttal, amely állítólag a december 1-jén Isztambulban, a Bayrampasa állomásnál robbantott. Múlt év végén az Anadolu hírügynökség pedig azt közölte, a terrorelhárítás két feltételezett iszlám terroristát fogott el, akik Szíriából léptek török területre.

Mint azonban a keddi véres isztambuli merénylet is mutatta, a helyi hatóságok arra már nem képesek, hogy minden iszlám szélsőségest kiszűrjenek. Ez lehetetlen is, hiszen körülbelül 2,4 millió szíriai menekült érkezett az ország területére. Nagy részük nem menekülttáborokban él, a határ közelében, hanem továbbutaztak a nagyobb városokba, Ankarába és Isztambulba. Így az IS szélsőségesei is mindenfajta ellenállás nélkül be tudtak szivárogni a metropolisokba.

Hogyan léphetne fel Ankara hatékonyabban az iszlám szélsőségesek ellen? Törökország tavaly csatlakozott Szaúd-Arábia 34 országot tömörítő Iszlám Állam elleni koalíciójához, ez azonban inkább a külpolitika szempontjából volt fontosabb lépés. Tanju Bilgic török külügyi szóvivő decemberben kijelentette, ez a szövetség nem hoz létre katonai erőt, inkább arról van szó, hogy jobban kívánják koordinálni ezen országok titkosszolgálatainak munkáját a terror elleni harc során. Ankara számára egyébként nagyon is kínos volt az év elején a síita ajatollah, Nimr al-Nimr kivégzése által keletkezett szaúdi-iráni viszály, a törökök ugyanis Iránnal is kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekednek, így ebből a konfliktusból Erdogan kormánya igyekszik kimaradni.

Miközben a kormány tehetetlen az iszlám terrorral szemben, a kurdoknak sem hajlandó engedményt tenni. A kabinet illetékesei ráadásul egyre élesebb hangnemben bírálják a kurdbarát parlamenti párt, a HDP képviselőit, több honatyájuk ellen indulhat eljárás különféle indokokkal. Ez azért furcsa stratégia, mert a HDP-nek nagy szerepe volt a török-kurd megbékélés folyamatában. Ugyanakkor mint a Hürriyet című lap írta, Ahmet Davutoglu miniszterelnök is egyre jobban aggódik a kurdok elleni katonai sikertelenség láttán. Attól tart ugyanis, ha még hónapokon keresztül folyik az állóháború a déli térségben, a kormány egyre jobban kezdi elveszíteni a társadalom támogatását. Pedig a novemberi választási eredménye azt sugallta: az emberek azért álltak az AKP mellé, mert tőle várták a biztonságot.

A nem éppen kedvező jelek ellenére december végén a török lapok meglepően derűlátóan ítélték meg az ország biztonsági helyzetének jövőjét. Úgy értesültek, hogy a kormánypárt és a HDP felújítja az úgynevezett Dolmabahce egyezményt, azt a dokumentumot, amely a PKK török börtönben lévő vezetője, Abdullah Öcalan, és a kormány között jött létre. Ez a 10 cikkelyt magában foglaló megállapodás volt a legjelentősebb dokumentum a török-kurd megbékélés során, amely végérvényesen lezárta volna a három évtized óta tartó, több tízezer ember, köztük sok civil életét kioltó konfliktust.

Minden pontja azonban sosem valósult meg, s ebben mindkét félnek megvan a maga sara. A kurdok nem teljesítették azt az ígéretüket, amely szerint teljes mértékben visszavonulnak Észak-Irakba. Erdogan elnök pedig azért függesztette fel a végrehajtását, mert meg akarta kaparintani a nacionalisták voksait. Az elnök júliusban fel is mondta az egyezményt, s a török légierő ezután kezdte bombázni a PKK dél-törökországi és iraki állásait.

Egyelőre azonban semmi jelét sem látni annak, hogy bármiféle közeledés lenne várható a kormány és a kurdok között, vagyis a biztonsági helyzet javulása sem várható. Erdogan elnök megnyilatkozásai alapján sem lehet számítani semmiféle áttörésre. Múlt héten úgy fogalmazott: „nincs kurd probléma, csak a terrorizmus okoz gondot”.

Nőtt a keddi áldozatok száma

Nabil Fadli néven azonosították azt a merénylőt, aki kedden Isztambulban öngyilkos terrorakciót hajtott végre. A szaúdi férfi január 5-én kért letelepedési engedélyt az isztambuli hatóságoktól. A szerdai nap folyamán a török rendőrség letartóztatott három orosz állampolgárt, akik állítólag szintén összefüggésbe hozhatóak a keddi vérfürdővel. Moszkva szerint „külföldi terrorcsoportokhoz tartoznak”. Mivel tegnap a kórházban két újabb német halt bele sérüléseibe, így a halottak száma 12-re nőtt, közülük 10 német, egy norvég és egy perui. Thomas de Maiziere német belügyminiszter azt közölte, nincs arra utaló információ, hogy az öngyilkos merénylő szándékosan vette volna célba az ország polgárait.

A török titkosszolgálat előzőleg figyelmeztette a rendőrséget a küszöbön álló keddi terrorakcióra. A MIT egy december 7-én, majd 4-én született feljegyzése szerint diplomáciai képviseletek, a NATO irodája, nemzetközi szervezetek épületei, valamint turistacsoportok lehetnek az Iszlám Állam merénylőinek célpontjai – írta a Hürriyet. A rendőrség egy magas rangú illetékese is megerősítette, hogy figyelmeztetés érkezett be hozzájuk. A titkosszolgálat arra figyelmeztetett, hogy a merényleteket városokban hajthatják végre, különösen Ankara és Isztambul veszélyeztetett. A Hürriyet szerint az itteni rendőrségek, valamint a határszakaszon lévő rendőrőrsök is tudtak a fenyegető veszélyről.

A második figyelmeztetésben gyanúsítottak nevét is megjelölték, akik török területen lehetnek. Kilenc szíriai nő és tíz férfi szerepelt a török terrorlistán. Őket továbbra is nagy erőkkel keresik. Német biztonsági körök úgy tudják, hogy a török titkosszolgálatnak, a MIT-nek nagyon jó ismeretei vannak az Iszlám Állam tevékenységéről. „Jó információs hálózatot alakítottak ki mind Törökországban, mind pedig Irakban és Szíriában” – fogalmazott egy német biztonsági szakember.

A törökök Németországot, sőt a november 13-i párizsi merényletek előtt Franciaországot is figyelmeztették a küszöbön álló terrortámadásra. Török értesülés szerint szilveszterkor hat országban egyidejűleg akartak merényletet véghezvinni. Münchenben betiltották a szilveszteri ünnepségeket terrortámadástól tartva. Máig nem világos, mennyire volt szó konkrét fenyegetésről.

Január 4-én aztán a török MIT újabb országokat figyelmeztetett merényletek lehetőségére, köztük Németországot, Hollandiát és Franciaországot. A titkosszolgálat át is adta 13 potenciális öngyilkos merénylő nevét ezeknek az államoknak. Az információra az Iszlám Állam két tagjának kihallgatása során tettek szert, akiket Ankarában vettek őrizetbe. Októberben a MIT négy feltételezett IS-terroristára adott ki körözést, köztük egy német útlevéllel rendelkező nőre. Akkor azt közölték, hogy a négy Szíriából érkezett személy „látványos” terrorakciót akarnak végrehajtani, például az isztambuli metrónál. December elején valóban robbantottak is az egyik metróállomásnál, de csak egy személy sérült meg.

Németországban azt közölték, rendkívül komolyan veszik a MIT minden figyelmeztetését, s szorosan együttműködnek az ankarai illetékesekkel már csak azért is, mert a novemberi terrorcselekmények óta gyakorta éri az a vád a francia titkosszolgálatot, hogy nem tett meg mindent a vérfürdő elkerüléséért, mert fittyet hányt a török figyelmeztetésre. Ankara közlése szerint kétszer is megosztottak információt Párizzsal az egyik bataclani merénylő, Ismael Omar Mostefai tartózkodási helyéről.

Törökország elismeri, hogy továbbra is jelentős a merényletek esélye, a helyiek azonban attól tartanak, hogy így egyre kevesebb és kevesebb turista érkezik majd az országba. Márpedig ez a szektor igen jelentős bevételi forrás. Azok a németek, akiket a keddi merénylet során gyilkoltak meg Isztambulban, egy három államot érintő körutazáson vettek részt. A turistacsoportnak 33 tagja volt. Nem mindegyikük vett részt a törökországi városnézésen, egy részük szabad programot választott. Ezután Dubajba akartak továbbutazni.