Levelek

Annyi nyílt és baráti levelet olvashattunk már az utóbbi öt év Fidesz-kormányzása alatt, amit Orbán Viktorhoz írtak, hogy a posta egy hét alatt sem tudná kikézbesíteni őket. Volt, aki határozottan, más baráti hangon figyelmeztette a miniszterelnököt a hatalommal járó felelősségre, arra ösztökélve, hogy ugyan már hallgassa meg az eltérő véleményeket is. A levelek többnyire visszhangtalanul maradtak, rosszabb esetben felbontatlanul kerültek a papírkosárba. Most két levél is alighanem hasonló sorsra jut, ha csak valamelyik minisztériumi mameluk nem mond valami pökhendi választ, olyasmit, hogy a kormány megvédi a magyar embereket.

A Közoktatási Kerekasztal szakmai és érdekvédelmi szervezeteinél betelni látszik a pohár, mind többen csatlakoznak a miskolci hermanosok felhívásához, amely a tanárok és diákok kizsigerelése ellen tiltakozik. A kerekasztal ezért "felszólítja a kormányzati illetékeseket, hagyjanak fel a politika vezérelt struccpolitikával, és haladéktalanul kezdeményezzék az oktatás egészét képviselő szakmai-társadalmi kerekasztal összehívását".

A másik "nyílt levelet" a fekete ruhás nővérként ismertté lett Sándor Mária tette közzé a Népszabadságban. Ő egyenesen Orbán Viktornak címezte sorait, az egészségügyi "rendszer nem működik, már csak a benne dolgozók szakmaszeretete tartja életben... Mivel Ön, tisztelt Miniszterelnök úr, se nem orvos, se nem ápoló, se nem tanár, civil emberként várjuk civil társaságunkba... azt szeretnénk, ha harcunk élére állna" - írja a volt gyermekápoló nővér.

Az ember nem tudja sírjon vagy nevessen. Sírjon a közállapotokon, vagy nevessen azon a még mindig kitartó naiv hiten, amely úgy gondolja, hogy sem az oktatás, sem az egészségügy nem annak a rendszernek a része, amelyet a levelek címzettje épített ki fél évtized alatt. Aki pedig a rendszer élén áll minden, csak éppen nem az, aminek gondolják: civil. Egy közülünk, aki velünk gondolkodik.

A leveleket rossz helyre, égi magasságokba címezték. El kellene jönnie a napnak, amikor a kiutat kereső kerekasztalokra szóló meghívókat nem a kormánynak, a miniszterelnöknek, hanem saját maguknak küldik ki "zemberek". Amikor ráébrednek a két legnyomorultabb állapotban lévő ágazat dolgozói is, a kormánytól nem várhatnak semmit. Csak annak ellenében, önmaguktól.

Szerző
Friss Róbert

A tűzoltólétra tetején

A német birodalmi alkotmányt módosító 1933-as felhatalmazási törvény (Ermächtigungsgesetz), Törvény a nép és a birodalom ínségének megszüntetésére (Gesetz zur Behebung der Not von Volk und Reich), felhatalmazta a birodalmi kormányt (Hitlert), hogy törvényeket alkosson. Eredetileg csak négy évig volt érvényes, azután a nemzetiszocialista rendszer bukásáig érvényben maradt.

Mindegy az indok. Ott és akkor, „a nép és a birodalom ínségének megszüntetése” (aminek igazi iróniája 1944-45-ben teljesedett ki). Itt és most (az európai biztonsági helyzet megváltozására tekintettel) a lehetséges terrorveszély-helyzet. A lényeg? Az ugyanaz. A végrehajtó hatalom – a kormány, a kormányfő – felruházása (még ezt a karikatúra-parlamentet is megkerülő) különleges jogkörrel. A dicstelen hírhozó szerepét ezúttal a honvédelmi tárcáért hálásan hajlongó Simicskó István játszotta el. Még a múlt héten sunyin ötpárti egyeztetést kolompolt. Sunyi volt, mert a sorok között eldugva adott napirendet „a megváltozott biztonságpolitikai kihívások, az alkotmány különleges jogrendi szabályozásának megvitatására”.

Nem elég, hogy minden indok és menekült nélkül várhatóan március 15-e után is fennmarad „a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” a déli megyékben, a kormány illetékesei szerint, mert nem csökken az EU-ba érkező migránsok száma, és ha megszüntetnénk a határzárat, enyhítenénk a válsághelyzetben hatályos jogszabályokat, nem őriznék annyian a déli határszakaszokat, ismét sok lenne a menekült. És: a külföldi titkosszolgálatok szerint minden ezer migránssal érkezik egy kiképzett terrorista. Milyen külföldi titkosszolgálatok, honnan tudják, mivel bizonyítják ezt? Ha tudják, miért nem lépnek? Nem tudni. Mint ahogyan azt sem, a fideszes gránitba vésett öt különleges jogrendi helyzet közül, ugyan miért nem alkalmas egyik sem az esetleges terrorfenyegetettség kezelésére? Csak az biztos, hogy a mostani javaslatot nem az az egyetlen terrorista, hanem 999 ártatlan nyomorult, főként pedig tízmillió magyar fogja hamarosan tágra nyílt ártatlan szemekkel megsínyleni.

Mert, persze a kormány csak annyit közöl: a felhatalmazási törvény alapján (immáron alkotmányosan) a kormány terrorveszély-helyzetet hirdethet legkevesebb 60 napra. Szigorúan titkos okok miatt akár sarkalatos törvényben rögzített szabályokat is felfüggeszthet és katonákat is bevethet országon belül. Kontroll nélkül korlátozhatja a mozgásszabadságot, a postai vagy az internetforgalmat, a gyülekezési jogot, a külföldiek beutazását, szabályozhatja a médiatartalmakat, az üzemanyagok fogyasztását, kijárási tilalmat, kitelepítést is elrendelhet.

Mondhatja Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotási bizottságának elnöke, garancia lenne, hogy a köztársasági elnököt és az Országgyűlés állandó bizottságait folyamatosan tájékoztatni kellene. Ugyan, mit ér a polgár azzal, ha néhány fideszes a sarokban összehajol? Mit ér vele, ha közben az LMP – úgy is mint lehet más a politika –, beül a hatalommal négypárti kávézni, majd nem adja hozzájárulását az egészhez. Csakhogy, a fene sem kíváncsi az ő bólintására. Gulyás azt mondja, jó esélye van, hogy a módosításhoz meglesz a szükséges kétharmados többség. Meg is lesz. A Jobbik a zárt ajtók mögött zsebre vágta a Judás-pénzt: Simicskó támogatta a párt önkéntes honvédség megteremtésére vonatkozó kezdeményezését. (Nem lesz sorozás, mondja a kormány. Az önkénteseket nyilván kisorsolják majd.) Ezzel meg is volna a parlamenti többség.

Az MSZP nagyon helyesen nem kávézott ezen a szerinte PR-fogásként tálalt találkozón. Aztán ahelyett, hogy üvölteni kezdett volna a Kossuth tér közepén, íróasztalhoz ült és nagy fejvakarások közepette „saját javaslatot terjeszt a Ház elé a terrorveszély-helyzet szabályozásáról”, mert „a magyar embereknek több biztonságra, több szakértelemre és több parlamenti kontrollra van szükségük”. Később közölte, nem zárkózik el a javaslattól. És: „nem hagyja, hogy Orbán Viktor a terrorellenes intézkedések mögé bújva visszaélhessen a hatalmával”. Hogyan fogja nem hagyni? Kövér László összevont szemöldöke alatt dobog majd a lábával a parlamenti széksorokban?

Néhány hete a francia Le Monde-ban Jürgen Habermas német filozófust arról kérdezték, nem tart-e attól, hogy a polgári szabadságjogok áldozatul eshetnek a terrorizmus elleni háborúban. Habermas: „A civil társadalomnak óvakodnia kell attól, hogy feláldozza az egyéni szabadságjogokat, az életmódok sokszínűsége iránti toleranciát, a nyitott, demokratikus társadalom összes vívmányát egy elképzelt biztonság reményében, amelyet úgyis képtelenek vagyunk elérni”. A magyar kormányfő tavaly novemberben interjút adott a Politico hírportálnak. A dolgozószobájában lévő könyvek egyikére mutatott: "az a legveszélyesebb". A szorosabb európai szövetségi rendszert támogató Habermas kötete volt az.

A felhatalmazási törvénnyel Orbán Viktor hatalma delelőjére ért. Ha csak nem hódítja meg Európát, ennél magasabbra már nem mászhat a tűzoltólétrán. Ami pedig Németországot illeti, ott az 1949-ben elfogadott szövetségi alkotmány tiltja a parlament törvényhozó jogkörének átruházását a végrehajtó hatalomra. Úgy is, mint PR-fogást.

Szerző

Hamis a Baba

A sajtó segítségét kérte Halász János a Migration Aidről megjelent Ripost-cikk kapcsán. A Fidesz-frakció szóvivője hétfői sajtótájékoztatóján elismételte a portál állításait a "jól kiépített Soros-féle migráns segítő hálózatról", különösen jelképükről, a Baba nevű "rafinált bűnözőről". Hogy a helyzet komoly, abból is kiderült, hogy Halász szerint "akár nagyon súlyos nemzetbiztonsági kockázata is lehet ennek az ügynek". Majd, mint az MTI fogalmazott: "Halász János nyilatkozata után kérdésekre nem volt lehetőség" - vagyis a segítségre felkért sajtó segítség nélkül maradt.

Persze nem Halász az egyetlen, aki úgy tart sajtótájékoztatót, hogy nem lehet kérdezni. Megesett ez már Kovács Zoltán kormányszóvivővel is; ő a paksi bővítésről nem mondhatott egyebet, csak azt, amit felolvasott. Amikor Szijjártó Péter külügyminiszterként állt ki Kovács oldalán, hogy bejelentse: "leánykori nevén kerítés" épül a magyar-szerb határon, szintén nem volt mód kérdéseket feltenni. Pedig rendkívüli sajtótájékoztatóra szóló meghívót is küldtek, nyilván fokozandó a bejelentés fontosságát. Legutóbb pedig Tarlós István elégelte meg az Orbán Viktorral való találkozóját követő sajtótájékoztatóján, hogy az újságírók mindenféle piszlicsáré ügyekben - fővárosi tömegközlekedés - kérdéseket intéznek hozzá.

Hogy a Fidesz - és persze más szervezetek is - régóta hülyének nézi a sajtót, nem lehet kérdés. Emlékezzünk csak, hogy meglepődött néhány kormánypárti potentát, amikor a Simicska-birodalomhoz tartozó Hír Tv meg Magyar Nemzet "átállt" a másik oldalra és kérdéseket tett fel. "Nehéz lesz az élet a Hír Tv-nél" - viccelődött L. Simon László. Még az is felmerült, hogy kitiltják őket a kormány(párt) tájékoztatóiról. Pedig csak megpróbáltak úgy csinálni, mintha újságírók lennének.

De a sajtó persze nem (csak) hülyékből áll. Ízekre szedte a Ripost és Halász állításait is. A Fidesz-frakció szóvivőjének sajtótájékoztatója így inkább leleplezte, valami készül a Migration Aid és Baba ellen a kormánypárt boszorkánykonyháján. A "súlyos nemzetbiztonsági kockázat" emlegetése legalábbis erre utal.

Bár amíg ennyire amatőrök, nincs nagy baj.

Szerző
Simon Zoltán