Szerbiában most nem a politika a legfontosabb téma, hanem a vízilabda Európa-bajnokság, amelynek Belgrád ad otthont. Sajátos módon azonban az egy héttel ezelőtti nyitónapnak mégis politikai felhangjai lettek, mivel kifütyülték a jelenlévő Tomislav Nikolic államfőt. Egyesek szerint a szurkolók azt nehezményezhették, hogy az állam elnöke egy sporteseményt akar felhasználni politikai célokra. Vucic azonban meglehetősen rossz néven vette a szurkolóknak ezt a gesztusát, s szerinte éppen azok tették politikai színezetűvé az eseményt, akik tiltakozni kezdtek. A miniszterelnök egyenesen úgy fogalmazott, hogy az eset beárnyékolta a szerb vízilabdázók sikereit. "Nem engem fütyültek ki. Gondolom, azok, akik fütyültek, találnak majd valaki jobbat", hangoztatta Vucic, aki annak a véleményének adott hangot, attól még, hogy egy politikus jelen van egy sporteseményen, még nem jelenti azt, hogy politikai tőkét akar ebből kovácsolni. Azt is hozzátette, soha nem volt ilyen gyenge a szurkolás a belgrádi arénában, mert „azok, akik fütyülték, elrontották a többiek hangulatát is”.
Mi állhatott a kifütyülés hátterében? Vajon tényleg az elnöknek szólt-e, vagy a kormányfőnek üzentek? Tudni kell, hogy a szerb keménymag nem tartozik a legjobban neveltek közé a világon. Egyes „szurkolóktól” nem állnak távol a rasszista megnyilvánulások, szélsőséges rigmusok. Így az, hogy szerb drukkerek okoznak botrányt, nem nevezhető meglepőnek. Elképzelhető persze, hogy a helyzetükkel, az alacsony szerb életszínvonallal elégedetlenkedők fütyültek, de akár az is, hogy azok fejezték ki nemtetszésüket, akik sokallják Vucic szomszédos államoknak – Bosznia-Hercegovinának és Koszovónak – tett gesztusait. Ennél azonban akad egy még kézenfekvőbb magyarázat. Közismert, hogy Vucic a Crvena Zvezdának drukkol. Így feltételezhető, hogy a Partizan drukkerei „üzentek” a miniszterelnöknek, hogy sosem bocsátják ezt meg neki.
Sokan persze fütyülnének arra, amit a kormányfő ezzel kapcsolatban mond, az azonban már jobban érdekli a közvéleményt, lesz-e idő előtti voksolás vagy sem. Ez az első számú téma mostanság a szerb sajtóban. A kérdés azért logikus, mert idén legkésőbb júniusig helyi, illetve tartományi választásokat rendeznek az országban, így adná magát, hogy köztársasági voksolást is rendezzenek ezekkel egy időben.
Vucic kijelentéseiből nem könnyű eligazodni, mit is akar. Január 5-én még úgy foglalt állást, azt szeretné, hogy idén ne kelljen idő előtti voksolást rendezni. Ezt azután jelentette be, hogy találkozott a koalíciós partner Szerb Szocialista Párt (SPS) képviselőivel. Azt is hozzátette azonban, a rendkívüli választások kiírása nem az ő akaratától függ, hanem kizárólag a közhangulattól és az egyéb körülményektől. „Ha az ember azt látja, hogy egyesek kizárólag hazugságokkal képesek előállni, akkor másképpen szinte lehetetlen válaszolni”, fűzte hozzá.
Néhány nappal később már teljesen mást mondott, s kissé sértetten beszélt a szerb belpolitikai helyzetről. A kormánya munkáját bírálóknak üzent, amikor kifejtette, mindenkinek jogában áll elégedetlenkedni, és reméli, hogy lehetőségük is lesz „az általuk megfelelőbbnek tartottakra voksolni”. Kifejtette, azt vette ugyanis észre, hogy „mindenki” köztársasági választásokat akar. "Ugyanakkor a választások megtartásáról nem dönthetek magam, tárgyalnom kell a munkatársaimmal, a miniszterekkel és az államfővel is", szögezte le a Vajdaság Ma tudósítása szerint.
Meg is kezdte a konzultációkat. Szerdán felkereste Tomislav Nikolic államfőt, és az előrehozott választások lehetőségéről tárgyaltak, megbeszéléseik után azonban nem nyilatkoztak arról, miben állapodtak meg sem. Zoran Babic, a SNS köztársasági parlamenti frakcióvezetője mindenesetre úgy foglalt állást, pártja mindig készen áll a választásokra, teljesen mindegy, hogy azokat mikor, vagy milyen szinten írják ki. Radomir Nikolic, Kragujevac polgármestere, a SNS városi szervezetének elnöke, Tomislav Nikolic fia pedig azt közölte: javasolni fogja a városi szervezetnek, hogy üzenjék meg a kormányfőnek: írja ki az idő előtti voksolást.
Tisztán tehát továbbra sem lehet látni a kérdésben, bár Dinko Gruhonjic politikai elemző, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének (NDNV) elnöke a Magyar Szónak adott interjújában úgy vélte ez nem véletlen. Meglehetősen lesújtó képet festett a szerb belpolitikáról, amit szerinte a valóságshow-vá alacsonyítottak. Szerinte a haladók már azzal gúnyt űznek a demokráciából, hogy egyáltalán felvetették az idő előtti voksolás lehetőségét.
Van-e értelme 2018 előtt szavazni? Politikai szempontból nem sok. Kormányátalakítás bőven elég lenne, hiszen Vucic lényegében úgy módosíthatja a kabinet összetételét, ahogy kedve diktálja. A koalíciós partner szerb szocialistáknak – Ivica Dacic külügyminiszter tömörülésének – sok beleszólása nincs ebbe. Vucic ugyanis rendkívül népszerű, a lakosság mintegy kétharmada bízik benne, a haladók népszerűsége is elsősorban az ő kivételes közkedveltségére vezethető vissza. Egy új parlamentben ugyan még több SNS-honatya foglalhatna helyet, de gyakorlati, az ország életét merőben befolyásoló jelentősége ennek már nem lenne.
Akadnak olyan hangok is, amelyek szerint a kormány inkább csak ijesztget a voksolással, hiszen minden politikai erő számára nyilvánvaló, hogy annak eredménye csak a haladóknak kedvezne. Ugyanakkor az sem biztos, hogy Vucic tényleg annyira az idő előtti voksolás híve lenne. Hiába a kiugró népszerűség, a szerb kormányfőnek is meg van kötve a keze. A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) 2015-ben aláírt, három évre szóló megállapodás azt is tartalmazza, hogy a kabinetnek politikai stabilitásra kell törekednie. Ezt pedig aligha szolgálná egy előrehozott választás. Ha tehát Vucic úgy döntene, az államfő közreműködésével urnákhoz szólítja honfitársait, azzal akár kiválthatja Washington rosszallását, miközben két tavalyi Egyesült Államokban tett útja is bizonyítja, mennyire szívén viseli a két állam kapcsolatainak javítását. Erre utalhatott csütörtökön azzal, hogy bár az idő előtti voksolás reális opció, nem feltétlenül szolgálná a reformokat.
A miniszterelnök az Európai Unióval is jó viszonyt akar, személyes sikerének is tekinthető, hogy decemberben végre megnyitották az első két csatlakozási fejezetet Belgráddal. Viharos gyorsaságú uniós integrációra persze nem lehet számítani, Horvátország esetében a tárgyalások megkezdése és a belépés között hét év telt el. Szakértők pedig figyelmeztetnek arra, ha az EU következő, 2021-től esedékes hétéves költségvetése nem különít el pénzt az uniós integrációra, akkor a legjobb esetben is csak 2027-2028-ban nyílhat meg déli szomszédunk előtt az Unió kapuja. Ez azonban azt eredményezné, hogy a lakosság még inkább oroszpártivá válna.
Vucic tehát külpolitikai szempontból inkább csak rossz pontokat kapna a nemzetközi szereplőktől, de a gazdaság számára sem lenne jó hír a korai voksolás. Szerbiában az elmúlt évben körülbelül 0,8 százalékos volt a GDP emelkedése, ami 2016-ban optimális esetben elérheti az 1,5-1,8 százalékot. Ez azonban messze nem elég ahhoz, hogy a lakosság érzékeljen bármilyen javulást. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy Belgrád is adósságspirálba került, hiszen a költségvetés mintegy felét hitelből finanszírozzák. A gazdaság szanálásának feltétele a privatizáció felgyorsítása, a veszteséges cégek bezárása, a költségvetési kiadások további csökkentése lenne, s ha ezekből akár egy megvalósul is, akkor az életszínvonal meredek emelkedésére biztosan nem lehet számítani. Szerbia azt reméli, hogy a külföldi befektetők nagyobb érdeklődést mutatnak iránta, egyelőre azonban nem kopogtatnak sokan a kormány portáján. Az ország azért lassú fejlődésre mégis számíthat, például az infrastruktúra tekintetében, ez az emelkedés azonban csak arra elég, hogy lassabban nőjön a különbség a gazdagabb államok és Belgrád között.
