Sosem szabad feladni!

Erkölcsileg természetesen érthető az MSZP-nek az a döntése, hogy a felkínált lehetőséget visszautasítva nem jelöl alkotmánybírót. Az előző jelöléseknél a Fidesz felrúgta az addigi gyakorlatot, és egyoldalúan saját jelöltjeivel töltötte fel a testületet. Most, hogy a kétharmada elfogyott, a három jelölés közül egyet átengedne az MSZP-nek. A szocialisták egy ideig haboztak, de most engedni látszanak a kisebb ellenzéki pártok nyomásának. Részint azért, hogy így tiltakozzanak a korábbi, antidemokratikus fideszes döntések ellen, másrészt azért, mert egy baloldali alkotmánybíró nem sokat tehet az óriási kormánypárti többséggel szemben.

Szerintem mindezek ellenére az MSZP mégis rosszul döntött. Az ellenzéknek az a dolga, hogy sose adja fel a harcot a választói érdekeinek képviseletében. Elnézést a személyes példáért, de magam tizenöt éven át voltam itthon, majd Brüsszelben parlamenti képviselő. Azt tanultam meg, hogy századszor is be kell adni a kiutált módosító indítványt, éjjel egykor is érvelni kell mellette az üres Ház előtt. Nem személyes hiúságból, hanem mert erre kap az ember mandátumot. Akármilyen rossz a rendszer, amíg az ember képviselőként részt vállal benne, addig minden lehetőséget fel kell használni az igazunk érvényesítésére. A konkrét esetben egy demokratikus érzelmű alkotmánybíró is több mint semmi. Különvéleményt fogalmazhat meg az egyes döntéseknél, ezeket nyilvánosságra hozhatja, az Alkotmánybíróság sáncain belül harcolhat a jogállamért hosszú évekig. A jelölés bojkottálása viszont egyszeri politikai akció, néhány nap múlva mindenki elfeledkezik róla.

A döntés nemzetközi viszonylatban is szerencsétlen. Az Európai Bizottság éppen most indít eljárást Lengyelország ügyében azért, mert a törvényesen megválasztott alkotmánybírók nem foglalhatják el a helyüket a testületben. Ha a szocialista jelöltet a fideszes többség esetleg nem szavazná meg, az valódi és dokumentálható jogsértés lenne, amelyre sikerrel lehetne az EU-ban is hivatkozni. De ha az MSZP nem él a jelölés jogával, akkor a mostani alkotmánybíró-választás ügyében aligha panaszkodhat.

Tudom természetesen, hogy a kisebb baloldali pártok nyomást gyakoroltak az MSZP-re a jelölés visszautasítása érdekében. Még az „árulás” szó is elhangzott. Sokan voltak, akik a csalás-gyanúsnak nevezett 2014-es választás után azt javasolták a baloldali ellenzéknek, hogy ne vegye át a mandátumát. De aki beült a parlamentbe, az elfogadta, hogy négy éven át az adott keretek és lehetőségek között kell küzdenie a jogállamiság védelméért. Egy demokrata alkotmánybíró megválasztása szerény, de valós lépés ennek érdekében.

Az MSZP adja a magyar országgyűlés legnagyobb ellenzéki frakcióját, és ez nemcsak jogokat, hanem felelősséget is jelent számára. Felelőssége nagyobb, mint a független képviselőké. A parlamenti frakcióval nem rendelkező kis pártok eszköze elsősorban a morális tiltakozás. Az MSZP-nek viszont nem feladni, hanem használni kell az önálló frakcióval járó, mégoly szerény lehetőségeket is.