Mérce

Nehéz műfaj a zsarolás meghatározása. Teljes mértékben szubjektív. Ha engem gyanúsítanak, úgy érezhetem, jogosan háborodhatok föl, mint Szijjártó Péter tette az M1-en, de ha én zsarolnék, az rendben. Nem új jelenség az Európai Unióban, hogy elvben hiába vagyunk szövetségesek, az érdekeinket eltérő szemszögből látjuk. Hoz a közösség valamilyen döntést, lehet róla bőszen nyilatkozni. Azt mondják Brüsszelben „bevándorlási kvóta”, azt feleli Orbán Viktor „nem ér a nevem”. Megszólalnak Bécsben, úgy vélik, aki elfogadja a támogatást, az vegye tudomásul, annyit kapsz, amennyit adsz. Ez mód fölött felbőszíti Szijjártót és kormányát, kikéri magának. Becstelennek tartja, hogy bárki is összekapcsoljon bizonyos dolgokat, ő dönti el, mi függ össze és mivel. Hogyan is juthat valakinek eszébe, hogy a nemzetközi morálban is létezik kölcsönösség? Németország (és Ausztria is) befogad, ez eddig rendben. Magyarország nem fogad be, sőt falat épít, miért kérik rajta számon, hiszen egyformák vagyunk? De úgy látszik, nem azonos mértékben.