Közelkép: A pille magánya meg a fűszál

Ma lenne kilencvenöt éves Mészöly Miklós. Nádas Péter írja róla: Mészöly lett a mestere, akinek Albert Camus volt a mestere. Mert „az európai irodalom titkos kapcsolatok és rejtett összefüggések szövevényes rendszere. S ebben a vak világban a megtalált kölcsönösség talán az egyetlen olyan eszközünk, amivel a kölcsönösség hiánya s az idegenség mégiscsak feloldható.”

Balassa Péter pedig úgy látta, hogy „Nem a Film analitikus útján haladt tovább, hanem újra a történet-központú és nem a narráció-centrikus próza felé fordult. Nem írói alkata változott meg, hiszen az valóban moccanatlan és következetes, hanem az írói reflexrendszerhez való viszonya.” Szörényi László: „A Film deklarált író módszere a könyörtelen következetesség, a Megbocsátás már címében hordoz utalást valamiféle kompromisszumra. Hasonlóság és különbözőség azonban feloldódik egy mélyen következetes, mondhatni önmagához páratlanul hű írói programban.”

A Saulusban a sivatag és a napfényes pusztára nyíló Vicus Rectus képe ágál a város bonyolult, áttekinthetetlen helyrajza, a zsákutcák világa ellen, írta róla Fogarassy Miklós. „A tágasság iskolája valóban iskola volt, már-már valóban azt mondanám, hogy bédekker: példatár arra, hogyan lehet szabadon járni-kelni a szellem tájékain. Szigetről szigetre ugrás, új horizontok ellenében más szerzők zárt gondolati apparátust felvonultató tanulmányaival.” Márton László, az Árnyas főutca alkotója írta Mészölyről.

Létszemlélete és meggyőződése viszonylag pontosan körvonalazódik esszétöredékeiben, melyekben nemzedéke nagyjairól, Nemes Nagy Ágnesről és Pilinszky Jánosról beszél. (Thomka Beáta) S ő egy harmadik utat választ ezekkel szemben. Sem a ráció, sem a hit nem adatik neki megoldás gyanánt, hanem egy harmadik lehetőségre lel rá. A független intellektualitás már-már objektív attitűdjére.

Mondták róla, hogy ő a magyar Robbet-Grillet. Thomas Bernhardot, Doderert és Beckettet is emlegették vele kapcsolatban. Az emlékező tudatmozgás, az anekdotikus létezés és transzcendencia nélküli világ írója volt. Ezek az esszenciák ötvöződtek műveiben. S annál inkább izgalmas volt ez a hozzáállás, mivel a szövegek tanulmányozása közben mégis úgy éreztük, rejtélyek és titkok övezik az elbeszéléseket. Valami mégsem evilági attribútumok. A szálakat elkötő, szoros szerkesztéssel (Albert Pál), az egymásra utaló szimbólumok tükör-rendszerével dolgozó Mészöly Miklós az új regény magyar változatát teremtette meg. Hiányzik az iróniája és távolságtartó bölcsessége a mai, írói közéletből.