Visszatért Indonéziába a terror

Indonéziába múlt héten ismét visszatért a terror. Egy a magát az Iszlám Állam (IS) tagjainak valló csoport öngyilkos merényleteket hajtott végre a főváros, Jakarta különböző pontjain. Nyolcan meghaltak, köztük négy polgári személy, 23-an megsérültek. Kísértett a múlt, így a 2002-es Bali szigetén végrehajtott terrorakció emléke, amelyben 200, jórészt ausztrál turista vesztette életét. Az egész térségre nézve rendkívüli veszélyeket rejtene magában, ha a világ legnépesebb muzulmán államába visszaférkőzne a terror.

Indonézia hasonló gondokkal küzd a terror kapcsán, mint több európai állam, Franciaország, Belgium, Koszovó, Bosznia, vagy Törökország. Az indonéz titkosszolgálat, illetve a rendőrség számára ugyanis azoknak a fiataloknak a kiszűrése jelent kihívást, akik Szíriában és Irakban és Irakban harcoltak az Iszlám Állam (IS) oldalán, majd visszatértek szülőhazájukba. Ők szélsőséges iszlám radikálisként tértek vissza, s merényletre készülhetnek saját országukban. Indonéziában a világ legnépesebb, mintegy 250 milliós muzulmán országaként ez különösen komoly nehézséget jelent, még ha a földrajzi akadályok viszonylag nagyok is.

Könnyebb Franciaországból vagy Belgiumból eljutni Szíria területére, mint a távoli Indonéziából. Ettől függetlenül így is körülbelül 700-ra teszik azon indonéz állampolgárok számát, akik az IS oldalán harcoltak a Közel-Keleten. A kormányzat többször kifejtette aggodalmát amiatt, hogy a dzsihadisták hazatérése révén rosszabbodik a biztonsági helyzet az országban, s erősebbekké válhatnak a szélsőséges csoportok, így visszatérhet a 2000-es évek bizonytalan időszaka.

Liberálisabb iszlám

Indonézia felvilágosult ország, az emberek nem az iszlám konzervatív ágának hívei. Az iszlám szélsőséges ágának támogatottsága jelentéktelen, a szélsőségesek mégis képesek újra és újra egyfajta laza hálózatot létrehozni, s a múlt heti merénylettel is azt igazolták: továbbra sem sikerült megsemmisíteni a szélsőséges sejteket. Ez a merénylet súlyos csapást jelent Joko Widodo elnök számára is. Widodo 2005-2012 között a Jáva középső részén található, félmilliós Surakarta polgármestere, ezt követően pedig elnökké választásáig Jakarta kormányzója volt. Ő volt hazája első államfője, aki nem a politikai elit vagy a hadsereg tagjaként került az elnöki székbe.

Miután hatalomra került, egy sor reformintézkedést hirdetett meg. Egyebek mellett a pénzügyek átalakítását, az oktatás, az egészségügy és más szektorok reformját. Ugyanolyan hévvel látott munkához, mint előzőleg a főváros első számú irányítójaként. A 2015-ös gazdasági adatok azonban elmaradtak a várakozásoktól, mivel éves szinten 4,92 százalékkal emelkedett a GDP. Ez a legalacsonyabb szint volt 2009 óta. Szakértő figyelmeztetnek arra, hogy a munkapiacra újonnan érkező fiatalok befogadásához évi hat százalékos GDP emelkedésre lenne szükség. Ha pedig a piac nem tudja befogadni a fiatal munkaerőt, így egyre többen válhatnak a szélsőséges ideológia rabjává.

A nemzeti valuta, a rúpia értéke is csökkent: a dollárhoz viszonyítva 17 éves mélypontra jutott. Az infláció tavaly júniusban 7,26 százalék volt, miközben az előző évben még 6,7 százalékon állt. Ami állandó vitatéma az országban, az az üzemanyag szubvenciója. Ezt Widodo kormánya némi trükkel oldotta meg. 2015. január 1-jén csökkentette a dízel és részben felszámolta a benzin árának állami támogatását, amit a Nemzetközi Valutaalap (IMF) üdvözölt is. Csakhogy 2015 márciusában a kormányzat jóval piaci ár alatt határozta meg a gázolaj árát.

Szeparatista elődök

Noha azt azért túlzás lenne állítani, hogy az indonézek állandó terrorfenyegetettségben élnének, a 2000-es években már többször is szembe kellett nézniük az iszlám szélsőségesek által előidézett veszéllyel. Az országban a korábbi évtizedekben több merényletet is végrehajtottak ugyan, ezek azonban sokáig nem az iszlám fanatizmusokhoz voltak köthetők, hanem szeparatista mozgalmakhoz. Ezek közé tartozott a Fretilin, amely Kelet-Timor függetlenségéért harcolt. A Szabad Aceh Mozgalom (Gerakan Aceh Merdeka – GAM) a nevében említett tartomány elszakadását akarta elérni. A szervezet felkelése következtében 1976-2005 között több mint 15 ezren vesztették életüket, mígnem kiegyezett a jakartai kormányzattal, s Aceh Átmeneti Tanácsra (KPA) változtatta a nevét. A Szabad Pápua Mozgalmat 1965-ben alapították, az országban illegálisan működő mozgalom 1964-ben alakult.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy Indonézia függetlenné válása után az országban ismeretlen lett volna az iszlám fundamentalizmus fogalma. Az 1942-ben megalapított Darul Islam (DI) nevű szervezet például iszlám állam megteremtéséért harcolt, ahol az iszlám törvénykezés, a saría szerint ítélkeznek. Ez a csoport főleg az ötvenes években volt népszerű, amikor az országot állandó belpolitikai bizonytalanság jellemezte. Nagy befolyása volt: Nyugat-Jáva harmadát, s Dél-Szulavézi, illetve Aceh tartomány több mint kilencven százalékát tartotta ellenőrzése alatt. Csak 1957-ben, a rendkívüli állapot bevezetése, illetve Sukarno hatalomra kerülése után szorították vissza.

Az iszlámhoz köthető terrorizmus a 2000-es években jelent meg az országban. Három terrorszervezet, az al-Kaida, a Dzsema Iszlamija (JI), valamint az utóbbi időben az Iszlám Állam próbálta destabilizálni a központi hatalmat. A 2000-es években több „nyugatinak” nevezett célpontot támadtak meg, az áldozatok között indonéz és külföldi állampolgárok egyaránt voltak. A millenium évében a jakartai tőzsde ellen hajtottak végre terrorakciót: 15 személy vesztette életét, amikor gépkocsiba rejtett pokolgép robbant fel.

Két évvel később Indonézia történetének legsúlyosabb terrortámadását jegyezték fel. Bali szigetén, Kutában robbantottak, 202 személy, köztük 164 turista vesztette életét. A legtöbbjük, 88, ausztrál volt, de 27 brit, hét amerikai, 6-6 német és svéd, illetve 4-4 francia és holland nemzetiségű személy is életét vesztette. Az indonéz biztonsági erők felkutatták az elkövetőket és kitervelőket, 2008-ban többjüket kivégezték. A radikális iszlám prédikátor, Abu Bakar Basir-vezette Dzsema Iszlamija tagjai voltak.