Megkérdezte Buddhától egy indiai pap: „Mit tanít a Fenséges? Kell szolgálnunk a hatalomnak?” Buddha egy darabig hallgatott aztán így felelt: „Nem, pap. Én nem tanítom azt, hogy szolgálnunk kell a hatalomnak.” A pap, aki talán egy provokátor volt, ki tudja, tovább erőltette a dolgot. „Akkor tehát azt tanítja a Fenséges, hogy nem kell szolgálnunk a hatalomnak?” Buddha megint hallgatott egy darabig, aztán ezt mondta: „Nem, pap. Én azt sem tanítom, hogy nem kell szolgálnunk a hatalomnak.” Erre szegény pap zavarba jött. „Akkor hát mit tanít a Fenséges?” „Akinek a szolgálatában az ember jobb lesz, nem rosszabb, annak szolgálni kell, azt mondom. És akinek a szolgálatában az ember rosszabb lesz, nem jobb, annak nem kell szolgálni, azt mondom.”
Persze, kérdés, hogy olyan egyszerű-e az erkölcsi szempont követése. Kiindulópontnak vegyünk egy tapasztalati tényt. A tény pedig az, hogy gyakran hazudunk. Jónak hazudjuk magunkat, noha érdekből, kényszerből, gyávaságból, megszokásból vagy más okból ki ennyire, ki annyira, ki többször, ki még többször nem jó volt, hanem rossz. De ezt szégyelljük, mert jónak akarunk látszani. A hazugság onnan nézve jó dolog, hogy bizonyítja a normakövetési vágyunkat.
Számos vallás alapozza arra a teológiáját, hogy az ember eredendően bűnös, természeténél fogva gonosz és ezért büntetést érdemelünk, örök tűz vár ránk, hacsak nem vesszük igénybe a vallás nyújtotta szolgáltatást, hogy mégse jussunk a pokol fenekére. Hit dolgában nem lehet vitatkozni. Ők ezt hiszik. Én nem hiszem, hogy az ember eredendően bűnös vagy angyalian jó volna. Azt gondolom, hogy belátjuk a szabálykövetés előnyeit, ezért tudunk egyáltalán társadalomban élni, és ugyanakkor tisztában vagyunk a csalás és az erőszak hasznával is, ennek következtében a helyzeten, a lehetőségen és az akaraton múlik, mi történik majd. Vagyis nagyon nehéz egyértelmű, fekete-fehér erkölcsi igazságokat megfogalmazni.
Most arra tennék kísérletet, hogy megfogalmazzak egy fekete-fehér erkölcsi igazságot. Az én fiatal koromban volt egy sikeres regény, Konsztantyin Szimonov írta, az volt a címe: Nem születtünk katonának. Sajnos, a címén kívül másra már nem emlékszem belőle, de ez pillanatnyilag pont elég. A lényeg ugyanis az, hogy életünket társadalmi szerepek szerint éljük, de nem születünk egyik társadalmi szerepre sem, arra rá kell nevelnünk magunkat. Ebben a folyamatban sokat segíthetnek a szüleink, a tanáraink, az irodalom, a művészet, a tudomány, de ők mind csak segítenek. Az ember maga felelős az arcáért. Arról nem mindig, vagy csak kicsit dönthetünk, hogy életünk gazdag vagy szegény körülmények között folyjon-e, hogy sikerek vagy kudarcok legyenek a mérföldköveink, de arról, hogy a fontos pillanatokban jó emberként vagy nem jó emberként élünk-e, arról dönthetünk. Bármikor, teszem azt: most.
És csak egyféleképpen: azzal, amit tudatosan nem teszünk vagy amit teszünk. Megtehetjük, hogy elmegyünk egy hajléktalan mellett és megtehetjük, hogy kihívjuk a mentőt. Megtehetjük, hogy hisztériát keltünk a menekültek ellen és megtehetjük, hogy viszünk nekik gyógyszert és ételt. Megtehetjük, hogy a stadion lelátóján háttal fordulunk, amikor az ellenfél himnusza szól. Talán emlékszünk néhányan erre a jelenetre. És tehetjük azt, amit Olympique Marseille drukkerei tesznek. „Marseille-ben a fociszurkolók egy része úgy döntött, hogy kiáll a város egyre több antiszemita támadást elszenvedő zsidó közössége mellett. Az Olympique Marseille drukkerei a csapatuk fontosabb mérkőzései alatt kipát viselnek majd. A szurkolói klub kiadott egy közleményt: ki kell állni a sokszínű kultúra és az egyéni szabadságjogok mellett. Nem normális dolog, hogy embereknek félniük kelljen a kipa viselése miatt” – tudósít az egyik hírportál.
Mai hír, hogy halálra fagyott egy tizenhat éves hajléktalan fiú. Hogy újabb gyerekholttesteket húztak ki a tengerből, menekült gyerekek holttestét, akikkel beborult a viharban a gumicsónak. Tavaly télen százharminchárom ember fagyott meg Magyarországon. A Földközi tengerbe fulladt menekültek száma már átlépte a kétezret. Válasz erre, hogy az a hajléktalan tehet róla, miért nincs hajléka? Hogy az a menekült miért menekül? Miért nem marad otthon a bombazáporban? Hogy miért akarja elvenni a magyar emberek munkáját? És különben is, biztosan terrorista! Európa szerte lángolnak a zsinagógák és folyamatosan atrocitások érik a zsidó közösségeket, évtizedek óta nem indult meg ilyen kivándorlási hullám Izraelbe, mint az utóbbi hónapokban. Válasz erre, hogy ugyan mi közünk mindehhez, mi keresztények vagyunk?
Ha támadás érné Rotterdam muszlim közösségét és emiatt a holland nők valamennyien csak egy napig csadort viselnének, ha egy lengyelországi orosz kisebbséget ért támadás miatt a lengyel szurkolók cirill betűs feliratokkal biztatnák a csapatot, ha a romák kirekesztésére válaszul minden magyar képviselő csak egyetlen napig lovári nyelven mondaná el felszólalását a parlamentben, ha bármilyen ehhez hasonló gesztusra bárhol sor kerülne: azt meg kell köszönnünk.
Álmodok? A marseille-i szurkolók most egy nagy álmot váltanak valóra. És ha csak egy hajszálnyit is, de ettől a gesztustól most jobb lesz a világ.
