Hasszan Rohani, a 2013 nyarán hatalomra került államfő teljesítette legfontosabb választási ígéretét, s hazáját visszavezette a nemzetközi piacokra. Az Európai Unió és az Egyesült Államok után Japán is bejelentette, hogy feloldja a perzsa állam ellen bevezetett szankcióit. Kisida Fumio külügyminiszter kijelentette, tovább kívánja fejleszteni a „hagyományosan baráti viszonyt” Teheránnal.
Ez a barátságos hangnem is mutatja, mennyire felértékelődött Teherán szerepe a tavaly júliusban megkötött nukleáris megállapodással, majd a szankciók mostani fokozatos feloldásával. A nagy kérdés azonban az, hogy a gazdasági nyitás együtt jár-e politikai reformokkal, demokratizálódással. Thomas Schmidinger osztrák Közel-Kelet szakértő az ORF-ben rámutatott, a kettő nem feltétlenül jár együtt, s Iránban sem csak a külpolitika határozza meg a választói magatartást. Ebben gazdasági és szociális kérdések is fontos szerepet játszanak. Utalt arra, a reformereknek nevezett erők sem szorgalmaznak gyökeres demokratikus fordulatot, hanem a konzervatív rendszer enyhítését akarják elérni, valamint a Nyugattal való szorosabb együttműködést.
A konzervatívok hatalma azonban továbbra is meghatározó, s minden demokratikus törekvést csírájában akarnak elfojtani. Az őrök tanácsa, ez az őskonzervatív testület, amely a parlamenti választás jelöltjeinek ideológiai alkalmasságát vizsgálja, a mérsékelt jelöltek 99 százalékának indulásához nem járult hozzá. Az iráni média szerint a 3000 reformjelölt közül mindössze 30 vehet részt a voksoláson. Hasszan Rohani elnök azonban nem akarja ezt annyiban hagyni. Kifejtette, hatást próbál gyakorolni az őrök tanácsára, „ne kövessen el hibát”. „Mindannyian szabad választásokat és magas részvételt akarunk” – fejtette ki. Hozzátette, a testületnek nem lenne szabad nyugtalanságot gerjeszteni a társadalomban, s vissza kellene vonnia a kizárásokat.
Az őrök tanácsának ilyen bírálatára az elnök részéről, szinte példátlan, s azt jelzi, hogy a társadalomban egyre nagyobb igény lenne a politikai változásokra. Nem is meglepő ez egy olyan országban, ahol a 78 milliós lakosságból 60 százalék 30 év alatti. Sokuk azonban a siralmas gazdasági helyzet miatt nem találtak a képzettségüknek megfelelő munkát, a szankciók feloldása azonban számukra is új helyzetet teremt.
A központi választási bizottság közlése szerint a február 26-án esedékes voksolásra „minden politikai táborból” 4700 jelölt indulását engedélyezték. A Rohani által fémjelzett „iráni glasznoszty” hatására eredetileg 12 ezren regisztrálták magukat, köztük 1100 nő. Ez rekord, s különösen a 2012-es voksoláshoz képest nagy előrelépés, amikor a belügyminisztérium akkori közlése szerint mintegy 5000-en akartak indulni. Akkor a jelöltek 62 százalékának engedélyezték az indulást, reformerek azonban egyáltalán nem vehettek részt a voksoláson.
A mostani voksolást megelőző előjelek ugyan belpolitikai szempontból az előjelek nem valami biztatóak, a reformerek mégis azt remélik, hogy a konzervatívok mérsékelt szárnyával koalícióra tudnak lépni, s le tudják győzni a keményvonalasokat. Elsősorban a belpolitikai szempontból különösen jelentős Teheránban állítanának közös listát. Mindez azonban nem jelent majd teljes nyitást. A szíriai események sokakat aggodalommal töltenek el Iránban, ezért a társadalom inkább a fokozatos demokratizálódás híve.