Előfizetés

Matolcsy folytatja - Újabb festményt vett a jegybank

A holland aranykor egyik kiemelkedő festőjének munkáját vásárolta meg a Magyar Nemzeti Bank (NMB) az Értéktár program keretében; Abraham van Beijeren Csendélet gyümölccsel, tenger gyümölcseivel és értékes edényekkel című festménye 380 ezer euróért (mintegy 120 millió forintért) került a Magyar Nemzeti Galériába.

Az 1654-ben készült csendélet a 20. század legjelentősebb magyar műgyűjtője, Nemes Marcell kollekciójának darabja volt 1910-ig, amikor a gyűjtő eladta. A festmény a vásárlás eredményeképpen visszatért Magyarországra, jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában látható - közölte az MTI-vel hétfőn a Nemzeti Bank.

Abraham van Beijeren képével a magyar látogatók korábban a Szépművészeti Múzeum nagy sikerű Rembrandt-kiállításán találkozhattak.

Az MNB 2014 januárjában indította el Értéktár programját, melynek célja többek között olyan kiemelkedő értékű műkincsek megszerzése a hazai múzeumok számára, amelyek hiánypótlók és jelentős mértékben gyarapítják a magyar közgyűjteményeikben őrzött, nemzeti és egyetemes kulturális örökséget.

Pofátlanok

Tényleg azok. Olyan vehemensen tiltakoztak a 2010-es kormányváltáskor a fideszes politikusok az állami apparátusból elbocsátott korábbi közalkalmazottak milliós végkielégítései miatt, hogy azt gondolhatta a közvélemény, valami irdatlan visszaélésről rántják le a leplet a hatalom új „urai”. Csontvázakat kerestek az államigazgatás „szekrényeiben”, nem találtak. Az állam kirablását vélelmezték a végkielégítések kifizetése körül, de a „pofátlannak” mondott kifizetésekről kiderült, hogy a Bajnai kormány egyetlen korábbi közalkalmazottnak sem fizetett nagyobb „bánatpénzt”, mint amit az akkor érvényes törvények szerint megillette őket. Túl hangosan léptek fel, nehéz lett volna hirtelen visszavenni a hangerőből, kitalálták a kétmillió fölötti kifizetések 98 százalékos büntetőadóját. Törvénytelen volt, ők is tudták, de megtették.

Amikor az előző kormányzat pofátlannak mondott végkielégítéseinek, fizetéseinek lemeze lejárt, és már a fideszes komák kerültek állami pozícióba, „Orbán jobbkeze” nyúlhatott bele mondjuk a Nemzeti Bank pénzeszsákjaiba, hirtelen megszűntek a büntető adók, már nincs semmi kivetnivaló a sok milliós állami fizetésekben sem. Most tízezernyi állami alkalmazott kaphat útilaput a napokban bejelentett átszervezés kapcsán, évekig eszükbe sem juthat, hogy megpróbáljanak ismét elhelyezkedni a közszférában. Élniük persze kell, ezért akár 10 milliós végkielégítésre is számíthatnak.

Pofátlanság, mondom, na nem a végkielégítés ténye miatt. Pusztán azért, mert ha az „ő” emberüket kell kifizetni, akkor röpködhetnek a milliók, amikor a „másikéról” volt szó a kiabálásuktól zengett az ország.

Pofátlanok

Tényleg azok. Olyan vehemensen tiltakoztak a 2010-es kormányváltáskor a fideszes politikusok az állami apparátusból elbocsátott korábbi közalkalmazottak milliós végkielégítései miatt, hogy azt gondolhatta a közvélemény, valami irdatlan visszaélésről rántják le a leplet a hatalom új „urai”. Csontvázakat kerestek az államigazgatás „szekrényeiben”, nem találtak. Az állam kirablását vélelmezték a végkielégítések kifizetése körül, de a „pofátlannak” mondott kifizetésekről kiderült, hogy a Bajnai kormány egyetlen korábbi közalkalmazottnak sem fizetett nagyobb „bánatpénzt”, mint amit az akkor érvényes törvények szerint megillette őket. Túl hangosan léptek fel, nehéz lett volna hirtelen visszavenni a hangerőből, kitalálták a kétmillió fölötti kifizetések 98 százalékos büntetőadóját. Törvénytelen volt, ők is tudták, de megtették.

Amikor az előző kormányzat pofátlannak mondott végkielégítéseinek, fizetéseinek lemeze lejárt, és már a fideszes komák kerültek állami pozícióba, „Orbán jobbkeze” nyúlhatott bele mondjuk a Nemzeti Bank pénzeszsákjaiba, hirtelen megszűntek a büntető adók, már nincs semmi kivetnivaló a sok milliós állami fizetésekben sem. Most tízezernyi állami alkalmazott kaphat útilaput a napokban bejelentett átszervezés kapcsán, évekig eszükbe sem juthat, hogy megpróbáljanak ismét elhelyezkedni a közszférában. Élniük persze kell, ezért akár 10 milliós végkielégítésre is számíthatnak.

Pofátlanság, mondom, na nem a végkielégítés ténye miatt. Pusztán azért, mert ha az „ő” emberüket kell kifizetni, akkor röpködhetnek a milliók, amikor a „másikéról” volt szó a kiabálásuktól zengett az ország.