Most talán nem csupán azért, mert a kormányfő nem szereti a statikus helyzeteket, bár rendszerének belső logikája azt diktálja: csak akkor érezheti kezében az irányítást, ha időről-időre ő maga hozza mozgásba a rendszert, s így uralja annak kommunikációs terét, a közvéleményt.
Az alaptörvény hatodik módosításának terve nem az Európát fenyegető nemzetközi terrorveszély miatt született meg, amivel magyarázzák. A terrortörvény tervezetét belpolitikai megfontolások hozták világra, bár az ellenzék továbbra is bénult, megosztott, hiteltelen, mozgósításra képtelen. Aminek nem csak a tehetségtelenség az oka, hanem az is, hogy önmagát pacifikálta, amikor a „parlament” részeként esküt tett a fideszes alaptörvényre. Ami pedig a civilek morgását illeti, a hatalom láthatóan úgy gondolja, hogy mind az orvosok, mind pedig a pedagógusok mozgolódását némi személyes nyájaskodással még le tudja szerelni. Hogy a kormányzat e mosolydiplomáciával nem vesztett-e ütemet, az napokon-heteken belül kiderül. A terrortörvény nem a ma, vagy a holnap, hanem a holnap után bekövetkezhető és minden valószínűség szerint be is következő események "kezelését" volna hivatott szolgálni.