Az illetékes hatóságok továbbra sem bizonyították egyértelműen, hogy van-e összefüggés a Lőrinci és Zagyvaszántó területén található, azbesztfeldolgozással foglalkozó egykori eternitgyár működése, és a térségben statisztikailag alátámasztott tömeges mezoteliómás (ritka daganatos betegség, amely a mellhártyában alakul ki a tüdőbe bekerült azbesztrostok miatt) megbetegedések között. Mint ismert, az üzem környékén élő daganatos emberek közül többen pert indítottak az állam ellen; a betegség lappangási ideje 20-30 év, így amikor a felperesek a halálos kórt megkaphatták, a gyár még állami tulajdonban volt.
A per már másfél éve zajlik, annak ellenére, hogy a beteg felperesek egészségi állapotára való tekintettel gyorsított eljárást rendeltek el. Az ügyben hónapok óta a szakértői bizonyítás folyik; azt kellene hivatalos vizsgálati eredmények alapján bizonyítani, hogy a betegek szervezetébe évtizedekkel korábban bekerült azbesztrostok valóban a gyárból származnak. Csakhogy ilyen vizsgálat egyelőre nem született. A legutóbbi tárgyalást január 14-én tartották a Fővárosi Törvényszéken, ahol a bíróság egy orvosszakértőt hallgatott meg a Heves Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve által kiadott leíró epidemiológiai véleményben megfogalmazottak pontosítása miatt.
A dokumentum - amely a Zagyvaszántó és Lőrinci háziorvosi körzeteiből tett bejelentésekre támaszkodik - az orvosszakértő szerint nem tekinthető tényfeltáró kutatásnak, s csupán valószínűsíti a gyár és a halmozott megbetegedések közötti összefüggést. A jelentés szerzői szerint megalapozottnak tekinthető az a "hipotézis", hogy a térségben tapasztalható mezotelióma halmozódás hátterében a 2004-ben megszűnt üzem korábbi működése áll, ám "ennek bizonyítására vagy elvetésére további vizsgálatok szükségesek". A meghallgatott orvosszakértő szerint a hatóságok a mai napig nem indítottak átfogó vizsgálatot a háttérben álló konkrét okok feltárása érdekében. A szakértő azt is megjegyezte: egy ilyen vizsgálat igen nagy költségekkel jár, s mivel több szakterület bevonását igényli, hónapokig is eltarthat.
- Egy ilyen hatósági vizsgálat nélkül kevés az esélyünk - mondta Igyártó Gyöngyi, a beteg felperesek jogi képviselője. Ügyfelei közül sajnos többen egyre rosszabbul vannak, orvosaik szerint már csak hónapjaik lehetnek hátra: a 38 éves Válóczi Józsefnek két gerinccsigolyáját is felemésztette a halálos kór, a 48 éves Varga József elviselhetetlen fájdalmakkal küzd, morfiumtapaszokkal éli mindennapjait. Az államot perlő betegek közül ketten tavaly augusztusban meghaltak, a jogvita első felperese, György Zsolt pedig az első tárgyalási napot sem érte meg, 2014. decemberében hunyt el 38 évesen, két gyermeket hagyott hátra.
Szerettük volna megtudni a Heves Megyei Kormányhivataltól, mi az akadálya annak, hogy eddig még nem készült el egy, a megbetegedések nagy száma és a gyár korábbi működése közötti összefüggést nem csupán valószínűsítő, hanem azt megerősítő vagy a feltételezést cáfoló, konkrét eredményeket bemutató vizsgálat, s hogy tervezik-e egy ilyen alapos kutatás lefolytatását. Kérdéseinkre azonban nem kaptunk érdemi választ, megkeresésünkre küldött tájékoztatásukban csupán annyit közöltek, hogy az egykori gyárterületet sikerült megtisztítani az azbeszttartalmú törmelékektől, s hogy az ügyben a kormányhivatal mindent megtett a lakosság biztonsága érdekében.
Csakhogy mi nem erről kérdeztük őket (ezek az információk már eddig is elérhetőek voltak), a jelentésükben említett "további vizsgálatok" állapotáról egy szót sem írtak. Ugyanakkor jelezték: az ügyben a továbbiakban az Országos Tisztifőorvosi Hivatal azbeszt-bizottságát faggassuk. Mivel az említett bizottság eddigi működésének az égvilágon semmi nyoma, kérdéseinket az ÁNTSZ-nek is elküldtük, választ még nem kaptunk.
FORRÁS: FACEBOOK/BIRKÓZÓSZÖVETSÉG
Három hónapos kényszerű távollét után visszatértek a magyar birkózók a Körcsarnokba, miután a kivitelező végzett az azbesztmentesítéssel. A csarnokot tavaly év elején kapták meg a sportág képviselői, azonban néhány hónapos használat után el kellett hagyniuk, mivel kiderült: a szigetelés azbesztet tartalmazott. A kivitelező nem cserélte ki a szigetelést, helyette a szakemberek impregnálták,
majd vékony, rugalmas fóliafelülettel vonták be azt, így megakadályozták, hogy a káros anyagokat tartalmazó por a levegőbe kerüljön. Ezt a technológiát már több helyen sikerrel alkalmazták, például az egri Dr. Kemény Ferenc Sportcsarnok esetében.
Károsultak Európában
Európában is egyre nagyobb számban és perértékkel kezdeményeznek azbesztpereket. Tapasztalatok szerint a nyertes pereken felbuzdulva egyre többen fordulnak visszamenőleg is bírósághoz - írja a jogiforum.hu. Az európai államok többségében a kártérítés kiegészítő szerepet játszik az azbeszt okozta károk megtérülésében, mivel a társadalombiztosítás keretei között az orvosi kezelés költségei általában megtérülnek, viszont az Egyesült Államokban ilyen szociális biztosítási rendszer hiányában a károsultaknak kell a kezelési költségeket viselni, ezért elsődleges itt a kártérítés.
A szabályozás Európában nem egységes. Németországban és Spanyolországban például a társadalombiztosítási jogszabályok kizárják annak lehetőségét, hogy kártérítési keresettel is éljen a sérelmet szenvedett fél. Franciaországban vétkességet nélkülöző kompenzációs rendszert vezettek be a tömeges igények kezelésére. Ez a rendszer nem zárja ki, hogy a károsult a kompenzáción felül kártérítési perben is érvényesíthesse igényét, azonban erre csak rendkívül ritkán kerül sor. Németországban a biztosítási összegekhez akkor juthatnak hozzá általában a károsult munkavállalók, ha bizonyították, hogy egészségkárosodásuk munkahelyi balesetből ered, vagy valamely foglalkozási megbetegedésről van szó.
Az okozatosságon túl más körülményt nem kel bizonyítani, ezért nincs jelentősége annak, hogy a munkáltató betartotta-e a munkavégzési feltételekre vonatkozó német előírásokat, vagy sem. Bár az európai modellek egyike sem alkalmas arra, hogy teljes kompenzációt nyújtson a károsultaknak, a kártérítési perek nem elhanyagolhatók. Ezek azonban megkövetelik a munkáltató vétkességének bizonyítását, melyet többségében megszorítóan értelmeznek az európai bíróságok.