Miért indul A Dal versenyen? Meglehetősen sokan beneveztek, így igen kicsi az esély...
- Majdnem 400 dalt neveztek be, és ezekből választották ki azt a 30-at, amelyek már képernyőre is kerülnek. Hogy én miért indultam, annak az a története, hogy amikor elkészítettük az ötödik lemezemet, a zenei producerrel éreztük, nagyon hasonló az ízlésünk, és jó lenne valamit a továbbiakban is együtt csinálni. Általában egy-két évente eléneklek egy új popdalt, és ezzel kimozdulok kicsit a megszokott közegemből. Amikor elkészült a dal, annyira jónak találta a management, illetve a producer is, hogy megkérdezték, benevezhetik-e az Eurovízióra. Az esélytelenek nyugalmával mondtam igent. Nem a dalt nem tartottam esélyesnek, hanem arra gondoltam, hogy arra a stílusra, amiben én énekelek, nem lesznek vevők az Eurovízió döntőjében.
-Miért nem?
- Eddig azt gondoltam, hogy az Eurovízió egy nagy könnyűzenei seregszemle, ahol könnyűzenei énekesek lépnek fel.
- De ezzel a műfajjal is régóta foglalkozik.
- Én effektíve könnyűzenét nem énekelek, inkább crossovert, vagyis a könnyű- és a komolyzene ötvözetét, általában nagyívű lírai balladákat, amikben azért van mit énekelni. Ez pedig egy popzenei verseny. Bár később felvilágosítottak arról, hogy minden évben van legalább egy-két operaénekes, aki bejut a nemzetközi döntőbe. De kicsit kilépnek a komfort zónájukból, könnyebb dalt énekelnek. Magyarországon azonban arra még nem volt példa, hogy operaénekes bejutott az itthoni döntőbe, ezért nem bíztam abban, hogy beválaszt a zsűri. Emiatt nagyon-nagyon meglepődtem. Éppen az adventi turném kellős közepén voltam, amikor meghívtak arra a sajtótájékoztatóra, ahol bejelentik, hogy kik jutottak tovább. Nagyon izgatott vagyok, mert egy olyan dallal állok színpadra, amely tőlem nem annyira megszokott.
-Volt már döntős a Római Nemzetközi Énekversenyen is, amit 160 millió néző látott. Ez most annál is nagyobb drukkot jelent?
- A Római Nemzetközi Énekversenyen, aminek a Vatikánban volt a döntője, kifejezetten komolyzenei, szakrális műveket kellett énekelni. Handelt és Mozartot adtam elő. Képzettségem ellenére minden versenyhelyzet izgalmat jelent számomra. Most viszont egy olyan nagyszabású show-ban veszek részt, amelyen a magyar könnyűzenei szakma krémje ott van. Az elmúlt hónapot azzal töltöttem, hogy egy kifejezetten könnyűzenei énektechnikát tanító tanárnővel gyakoroltam. Persze mindezt úgy, hogy a saját személyiségem és stílusom azért megmaradjon. Az különösen izgalmas, hogy a mély hangomat is használom, a dal 80 százaléka nem szopránban van, hanem férfi hangon éneklem, és a végén, a refrénnél megyek fel a tőlem megszokott szoprán hangszínre.
-Alapvetően nem kontratenor, és ennek megfelelően nem barokk operákban lenne a helye? Miközben ebből nyilván nem lehet megélni, és törvényszerűen elmegy a könnyebb műfaj irányába.
- Teljesen különválasztható a crossover és a komolyzenei karrierem. Fele-fele arányban vannak a felkéréseim. Nemrég jöttem haza például Madridból, ahol az egyik koncertemen crossovert, tehát filmzenéket énekeltem, két nappal később pedig barokk áriákat. Mindkét műfajt szeretem. És én nem kontratenor vagyok, hiszen ők altok és mezzo-k, hanem férfi szoprán. Azt amit én el tudok énekelni, mondjuk egy Mozart koloratúr bravúráriát, egy kontratenor nem tudja, mert nincs meg az ehhez a szükséges hangmagassága.
