Közelkép: Haydn-vacsora

A klasszikus zene és a gasztronómia tudvalévő egyáltalán nem rossz párosítás. Nem véletlenül egyre divatosabbak a vacsorakoncertek. Persze akkor az igazi, ha az igényes zene mellé igényes ételek párosulnak. Az Óbudai Danubia Zenekar által meghirdetett Haydn-vacsora című program szerencsére ebbe a sorba tartozik.

A szervezők egy kissé szerénytelenül az est alcímében. „Egy zseniális zeneszerző találkozása a csúcsgasztronómiával” meg is előlegezték, hogy aki ellátogat az Óbudai Eserrnyős Rendezvényterembe, az bizony minőségi élményhez jut, de ezúttal ez az ígéret nem bizonyult valótlannak. A műsor és a vacsora pedig Haydn angliai éveit idézte fel. Az est házigazdája Eckhardt Gábor zongoraművész szinte megállás nélkül mesélt. Kifogyhatatlan történetei közelebb hozták az adott művet és nem utolsósorban a zeneszerzőről tudtunk meg olyan dolgokat, amelyeket nem nagyon tanítanak az iskolában.

Eckhardt mesélt arról, miként is keveredett Haydn Angliába idézett naplójából, megtudhattuk hány keresztgyereke volt és még sorolhatnánk a sok érdekességet, amelyet a házigazda tálalt a zene és a vacsora mellé a vendégeknek. Még műsoron kívüli meglepetésre is gondoltak, így a zenekar egy Haydn szonátát is játszott, majd következett a menü. Haydn Esz-dúr trombitaversenyének három tétele és minden tétel között egy-egy fogás.

Az I. tétel előtt előételként welsh rarebit, vagyis sajtos meleg szendvics angol módra, majd a II. tétel előtt a főétel, shepherd’s pie, vagyis darált bárányhús krumplipürével és végül a III. tétel előtt a desszert, a rendkívül mutatós és finom angol sajttorta gyümölccsel és további oldásként pedig remek borokat is szervíroztak. A trombitaverseny szólistája Tarkó Tamás még hangszerének különböző titkaiba is hajlandó volt beavatni a közönséget. Jó volt megtapasztalni, hogy az ilyen „polgári” időtöltésre is van manapság igény, a rendezvényterem melletti téren fiatalok korcsolyáztak, bent pedig nem annyira fiatalok hallgatták Haydn zenéjét, egy ízletes vacsora kíséretében.