Orbán tudja, mit akar

Az ellenzék kapálózása ellenére, mint azt Simicskó István honvédelmi miniszter jelezte, a kormány februárban a Ház elé terjeszti a felhatalmazási törvény tervezetét. Ha lesz további egyeztetés, ha nem. A kabinet hatodszorra is módosítani akarja az egypárti alaptörvényt, "terrorveszély-helyzetben” teljhatalommal ruházná fel - önmagát. Nincs kétségünk, a javaslatot átnyomják majd a parlamenten. Biztosak lehetünk benne, a kétharmadhoz akad egy-két üres zsebű képviselő, aki a „magyar emberek, családok, gyerekek”, amúgy a legkeményebb rendőrállamban sem garantálható biztonságáért egyéni tisztességével együtt feláldozza majd a jogállam maradékát is. Az egymást taposó demokratikus ellenzék pedig nem akarja megérteni, hogy sorsa a III. Köztársaság maradékával együtt éppen megpecsételődik, és meg is érdemli, hogy vesztőhelyre tereljék, ha még ebben az utolsó utáni pillanatban is azzal van elfoglalva, ki mondja, amit mond, s nem azzal: mit mond, aki, beszél.

Orbán Viktor időben közölte: "új államot építünk, amely nem liberális". Miközben sem Angela Merkel német kancellár, sem az ezerfelé kószáló ellenzék nem tudott mit kezdeni az „illiberális demokráciával”, Orbán tudta, mit akar. A felhatalmazási törvénnyel most éppen megkoronázni készül önmagát. És hiába vágja arcátlanul a képünkbe Simicskó, hogy „ha a döntéseket a köztársasági elnöknek kellene jóváhagynia, azzal egy ember kezébe adnánk a hatalmat, és a mi rendszerünk nem ilyen”. Az ő rendszerük már csak olyan, amelyben még a csendestárs köztársasági elnök keze sem tűnik elég biztosnak. Csak a kormányfőé.

Simicskó (valójában Orbán) mellett felsorakozva Németh Szilárd pártalelnök is hazudik az országnak. Nem abban a közhelyben, hogy „az állampolgáraink biztonsága nem lehet pártpolitikai kérdés". Nem abban, hogy "a haza védelme nemzeti ügy". Hanem abban, hogy ehhez a végrehajtó hatalom parlamenti ellenőrzés nélküli korlátlan felhatalmazására volna szükség. Amely parlamentet a kormánypárti többséggel együtt - ha megadta a felhatalmazást -, mint "időhúzó testületet" habozás nélkül szélnek lehet ereszteni.

A Fidesz vezérkara most hivatkozik mindenre, ami csak kézre esik. Hogy „terrorveszély-helyzet esetén azonnal reagálni kell. (Most ki, mi az akadálya ennek?) Hogy a nyári szünetben, mire összehívják a Házat, már rég eltűnnek a terroristák. (A TEK meg közben malmozik?) Felbukkan Párizs, Röszke és a Keleti-pályaudvar. Mintha a francia parlamentarizmust bármilyen formában össze lehetne hasonlítani a magyar NER-rel, mintha a francia rendkívüli állapotot nem egy bekövetkezett esemény után hirdették volna ki, hanem egy feltételezett terrorcselekmény előtt. Mintha Röszkét, a Keletit, és menekültek gyalogmenetét nem maga a magyar kormány generálta volna, hogy látható indokként felhasználja a szeptemberi törvénykezéshez. Mintha nem a magyar hatóságok utaztatták volna (hátsó európai politikai szándékokkal) határon túlra az országot "lerohanó", foghíjasan regisztrált négyszázezer menekültet.

Németh Szilárd az ATV-ben arról elmélkedett, hogy a kormány eddigi intézkedései nyomán országunk Európában a legbiztonságosabbak közé tartozik. Ha így van, akkor működik a gyoda, a titkosszolgálat, a terrorelhárítás. Minden adott a kétes jövő kezeléséhez. De nem. Németh nem enged: a „tisztességes, becsületes, törvénytisztelő embereknek” nincs félnivalójuk a kormány teljhatalmától, be kell lássák, egyedül a kormány és az erőszakszervezetek tudják megvédeni őket. Attól, amitől a gyoda sem véd. A terror veszélyétől. Magától a terrorcselekedettől biztosan nem, ha már egyszer arról nem négyötöddel döntenek a terroristák. Hogy pedig mi is volna a veszélyhelyzet, azt az elhárításnak kell meggyőzően bizonyítania. A kormány előtt. Amely majd dönt, és azt is megmondja, mi a törvény, ki a törvénytisztelő polgár. Akinek nincs félnivalója.

A terrorveszély persze nagyon is indokolja a felkészülést. De nem indokolja a megelőző rendkívüli állapotot, mert akkor állandóan rendkívüli állapotban kellene élnünk. Ez a logika terrorlogika. Éppen az, amit az Iszlám Állam a Nyugatra akar erőltetni, amivel a nyugati kultúrát tehetetlenné tenné, amivel a nyugati kultúra – az orbáni indokkal szemben - nem megvédené, hanem felszámolná önmagát. Terrorlogika, ami inkább kiírt kilenc ártatlant, hogy egyetlen bűnös se menekülhessen, semmint kilenc ártatlan életért futni hagyjon egyetlen bűnöst. Ezért aztán egyetlen kődobáló, megafonba kurjantgató ember, vagy egy „zavart keltő, petárdázó, nőket tapogató” csoport nem köztörvényes bűnöző lesz, hanem "terrorellenes szervezeteket tesztelő potenciális terrorista", s az lesz az is, aki a menekülteket akár csak pohár vízzel is támogatja (mondja Németh).

Amúgy a baloldalnak sincs félnivalója, hiszen képviselőik benn ülnek a parlamentben – teszi hozzá a pártalelnök, és ezúttal igazat beszél. Az ellenzéknek a hatalom addig biztosítja a létezést, amíg része az orbáni rendszernek, amíg hagy hatvan napot a szálak elvarrására, vagy kivárja, amíg a kormányfő szerint össze nem állnak a keresztszemes minták. Ha az ellenzék nemet mond, úgy megkapja: nem érdekli az emberek biztonsága, s kívül találja magát a rendszeren. Mindjárt lesz félnivalója.

A honvédelmi miniszter szerint az emberek többsége a biztonságért a szabadságjogait is hajlandó feladni. A kormány a félelemre építve kér teljhatalmat. Nem szabad megadni neki a lehetőséget, mert aki lehetőséget kap, élni is fog vele.