Furcsa szokások jöttek divatba mifelénk. A játszótéren a mosdatlan szájú gyerekek ezzel a szóval intik le a másikat: „Kuss!” Felnőttek között eddig nem nagyon éltek ezzel a kifejezéssel, mióta azonban az állami intézmények is "levelező tagozattá" alakultak át, azaz a hozzájuk intézett kérdésre semmitmondó levélben válaszolnak, megszűnőben van az élőszavas tájékoztatás, vagy burkoltan, de melegebb éghajlatra küldik a kérdezőt. Az újságíró, aki szeretné tudósítani az olvasót, nézőt vagy hallgatót, szakmája előírásai szerint kérdez, a kérdezett azonban levegőnek nézi, válaszra sem méltatja. Ilyen esetben olyan érzésünk támad, hogy a hölgynek vagy úrnak volna ugyan mit mondania, de kínos volna beismerni, hogy hibázott. Inkább hallgat.
A minap a riporter szerette volna egy-két dologról megkérdezni napjaink egyik botrányhősét, a KLIK-et öntudatosan a csőd felé vezénylő urat, akiről majdnem teljes bizonyossággal állítható, hogy teljesen méltatlan Klebelsberg Kunó örökében ülni, s egy sóhivatal adósságát hétről hétre növelni, miközben a pedagógusok országszerte fellázadtak ellene és minisztere ellen. A főnöke, az államtitkár asszony, szintén válasz helyett továbbvonult, mint egy hercegnő. Igaz, a hercegnők általában tiszteletben tartják az illemszabályokat, s ha valaki kérdéssel fordul hozzájuk, megállnak, igyekeznek válaszolni, vagy legalább udvariasan mosolyognak.
A mi hercegnőnk alighanem hiányzott az etikett-órákról, úgy hiszi, aki hatalmat kapott, bármit megtehet. Volna egy javaslatom: azt a felelős állami vezetőt, aki képtelen válaszolni a neki feltett kérdésekre, mint alkalmatlant, azonnal el kellene bocsátani. Akár miniszter, akár államtitkár, tűnjön el a színről! (Az illető hölgynek régen el kellett volna osonnia, szégyenpírral arcán, rejtély, kinek a jóvoltából pöffeszkedhet, rombolhat, tovább.) Azokra is vonatkoznia kellene ennek a követelménynek, akik látványosan „megfeledkeznek” a nagy nyilvánosság előtt tett ígéreteikről. Itt van Varga Mihály.
Amikor a KDNP szégyene, Harrach Péter elérte a boltok vasárnapi zárva tartását, a háromnegyed ország felzúdult. Nevezett miniszter akkor azzal nyugtatta a felzaklatott embereket, összegzik a tapasztalatokat, és ősszel (a múlt év őszén!), ha szükséges, intézkednek. Semmi sem történt! Így viselkedik egy felelős kormánytag, akinek a választók érdekeit kellene képviselnie? Miért kell egy elhibázott, ostoba intézkedést hallgatással védelmezni? Miért képtelen egy kormánytag kiállni és elmondani, hogy hibás döntést hoztak, visszacsinálják, még ha Harrach Péternek korábban kell is fölkelnie, hogy misét hallgasson. Aki pedig semmibe veszi a kérdező újságírókat, bennünket is megsért. Nem árt, ha Gőgös Gúnár Gedeonné és társai erre is gondolnak.
