Még el sem kezdődött a köznevelés rendszerét ért kritikák nyomán az egyeztetés, de már látszik a vége. Balog Zoltán a területet irányító miniszter egy rádió-interjúban kifejtette, hogy a kerekasztal mellett nem az alapvető változásokról, hanem a rendszert javító belső korrekciókról lesz szó. A korrekciók tartalma is jó eséllyel megmondható annak alapján, hogy miniszter kiket kíván az egyeztetésbe bevonni: a Nemzeti Pedagógus Kart, a Magyar Művészeti Akadémiát, a Kereskedelmi és Iparkamarát, a KLIK-et, látszólag független, valójában a vazallus, sztálini terminológiával "hajtószíj szervezeteket". Ezek adnák a szakmai egyeztető kör belső magját. Egy másik körben tárgyalnának a szakmai és érdekvédelmi szervezetekkel, valamint lenne az egyeztetésnek az országos kerekasztalokon túl regionális és helyi fóruma is. Ehhez társul, hogy a tanév felén túl rövidesen kezdődik az iskolák „tavaszi hadjárata”, telis tele tanórán kívüli eseményekkel. Az általános iskolákban a beiskolázás és a középiskolai felvételi, középiskolákban az érettségi és a szakmai vizsgák feladatai kerülnek majd előtérbe. A szalámizásnak, kifárasztásnak, a hatalmi akarat érvényesítésének ez tökéletesen megfelel. Ráadásul úgy, hogy a végén a pedagógusokra lehet mutatni: miattatok nem változott semmi lényeges, ami meg változott, apróság ugyan, de azt nekünk köszönhetitek.
Azokból a követelésekből, amiket a pedagógusok megfogalmaztak, amihez diákok és szülők is társultak, jól látszik, nem lesz semmi. Ők nem azt mondták, hogy a kormány „túltolta a biciklit”, hanem azt, hogy rossz irányba, és ráadásul nem biciklit, de még csak nem is rollert, hanem gyerekkorom – 50-es évek vége, 60-as évek eleje – gágyéját, azt a sufnituning csapágyas fa tákolmányt tolták a szakadék felé inuk szakadtával. Világosan és egyértelműen fogalmaztak akkor, amikor a köznevelési rendszer minden elemét elhibázottnak tartva azt követelték, hogy kezdődjön el a teljes rendszer újratervezése. Sem a hermanosok, sem a telekisek nem a rendszert javító korrekciókról beszéltek. Ha egy rendszer alapjaiban rossz, az alapokat nem lehet korrekciókkal kijavítani. A gágyé attól, mert csapágy helyett gumikerekeket tesznek rá, esetleg még szivacsot is az ülőlapra, gágyé marad. Baloghoz kapcsolódva, nemcsak másik irányba kell tolni a biciklit, hanem a biciklit le is kell cserélni, s a csereként használni kívánt eszközt is úgy kell megválasztani, hogy az alkalmas legyen a kívánt irányt tartani. Na, ez az, amit Orbán Viktor kormányától, Balog minisztertől a pedagógusok hiába várnak. Balog Zoltán minapi rádióinterjújának ez volt az üzenete. Marad a bicikli, az irány is, lecserélünk rajta ezt-azt apróságokat, és lassabban toljuk - mondta.
A köznevelés rendszerének megváltoztatásáért indult kezdeményezés mostanáig csak amolyan előjáték, expozíció volt. Az igazi küzdelem most kezdődik. Most kiderül, hogy az elmúlt napok eseményei csak a következményeit végig nem gondolt petárdázás, vagy földindulást előidéző bomba robbantása volt, ebben a küzdelemben a pedagógusok megelégednek saját sorsuk kedvezőbb körülményeinek ígéretével, vagy küzdenek egy humanista, demokratikus, modern köznevelési rendszerért, a gyerekekért-fiatalokért, a nemzet jövőjéért.
Balog Zoltán már látja a végét. De vajon tényleg itt a vége?
