Ítélkezés

„Nincs más oly aljas, mint a bosszú!” Ezt Mozart (és da Ponte) üzeni, bő kétszáz éve, de nekünk NER polgároknak, de ez is csak falra hányt borsó. Mert ugyan mi más ingerelné azokat a derék NER polgártársainkat, akik háborognak a vörösiszap ügybe bemártottak felmentő ítélete miatt? Természetesen a balkáni bosszúszomj. És a szellemi korlátoltság. Meg, hogy magyar ember mindig tudja, mi a magyar igazság. Ha egy másik magyar másként tudja, az nyilvánvalóan nem is lehet magyar. Várhatjuk az elsőfokú ítéletet hozó bíró megfosztását NER polgárságától. És reszkessen a tekintetes Tábla, ha netán helyben merészelné hagyni a bosszú elmaradását. Rettenetes tudatú ország lettünk. Évszázada véljük, hogy „nyomják Krahácsot”. Clemenceau kezdte, Churchill és Sztálin folytatta. Pedig Tisza meg Horthy jót akart, amikor puszta szívszeretetből aljas rabló háborút kezdett. A „vad geszti bolondnak” gigantikus méretű szobra áll már ismét az ország főterén. A jóságos kormányzó úr nemes arcvonásai előtt még csak elvétve tiszteleghetünk, de eszméinek „ércnél maradandóbb” emlékműve évek óta ott bűzölög az egykori Szabadság terén. NER alapító atyánk is rögtön tudta, ki és honnan öntötte szeretett hű alattvalóira a förtelmes vörös (!) iszapot. Nem késlekedett pallosának suhogtatásával sem. Porkolábjai és markolábjai tudták a dolgukat: kattantak a bilincsek és csörrentek a zárak. Aztán jött egy kis intermezzo, amikor állami kézen-közön eltűntek a nép felajánlotta adományok, késett, vagy elmaradt az állami kézbe vett kárpótlás. És most itt állunk felelős nélkül! A tévedhetetlen ügyészség a szokásosan gondos és hozzáértő nyomozás eredményeként természetesen vádat emelt azok ellen, akiket már bölcs vezetőink előítélete porba sújtott, ámde egy megátalkodott bírói szék bitorlója merészelte el nem fogadni a megelőlegezett magyari-gazságos (elő)ítéletet. Pedig csak annyit mondott ki, „ők nem bűnösök”. És még odáig sem ment el, hogy azt mondta volna: nem ők a bűnösök. Akkor ugyanis lett volna bűn és hozzátartozó bűnös. De – úgy tűnik – nincs sem bűn, sem felelős. Nehéz ezt tudomásul venni. Legnehezebb azoknak a zöldeknek, akik lanceloti bátorsággal negligálták az ipari környezetszennyezés minden formájának föltárását, egészen a tiszai arzénig és a kolontári veres iszapig. A világ legmagyarabbul természetes dolga, hogy a leghangosabban az az egykori nagykutya ordít „recipe ferrum”-ot, aki a katasztrófa idején a hivatalos főzöld volt, aki ebbéli minőségében a gátszakadás előtt pár héttel a helyszínen járt, és mindent a legnagyobb rendben talált.