Aki kitalálta, valószínűleg hallott valamit Andy Warhol elhíresült mondásáról: 15 percre mindenkiből válhat világhíresség. Most a televízió és az internet világában ezt aztán igazán könnyű elérni. Mi másra lenne alkalmas például az a sok televíziós társaság által közvetített verseny, amikor hatalmas kék gömbökön kellene átugrálni, de ez aligha sikerülhet bárkinek is, helyette a vízbe csobbanhat. Hogy valójában itt is a 15 perc világhír a lényeg, azt a közelmúltban bizonyított egy ifjú hölgy, aki fürdőruhában ugrált valamin és boldogan közölte mindenkivel, hogy íme, ő is itt van a versenyben.
Valójában az evőversenyek sem szólnak másról, mint hogy a virsliket, vagy hamburgereket a szájukba tömködő versenyzők bebizonyítsák a világnak, hogy ők a legjobbak. (Igaz, itt jó esetben némi pénzzel is jár a győzelem.) Félve írom le, hogy a gyerekeket versenyeztető műsorokkal kapcsolatban is vannak hasonló aggályaim. Igaz, Mozart már gyerekkorában megmutatta zsenialitását, és akad a világon még néhány – nagyon kevés – hasonló példa.
Legutóbb a Repülj Páva gyerekekkel rendezett versenyén magam is láttam szenzációs pöttöm táncost és egy ugyancsak tíz éven aluli – ráadásul nem is Magyarország területén született – kisfiút, aki remekül játszott hegedűn népzenét a zenekarával. Mégis vannak fenntartásaim, s ezeket most igazolni is láttam olyan pszichológusok által, akik hasonlóképpen gondolkodnak és a veszélyekről írtak. (Én például azt is veszélynek érzem, hogy a gyakorlásra erőltetett gyerekek számára elveszik az igazi gyermekség kora.) Pedig nagyon kevés a győztesek száma, és nagyon nagy a veszteseké.
