Szerződést bontott Dujshebaevvel az MKSZ

Kocsis Máté, az MKSZ elnöke keddi sajtótájékoztatóján köszönetet mondott a spanyol-orosz szakembernek eddigi munkájáért, egyúttal jelezte, a döntés egyik oka az volt, hogy a tréner nem él "életvitelszerűen" Magyarországon. A magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányainak Elek Gábort és Ambros Martint nevezték ki, a szakemberek munkáját Siti Beáta segíti majd.

A 47 esztendős, kirgiz származású tréner utódjáról később születik döntés. Dujshebaevvel a férfiak a vasárnap zárult lengyelországi Európa-bajnokságon a 12. helyen végeztek, így lemaradtak az ötkarikás selejtezőről és ezzel együtt a riói szereplésről.

A magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányainak Elek Gábort és Ambros Martint nevezték ki, a szakemberek munkáját Siti Beáta segíti majd. Kocsis Máté, a hazai szövetség (MKSZ) elnöke bejelentette, hogy a három szakvezető kinevezését Pálinger Katalin, a női szakágért felelős alelnök javasolta, a döntést az elnökség egyhangúlag hozta meg. Németh András, a női válogatott előző kapitánya december közepén, a sikertelen világbajnokság után mondott le. Elek Gábor a Ferencváros, Ambros Martin a Győri ETO vezetőedzője.

Szerző

Háborús bűnös Mészáros Lőrinc focibizniszében

Publikálás dátuma
2016.02.02. 15:22
Fotó: Népszava
Továbbra sem dőlt el véglegesen, hogy Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester - a miniszterelnök jóbarátja - hány százalékos tulajdonrészt vehet meg az NK Osijek labdarúgócsapatában, illetve létrejön-e egyáltalán a tranzakció. Az egyik hitelező ugyanis kevesli a vételárat. Az azonban bizonyos, hogy a magyar vállalkozó egy háborús bűnök miatt elítélt személy, Branimir Glavas közbenjárására kaparinthatja meg a részvények többségét.

Múlt hét derekán még biztosnak látszott, hogy a Mészáros és Mészáros Kft. a horvát bajnokság élvonalában utolsó előtti helyen álló NK Osijek 46,6 százalékát szerezte meg, és még nagyjából 44-45 százalékot kaparinthat meg a felcsúti polgármester egy eszéki üzletemberrel, Ivan Meštrovićcsal közösen. Utóbbi előzőleg kikérte Glavas véleményét, s miután utóbbi támogatta a tranzakciót, Mestrovic Ivica Vrkic polgármesternél kezdeményezte a vásárlást. A Vecernji List ugyanis január 20-i számában közölte, hogy a felcsúti polgármester öt évre vállalta a működtetést, 13 millió eurót fektet az NK Osijekbe, a klub költségvetése évi kétmillió euró lesz, illetve eltünteti a csapat hárommilliós adósságát, s várhatóan stadiont is épít majd.

Most azonban mégsem tűnik olyan biztosnak a tranzakció, mert az NK Osijek egyik tulajdonosa, a korábbi mezőgazdasági kombinát, amely 9,72 százalékos részvénycsomaggal rendelkezik, kevesli a vételárat. Az esetleges vásárló számára azonban fontos lenne, hogy 75 százalékos tulajdonrészt szerezzen, mert így korlátozás nélkül hozhatna döntéseket. Horvát lapértesülések szerint ha két további részvényes, a helyi bank és a városi vízművek is követné a volt kombinát példáját, és Mészáros nem lenne hajlandó megemelni a vételi ajánlatot, akkor az egész üzlet meghiúsulhat.

Branimir Glavas Forrás: Youtube

Branimir Glavas Forrás: Youtube

Eszék uraként indult

De ki is Branimir Glavas, aki a nagy tranzakció hátterében áll, s miért nem örvend valami nagy népszerűségnek? Ő maga ugyan 1956. szeptember 23-án Szlavóniában született, szülei hét évvel korábban, Drinovacból vándoroltak át a településre. Jugoszlávia szétesésének hajnalán a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) 1989-ben tartotta meg alakuló ülését, elnökének megválasztották Franjo Tudjmant, Glavas Szlavónia képviselőjeként támogatta az új pártvezetőt. A HDZ igazi gyűjtőpárt volt, amely magában foglalta a mérsékelt jobboldaliaktól kezdve a jobboldali radikálisokig a különböző ideológiájú személyeket.

Az első 1990-ben megrendezett horvátországi választáson Glavast képviselőnek választották. Még ez év őszén az eszéki nemzetvédelmi titkárság vezetőjének tették meg. Feladata a horvát hadsereg megszervezése volt a régióban. A háború 1992-es kitörését követően az eszéki honvédők parancsnokává tették meg. Ugyanebben az évben a város polgármesterévé választották meg, egy évvel később pedig az eszék-baranjai megye prefektusa lett. Ugyanakkor szintén 1993-ban a szociálliberális politikust, Zlatko Kramaricot választották meg városvezetőnek, amit Glavas igen nehezen tudott elfogadni.

A háború idején a katonai ranglétrán egészen a dandártábornoki tisztségig vitte. Miután azonban vége lett a háborúnak, Glavas katonai egyenruháját ismét öltönyre cserélte, s a zágrábi parlamentben Szlavónia érdekeit képviselte, így e térség legjelentősebb politikusa lett. Bár már ebben az időszakban ismertek voltak radikális nézetei, s híre ment annak, hogy nem bánt éppen kesztyűs kézzel a háborús ellenfelekkel, ez még az eufória időszaka volt Horvátországban, s ekkor még csak nagyon kevés média merészelte bírálni a háborús bűnökkel gyanúsított személyeket. Amelyek pellengérre merték állítani a hatalom túlkapásait, a kormányzat a függetlenség ellenségeinek kiáltotta ki.

Behúzták a csőbe
A horvát RTL-en rendkívül népszerű a humorista Davor Jurkotic műsora, aki már egy sor politikai személyiségnek adta ki magát, s telefonon tett lóvá másokat. Január közepén áldozata épp Glavas volt. A kormányfő, Tihomir Oreskovicn szerepét játszotta el a vonal túlvégén, s a HDSSB vezetője az utolsó pillanatig sem jött rá arra, valójában kivel is beszél. Még néhány tanácsot is adott az ál-Oreskovicnak, aki azt mondta erre: „Branimir, csak azt akartam elmondani neked, remek ember vagy, szereted Horvátországot, szereted Istent”. Amikor zavar keletkezett a vonalban, Glavas azt mondta, lehallgatja a titkosszolgálat. Erre az álkormányfő ezt mondta: „Lehallgat a kommunista banda”.

Megkezdődött a HDZ erjedése

Az igazi bajok 2000-ben kezdődtek az addig egyeduralkodó HDZ számára. Elvesztette a többséget a parlamentben, s a néhai Ivica Racan vezetésével szociálliberális koalíció alakult. A kormányzati pozíció elvesztése felgyorsította a HDZ erjedésének folyamatát. 2002-ben az ultranacionalista Ivic Pasalic megkérdőjelezte az új pártelnök, a Tudjmannál mérsékeltebb Ivo Sanader képességeit (ő később elsősorban a MOL-ügy miatt vált ismertté Magyarországon). Bár Glavas szintén a keményvonalasok közé tartozott, Sanader támogatása mellett döntött, így utóbbi a HDZ élén maradhatott.

A politikai újjáéledés időszaka volt ez a horvát belpolitikában, amikor az ország lassan kezdett szembenézni a múlttal, elismerve azt, hogy a függetlenség kivívása nem csupán nemes eszközökkel történt. A HDZ belső erjedése Sanader pozíciójának megerősödése után is folytatódott, annak ellenére is, hogy 2003-ban a párt megnyerte a parlamenti választást, s Sanadert miniszterelnökké választották. Ez már más párt volt, mint 10 évvel korábban, ám csak évekkel később derült ki, micsoda korrupció zajlott a HDZ berkein belül.

Glavas egyre jobban eltávolodott Sanadertől. Miközben ugyanis utóbbi az uniós csatlakozást tekintette prioritásnak, előbbi azt hangoztatta, Brüsszel nem is kér Zágrábból. Nem nézte jó szemmel azt sem, hogy Horvátország együttműködésre törekedett a délszláv háborús bűnöket kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszékkel (ICTY). A veteránok körében ugyanis általános volt a vélemény, önvédelemből cselekedtek, az öldöklés szükséges volt a függetlenség megszerzéséhez.

A szakítás hetekkel a 2005 májusában megrendezett regionális választás előtt történt. Glavas bejelentette, regionális Horvátországot akar, ezért az ország újjászervezéséért száll síkra. 2005. április 20-án pedig bejelentette, megalapítja saját mozgalmát, a Szlavónia és Baranja Horvát Demokratikus Gyűlést (HDSSB). Azonnal ki is zárták a HDZ-ből. Ő pedig még ebben az évben koalícióra lépett a szélsőjobboldali Horvát Jog Pártjával (HSP). Megjegyzendő, Glavas sosem volt regionalista, valójában mindig erős központi hatalmat akart.

Különös alakulat volt a 2006-ban hivatalosan is párttá alakult HDSSB. Glavas gyanús külsejű, kopaszra nyírt, jól megtermett, a hazáért „mindenre képes” fiatalokkal vetette körbe magát. Sok olyan szlavóniai HDZ-s politikus csatlakozott a HDSSB-hez, akik szintén szakítottak Sanaderrel. Glavast hűségesen követték ifjú hívei, akárhol fellépett. Rendre azt hangoztatta, hogy Zágráb kisemmizte az általa képviselt régiót, ő maga pedig kirakatper áldozatává vált.

Glavast háborús bűnök vádja miatt 2006 májusában fosztották meg mentelmi jogától, s október 26-án vették őrizetbe. Abba a Remetinec börtönbe zárták, ahová évekkel később Sanader is került korrupciós ügyletei miatt. Glavas csapataival még 1991-ben követett el háborús bűnöket a Drávánál, s az elkövetők azt vallották, parancsnokuk utasítására öltek szerbeket. Letartóztatásában szerepe volt egykori hűséges barátjának, Vladimir Seksnek is, aki ekkor a horvát szábor elnöke volt. A 2000-es évek elején kerültek szembe egymással.

Önkéntes gárdát is szervezett
Önkéntes gárdát szervezett Glavas Szlavóniában. A sötét uniformist viselő fegyveresek „a kereszténységet és Horvátország méltóságát” védik – fogalmazott a HDSSB vezetője. A Facebookon toborozták a tagokat, s már mintegy néhány tucat gárdista lehet. Minden nap gyakorlatoznak Eszék sportközpontjában. Az érintettek azt állítják, szó sincs arról, hogy paramilitáris szervezet lennének. „Csak protokolláris a szerepünk” – fogalmazott egyikük a 24sata hírportálnak.

Politikai színjáték

A letartóztatás után színjátékok sora követte egymást. Glavas éhségsztrájkba kezdett, mígnem szabadlábra helyezték. A bíró ugyanis úgy döntött, túl beteg ahhoz, hogy folytassák meghallgatását. Erre végül csak 2007 februárjában került sor. 2007. április 16-án az eszéki bíróság vádat emelt vele szemben amiatt, mert az ítészek szerint ő rendelte el a szerbek elűzését, megölését, így visszakerült a börtönbe. Április 27-én ismét éhségsztrájkba kezdett. Május 9-én konkrétan két szerb civil megölésével is megvádolták. Bírósági eljárása 2007. október 15-én kezdődött el. Ám a novemberi választáson ismét mandátumot szerzett a parlamentben, visszakerült a törvényhozásba, visszakapta mentelmi jogát, így újfent elhagyhatta a börtönt. 2008. július 14-én a pert szeptemberig napolták el, vádlott társainak rossz egészségi állapotára hivatkozva. Csakhogy a horvát törvények értelmében amennyiben egy bíróági eljárásban több mint két hónapig tartó szünetet tartanak, újratárgyalást kell elrendelni.

A per során más nehézségek is felmerültek. Glavas hívei politikai ügyet kreáltak az eljárásból arra hivatkozva, hogy a hatalom meg akar szabadulni az „igazak igazától”. Nem könnyítette meg a bíróság munkáját az sem, hogy rendszeres fenyegetéseknek volt kitéve több tanú, köztük az eszéki újságíró, Drago Hedl, aki több leleplező írást is közölt a „szlavóniai hősről”, egyebek mellett a legolvasottabb horvát napilapban, a Jutarnji Listben.

A zágrábi körzeti bíróság végül 2009. május 8-án bűnösnek találta Glavast szerb polgári személyek meggyilkolásának vádjában, s első fokon tíz éves börtönbüntetéssel sújtotta. A bírósági bohózat azonban ezzel nem ért véget. Maga az elítélt ugyanis nem jelent meg a bírák előtt, helyette a HDSSB egyik vezetője, Vladimir Sisljagic volt jelen, aki mindössze annyit közölt, hogy Glavas „biztonságos helyen van”. Bosznia-Hercegovinába menekült, ahol rekordidő alatt épített fel szépséges villát. Újdonsült lakóhelyét, Drinovcit, ahonnan szülei települtek át Horvátországba, „második hazájának” nevezte. Glavas a boszniai állampolgárságot is megszerezte. A börtönt azonban így sem kerülte el. 2009. május 13-án ugyanis letartóztatták a boszniai Kupres városa közelében. Bár a horvát igazságügyi minisztérium Zágrábnak való kiadatását kérvényezte, ezt 2009. június 23-án elutasították, majd ismét szabadlábra helyezték. Egy évvel később, a horvát legfelsőbb bíróság megerősítette ugyan a Glavas és társaival szembeni ítéletet, a büntetés mértékét azonban 10-ről 8 évre csökkentette.

Hosszas procedúrát követően 2010. szeptember 28-án megint letartóztatták a boszniai Drinovciban. Kezdetben Szarajevóban, majd Zenicán, később pedig Mostarban töltötte büntetését. Ivo Jospovic akkori horvát elnök bejelentette, elveszi Glavas kitüntetéseit. Utóbbi erre a médiában azt közölte, már eladta azokat. Josipovic erre azzal válaszolt, hogy ezzel saját hazáját lopta meg. Az elnök később azt is közölte, hogy eljárás indul Glavas lefokozásáért, ha ugyanis egy tisztet hosszabb börtönbüntetésre ítélnek, nem maradhat meg a rendfokozata.

Glavas volt a horvát hadsereg legmagasabb rangú tisztje, akit háborús bűnök miatt ítéltek el. 2015. január 20-án szabadult a börtönből, miután a horvát legfelsőbb bíróság formai okokra hivatkozva felfüggesztette a vele szembeni ítéletet. A legfelsőbb bíróság az ügy újratárgyalását rendelte el. Márciusban azonban az alkotmánybíróság felülbírálta a döntést, s ha rövid időre is, visszatért a Remetinec börtönbe.

Azóta mintha mi sem történt volna, Glavas él és virul. A tavaly októberi választáson ismét mandátumot szerzett a parlamentben a HDSSB színeiben. S hogy megbánta-e egykori tetteit? Sokat elárul erről, egy minapi gesztusa. Történt ugyanis, hogy januárban a 112 nevű nem kormányzati szervezet tüntetést szervezett a horvát parlament elé, mert elfogadhatatlannak tartották a radikális kijelentéseiről ismert Zlatko Hasanbegovic kulturális miniszterré való kinevezését. Amikor Glavas a törvényhozás zágrábi épülete elé ért, elég egyértelműen adta a tudtukra, miként vélekedik róluk: a középső ujját mutatta a megmozdulás résztvevőinek. Amikor egy újságíró rákérdezett arra, mi indokolta ezt a gesztusát, azt válaszolta, ők intézték el, hogy börtönbe kerüljön.

Az Adria felé vehetik az irányt a menekültek

Miután nem sikerült lezárni a török-görög határt, az Európai Unió Macedóniának segít abban, hogy lezárja déli határszakaszát, ami átirányíthatná a migránsokat Albániába, ahonnan szárazföldön, Montenegrón keresztül vagy az Adriai-tengeren át folytatnák útjukat Horvátországba - írta a Vecernji List című horvát napilap kedden.

Elemzőkre hivatkozva a lap azt állítja, hogy a macedón-görög határ lezárása esetén a tavasszal érkező még nagyobb migránsáradat eláraszthatja a dél-dalmáciai dubrovniki régiót, ami ártana a turizmusnak. Ha ez a forgatókönyv következne be, a migránsokat két módon szállíthatják Nyugat-Európába: vonattal Bosznia-Hercegovinán keresztül Horvátországba, majd tovább Szlovéniába, vagy hajóval Rijekába, majd onnét tovább Szlovéniába. A migránsok egy része Albániából valószínűleg egyenesen Olaszországba tart majd a Vecernji List olaszországi tudósítója szerint.

Silvije Tomasevic a lap aktuális rovatában arra emlékeztetett, hogy 1991 márciusában 27 ezer albánnal a fedélzetén kikötött az első, menekülteket szállító hajó Brindisiben. Ezt követően albánok ezrei érkeztek Olaszországba, míg 1997-ben Róma és Tirana megállapodást kötött arról, hogy a két ország közösen lép fel az embercsempészek és illegális bevándorlás ellen. Albán vizeken és albán kikötőkben olasz hadihajók mozogtak szabadon, fedélzetükön pedig albán rendőrök is szolgáltak - emlékeztetett a szerző. Albánia és Olaszország között a tenger 2000 végére átjárhatatlanná vált a menekültek számára. Tomasevic szerint jelenleg új migrációs útvonal van kialakulóban, és ettől nem csak Olaszországnak kell tartania, hanem Horvátországnak is.

A Vecernji List a témával kapcsolatban kiemelte: Miro Cerar szlovén miniszterelnök javaslata, miszerint a macedón-görög határt kell lezárni ahhoz, hogy feltartóztatható legyen a Közel-Keletről érkező bevándorlók ellenőrizhetetlen tömege, sok európai vezetőnél talált támogatásra. Ugyanakkor sem Szlovénia, sem az EU nem beszél arról, mi lesz akkor, ha a migránsáradat valóban az Adriára irányítódik át.

A zágrábi belügyminisztérium adatai szerint a magyar-szerb zöldhatár tavaly szeptemberi lezárása óta Horvátországban 622 116 illegális bevándorlót vettek nyilvántartásba. Pénteken 1843, szombaton 2641, vasárnap 2098 migráns lépte át a szerb-horvát határt.

Szlovéniában a legfrissebb adatok szerint október közepe óta 442 105 illegális bevándorlót regisztráltak. A horvát-szlovén határt pénteken 3416, szombaton 2556, vasárnap 1249, hétfőn 716 migráns lépte át. Idén eddig összesen 63 501 volt az átlépők száma.

Szerző