A Népszava előfizetőjeként olvasója vagyok Lendvai Ildikó nagyszerű írásainak, amelyek a „Civil beszéd” rovatban jelennek meg. Mégsem vagyok azonban elégedett az írások megjelenési helyével! Véleményem szerint ugyanis a lap „Civil beszéd” rovatában civileknek kellene megszólalniuk. Nem volt országgyűlési képviselőknek, nem volt pártpolitikusoknak, akik továbbra is formálisan vagy informálisan egy konkrét párthoz köthetők, akik magánvéleményként mondják el a pártkötődésüktől sohasem függetleníthető, a párttal nyilván nem egyeztetett, de mégiscsak párt-magán véleményüket. Teljes félreértése a mindenkori civilségnek és a civil szférának, ha pártpolitikusok nem csak, hogy írhatnak egy „Civil beszéd” elnevezésű rovatba, de annak kizárólagos publicistájaként jelenhetnek meg hétről-hétre úgy, mintha az illetők ténylegesen civilek volnának.
Félreértés ne essék, semmi probléma nincs a pártkötődéssel és azzal sem, ha egy tehetséges pártember hétről-hétre megfogalmazza aktuális üzenetét a lap hasábjain. Ehhez ugyanúgy joga lehet, mint egy civilnek, és az olvasó is igényt tarthat erre az iránymutatásra. De miért kell civilesíteni azt, ami nem az, egy rovat erejéig ugyan, de pártosítani a civil szférát, úgy csinálni, mintha egy civil rovatban, egy független, civil ember szólna a civil olvasókhoz? Ebben az átpolitizált helyzetben még inkább szükség van arra, hogy a valódi civil vélemények is felületet, – széles körben olvasott – megjelenési lehetőséget kapjanak. Tisztelettel javaslom tehát, hogy Lendvai Ildikó kiváló írásai egy másik rovatban jelenjenek meg és a továbbiakban civilek szólaljanak meg a „Civil beszéd”-ben.
