Élt egyszer egy király, aki hivatalból jó volt, a hivatalnokai meg a munkaköri leírásuk és utasítás szerint rosszak. A király, ha észrevette, hogy az ellenzékét és a népét valami fontos dolog elkezdi foglalkoztatni, mindjárt magához rendelte az egyik hivatalnokát, és megszabta neki, hogy dobjon be valamit retteneteset a királyi és az ellenzéki média útján a köz tudatába. És bizony, attól kezdve a királyi ellenzék és a nép számára is az lett a fontos. Ekkor a bölcs király a következő pénteken, az ő kevésbé bölcs népének elmondá, hogy a hivatalnok által kihirdetett rettenetes dolgot ő is rettenetesnek tartja és megértően mondá, hogy azt a dolgot nem ő találta ki, ő bezzeg a nép érdekében cselekszik. És így ment ez, amíg a világ, világ. Közben a nép butula, szegényede és számos, egyébként gyógyítható betegségben meghala.
