A legsúlyosabb értékítélet

Végre kezd a közbeszédben helyet kapni a rendkívül alacsony magyarországi munkabér színvonal. Az MSZP végre napirendre tűzte az egyik, vagy talán a legfontosabb kérdést. Jellemző, hogy a pártrivalizálás okán egyedül maradt, sőt riválisai egyenesen nevetségesnek és populistának tartják Tóbiás felvetését. Pedig Tóbiás jár a jó úton.

A munkabér mértéke sok közgazdasági érv és szempont alapján magyarázható. A magyar gazdaság termelékenységének, hatékonyságának alacsony voltától kezdve a hozzáadott érték kicsinységéig. Ha az alacsony munkabér okai valóban csak ezek lennének, ehhez egy alacsonyan fizetett munkavállalónak mi a köze? Talán ő tehet arról, hogy mindenkori kormánya olyan adórendszert működtet, ami gazdaságösztönzés helyett kizsigerel? Talán ő tehet arról, hogy az elvont adókat a kormánya Európa legköltségesebb és legkevésbé hatékony államigazgatásának fenntartására fordítja? Talán ő tehet arról, hogy az európai átlaghoz képest kiugróan magas az állami újraelosztás mértéke, hatvan százalék feletti, ami nem más, mint az állampolgári zsebekben való turkálás? Kormányzati hozzáállást illetően beszédes adat az is, mely szerint az átlagos uniós GDP-nek a hatvan százalékát teljesíti a magyar gazdaság, a bérek pedig csak az EU átlagának negyven százalékát teszik ki. Hol a hiányzó húsz százalék? A mészárosok, vajnák és garancsiak zsebében.

Az alacsony munkabér pedig nem más, mint kemény értékítélet. Elsősorban az az állam mond lealacsonyító értékítéletet polgárairól, amely éppen ilyen adó és újraelosztó rendszereket működtet és életben tart. De kemény ítéletet mond az a társadalom is, amelyik állampolgárai - mondhatnám polgártársai - kihasználását, leminősítését szó nélkül tűri. Az igen csekély közéleti hanggal és érdekérvényesítő képességgel bíró szakszervezetek semmilyen aktivitásának köszönhetően az érintettek, az alulfizetettek, ki vannak szolgáltatva a hatalomnak. Akiknek lenne módjuk az érdekükben szólni, a régi jó közmondás szerint viselkednek: „ne szólj szám, nem fáj fejem.” Nem jó a hatalmasságokkal ujjat húzni. Sőt örülnek, mert az személyi jövedelemadó csökkenésnek - ellentétben az alacsony jövedelműekkel -, ők a haszonélvezői. Azzal, hogy az SZJA csökkentés nem emel bért, csak a meglévő munkabérből juttat többet, mit sem törődnek. Pedig az igazi változást az hozná, ha a munkaadókat terhelő adókat és járulékokat csökkentené a kormány. Akkor a munkaadó, az államnak történő befizetés helyett, a dolgozóinak fizethetne többet. Az állam meg működjön olcsóbban, és főleg ne szórja az adófizetők pénzét.

A legsúlyosabb értékítélet azonban az, amit a munkavállaló, vagy alkalmazott - talán soha sem kimondva - önmagáról állít. Ennyit érek. Harmadát-negyedét annak, amit az osztrák, a német, az angol és sorolhatnám Európa szerte dolgozó kollégáimat. Velem van a baj. A politika tévedhet, de a társadalom nem. Hiszen így megy ez legalább száz éve. És elhiszi, hogy csak ennyit ér. Kizártnak tartja, nem hiszi el, hogy megeshet az a furcsaság, ha ő itthon 40-60 ezerért mosogat, akkor ezért Ausztriában ezer eurónál is többet kaphatna. És csak csóválja a fejét, ha azt látja, vannak, akik itt hagynak csapot-papot, és útra kelnek. No de mindenki nem kerekedhet fel! Így is űrül az ország, már több mint félmillióan választották ezt az utat.

A bevándorlást ellenzőknek ez rossz hír, de az eltávozók helyére valakiknek be kell állniuk. Eleinte erdélyi és kárpár-aljai magyarok jöttek, mert az itteni alacsony bér is jobb volt, mint az otthoni éhbér. Ma már ők sem hozzánk jönnek, tovább mennek, jobb helyekre. Ugyan az történik, ami a XIX.-XX. század fordulóján Erdélyben történt, és ami megalapozta Trianont. A földnélküli nincstelen parasztok, az erdélyieket is beleértve, közel 1,4 millióan hajóztak ki Amerikába. Helyüket, hiszen a gazdátlanul hagyott földet művelni kellett, a sokkal igénytelenebb, a még nagyobb nyomorhoz szokott román parasztok foglalták el. Akik között Trianon után 2,9 millió katasztrális hold földet osztott ki a román kormány, megtéve azt, amit az előző magyar kormányok egyike sem tett meg.(Kovács Imre: A néma forradalom 51.old)

Nem értékítélet, tény: a kivándorlok helyére mindig a rosszabb sorból, az igénytelenebbek jönnek. Magyar vendéglő helyén kínai nyit éttermet, mert neki megéri az, ami a magyarnak már nem. A sütöde tulajdonosa, legyen bármi a cég neve, majdnem biztos, hogy albán pék lesz. Egyébként ért is ahhoz, amit csinál. De eszébe ne jusson bárkinek őket hibáztatni. Ők csak jöttek, és kitöltöttek egy űrt. De az űrt mi csináltuk, a mi kormányaink teremtette a helyzetet. A mi miniszterelnökünk szava járása: „a magyarok hátán szíjat lehet hasítani, csak nemzeti színű legyen a szíj.”

Beteg nemzet a magyar. Beteg, mert szó nélkül tűr. Beteg, mert önbecsülésének politikai akarattal előidézett hiányát nem lehet kormányzati magyarkodással pótolni.

A bér tehát nem csak az elvégzett munka ellenértéke, több annál, kormányzati és társadalmi értékítélet. Jogtalan és igaztalan értékítélet. Mert olyanokról ítél, akik nem előidézői, nem létrehozói, hanem csupán elszenvedői a mai állapotoknak. Legalább négy millióan vannak. A magyar lakosság több mint negyven százaléka.

A bérben kifejezett értékítélet nem őket, hanem a felettük ítéletet mondókat minősíti.

Szolid játékosmozgás a futballpiacon

Publikálás dátuma
2016.02.03. 06:58
Az orosz Cserisevnek túl erős volt a Real Madrid, Valenciában kötött ki FOTÓK: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Hétfő este, illetve éjjel véget ért az átigazolási időszak a topbajnokságokban. Angliában, Németországban, Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban is bezárt a bazár, és, ahogy azt az utóbbi időben megszokhattuk, ezúttal is a dúsgazdag angol klubok voltak a legaktívabbak. A Népszava összegyűjtötte a világfutball legtöbb pénzt megmozgató, valamint a legérdekesebb igazolásait.

Noha sokan azt hitték, hogy az igazolásból egy évre kizárt madridi sztárcsapatok bevásárolnak, amíg lehet (vagyis most télen), végül a Realnál és az Atléticónál is elmaradt a nagy bumm. A szakértők szerint a spanyol klubvezetők tudnak valamit, ezt támasztja alá, hogy a kategorikus eltiltást nemrég felfüggesztették. Zinedine Zidane együttes így egyetlen labdarúgót sem szerződtetett, és az Atléti is beérte két kisebb fogással. Az elmúlt napokban, hetekben viszonylag szolidan csordogáltak az igazolási hírek, igazi aktivitást ezúttal is az angol csapatoktól láttunk. Nézzük, mely klubváltásokra kapta fel a fejét a leginkább a világ focikedvelő része!

Gyenyisz Cserisev

(Real Madrid, Valencia)

A királyi gárda kölcsönadta azt a játékosát, aki azzal vált híressé, hogy a szerepeltetése miatt zárták ki a csapatot a Spanyol Kupából. A Real Madrid a sorozat negyedik fordulójában találkozott a harmadosztályú Cádizzal, mely ellen a 25 éves Cserisev megszerezte a vezetést idegenben. Igen ám, de az orosz-spanyol szélső még a 2014-2015-ös szezonban a Villarreal kölcsönjátékosaként összegyűjtött három sárga lapot a kupában, így jogtalanul szerepelt a Cádiz ellen. A kilencszeres orosz válogatott Cserisev összesen hét alkalommal játszott a Real felnőtt csapatában. A Valencia a harmadik klub, melynek kölcsönadják, miután a 2013-2014-es szezont a Sevillánál töltötte. Érdekesség, hogy a Valencia ma este elődöntőt játszik a Barcelonával a Király-kupában, mely meccsen elméletileg Cserisev is szerepelhet.

Víctor Valdés

(Manchester United, Standard Liége)

Valdés hosszú éveken át kirobbanthatatlan volt a Barcelona kapujából, majd a múlt év elején kötött 18 hónapra szóló megállapodást a Manchester Uniteddel. Túlzás lenne azt állítani, hogy sikertörténet a spanyol kapusé az Old Traffordon: alig-alig kapott lehetőséget honfitársa, David de Gea mögött. A 34 éves világbajnok már hosszú ideje egészséges, érhetően védeni akar, ezért kölcsönbe került a tízszeres belga bajnok Standard Liége-hez. Valdés egyes angol sajtóhírek szerint török és mexikói ajánlatokat utasított vissza.

Alexandre Pato

(Sao Paulo, Chelsea)

Mintha már ezer éve lenne, hogy a 18 éves brazil Pato a világ egyik legnagyobb tehetségeként számon tartva, friss Libertadores-kupa-győztesként és klubvilágbajnokként az AC Milanhoz igazolt. A „Kacsának” becézett játékos 2008 januárjában igazolt el a brazil Internacionalból Olaszországba, 22 millió eurót fizettek érte. Bár Milánóban hamar közönségkedvenccé vált és a gólokat is szórta – 117 bajnokin 51-szer talált be –, folyamatos sérülései törést jelentettek a karrierjében. 2013-ban hazaigazolt a Corinthianshoz, melynél egy jó szezont követően a Sao Paulóhoz került kölcsönbe. A még mindig csak 26 éves Pato játékjogát ezúttal a Chelsea szerezte meg július 1-ig. A 27-szeres válogatott támadó Angliában újra formába lendülhet, hiszen a londoniak csatárai nem pályafutásuk legjobb periódusát élik.

Az angolok átlépték az „álomhatárt”
A Deloitte könyvvizsgáló cég a BBC-nek megerősítette: a futballtörténelem során először az angol élvonal klubjai költöttek egymilliárd fontnál többet játékosokra egy átigazolási szezonon – a télit és a nyárit is beleértve – belül. A 2003-2004-es és a 2004-2005-ös idényben még „csak” 265 millió font volt a transzferekre fordított összeg. A következő két idényben enyhe növekedést lehetett tapasztalni a szigetországban (305 és 320 millió font), majd 2007-2008-ban megduplázódtak a kiadások (645 millió font). A hétszázmillió fontos határt 2013-14-ben lépték át a Premier League klubjai, egy éve pedig 965 milliós kiadást regisztráltak.

Cristian Tello

(FC Porto, Fiorentina)

Kölcsönbe került Olaszországba a 24 éves spanyol támadó, aki az elmúlt évet az FC Porto együttesében töltötte, szintén kölcsönben. A Barcelona színeiben 2011-ben mutatkozott be, és 86 mérkőzésen húsz gólt szerzett. „Köszönöm, hogy a Fiorentinánál bíznak bennem, és lehetőséget adtak, hogy a legszebb olasz városban, Firenzében játszhassak. Nem fogok csalódást okozni” – írta Twitter-oldalán Tello, aki a Genoa elleni, múlt vasárnapi meccsen már a kispadon ült, ám nem cserélték be. A spanyol játékos a korábban Székesfehérváron dolgozó portugál Paulo Sousa edzővel dolgozhat együtt az olasz élvonal harmadik helyén álló Fiorentinánál.

Stephan El Shaarawy

(AS Monaco, AS Roma)

El Shaarawy már az AS Romaszurkolóit boldogíthatja

El Shaarawy már az AS Romaszurkolóit boldogíthatja

 

Patóhoz hasonlóan a „Fáraónak” is jól indult a karrierje az AC Milannál: a 2012-2013-as szezont például 16 bajnoki góllal zárta. Ezt követően azonban őt is elérték a hosszú sérüléshullámok. A 2013-2014-es idényben – minden sorozatot figyelembe véve – összesen kilencszer léphetett pályára. Ugyan még mindig a Milanhoz tartozik El Shaarawy, de 2015 nyarán kölcsönadták a Monacónak, mely csapat színeiben huszonnégy tétmeccsen szerepelt és három gólt szerzett. A tavaszi szezont szintén kölcsönjátékosként kezdi meg a 17-szeres olasz válogatott csatár, ráadásul hazai a földön, az AS Roma színeiben. A bemutatkozása igazán jól sikerült a farkasoknál: hazai pályán 3-1-re legyőzték a Frosinone együttesét, El Shaarawy pedig egy csodálatos sarkazással szerezte meg csapata második gólját.

Martín Montoya

(Inter, Betis)

Örülhet is, meg nem is a 24 esztendős spanyol hátvéd: nem sokáig volt távol a La Ligától, ám nem a Barcelonához, hanem a Betishez tért vissza. Montoyát a nyáron a katalánok 1.3 millió euróért adták kölcsön az Internek, de Milánóban mindössze három bajnoki mérkőzésen kapott szerepet, összesen 256 percet töltött a pályán. Most Sevillába került, és sok mindent elárul a hangulatáról, amit a székfoglalójában mondott. „Hatalmas ambíciókkal érkeztem a Betishez, arra vágyom, hogy újra játsszak és futballistának érezzem magam” – jelentette ki a Barcában nevelkedő futballista.

A tíz legdrágább transzfer

1. Ramires (brazil)  Chelsea - Jiangsu Suning     28 millió euró
2. Giannelli Imbula (francia) Porto - Stoke City   24,25 millió euró
3. Elkeson (brazil) Kuangcsou Evergrande -  Shanghai SIPG  18,5 millió euró
4. Gervinho (elefántcsontparti)  AS Roma - Hopej China Fortune  18 millió euró
5. Oumar Niasse (szenegáli) Lokomotiv Moszkva -  Everton 17,9 millió euró
6. Jonjo Shelvey (angol) Swansea - Newcastle 16 millió euró
7. Gerson (brazil) Fluminense - AS Roma 16 millió euró
8. Andros Townsend (angol) Tottenham - Newcastle 15,7 millió euró
9. Benik Afobe (angol) Wolverhampton - Wanderers Bournemouth 13,3 millió euró
10. Fredy Guarín (kolumbiai) Internazionale - Shanghai Shenhua 13 millió euró

Újabb nagy skalpot gyűjtött az ifjú sakkozó

A mindössze 16 esztendős Gledura Benjámin tavaly októberben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Várkert Bazárban legyőzte az egykori világbajnok orosz Anatolij Karpovot, most pedig a gibraltári nyílt sakkfesztiválon ért el világra szóló eredményt. A magyar nemzetközi mester legújabb „áldozata” az indiaiak korábbi világbajnoka, Viswanathan Anand. 

Az egri fiatal 47 lépésben, a világos bábukat vezetve diadalmaskodott a nála három évtizeddel idősebb ellenfelével szemben, s ezzel pályafutása legnagyobb sikerét aratta. Gledura eddig 21 Élő-pontot szerzett, ez kiemelkedően soknak számít abban a mezőnyben, amelyben Anand mellett olyan klasszisok játszanak, mint a világranglistán hatodik amerikai Hikaru Nakamura, vagy a francia Maxime Vachier-Lagrave, aki a hetedik a nemzetközi rangsorban. De említhetnénk Rapport Richárdot vagy Almási Zoltánt is, utóbbi ellen szintén remeknek mondható döntetlent ért el.

Néhány adat, hogy miért olyan nagy bravúr Gledura szereplése: a magyar versenyző értékszáma 2515, Anandé 2784. Gledura rangja nemzetközi mester, Anandé nemzetközi nagymester. A tízfordulós viadal eddigi hét körében öt nagymesterrel játszhatott, és veretlen maradt: mérlege egy győzelem és négy döntetlen.

Szerző