El a kezekkel!

Amikor Kolontárt elöntötte a vörösiszap, Orbán Viktor odaállt a kamerák elé, és kijelentette: nem úszhatják meg a büntetést a vétkesek - írja holnapi jegyzetében Somfai Péter.

Ha Orbán tehette volna, már a szerencsétlenség másnapján aláíratta volna valamelyik ügyeletes bíróval az ítéletet. Mint Bacsó hallhatatlan filmjében, a Tanúban, nála már készen volt az ítélet.

Ahogyan a 2010-et követő politikai perek, „számonkérések” esetében sem szerepelt a Fidesz forgatókönyvében az „ártatlanság” lehetősége. Az ügyészek által sebtiben benyújtott, gyakran hiányos, koncepciókra épülő vádiratok alapján elvárnák a kormány politikusai a bíróságoktól a feltételen elmarasztaló ítéleteket. Azt gondolnánk, nincs ebben az országban egyetlen ember, egyetlen politikai erő sem, amely visszakívánná az ötvenes évek igazságszolgáltatási mechanizmusát. Negyed századdal a rendszerváltás után, két évtized demokráciát kóstolgató évei talán elegendők lehettek volna arra, hogy megtalálja a helyét a társadalomban a politikus, az ügyész, a bíró, s mindenki tegye a maga dolgát, becsülete és felelőssége szerint.