Az első kérdésre, a miértre a cég illetékesei, és némi meglepetésre Kalifornia valamilyen környezetvédő hivatalos szervezetének vezetője – gondolható jó sok pénzért vállalta ezt a szereplést -, arra hivatkoztak, hogy nem volt piaci kereslet az ilyen kocsik iránt. A „környezetvédő” úrnak, mintha nem lett volna tudomása azokról a rettenetesen riasztó adatokról, amelyek a benzingőz miatti betegek és halálozások számairól szóltak a film elején. Az okok között szerepelt, hogy ez az autó csak azoknak lett volna jó, akik pusztán a munkahelyre és hazaautóznak vele naponta, mert egy töltéssel legfeljebb 200 kilométert képes megtenni.
Közben beszélt a filmben egy idős feltaláló, aki sokkal tartósabb akkumulátorokat fejlesztett ki, de a cégét, találmányostól együtt megvették és az újfajta akkumulátort eltüntették. Aztán előkerült a vélhetően legnagyobb bűnös is: az olajipar. Az egyik autós elmondta, hogy éppen ebben az időszakban duplázódott meg a benzin ára Amerikában. Az elektromos autó reklámja meg sem közelítette a hagyományos járművekét. Azok, akik kifejlesztették és megtervezték ezt az elegáns autót, végig mindent megpróbáltak, hogy megmentsék művüket, de mint a példa mutatja: nem túl nagy sikerrel.
Legalábbis az amerikai piacon nem. Mert az egész történet végül arról szólt, hogy az újkori közgazdasági elmélet alapja, amely szerint a piac mindent megold, mennyire korlátozottan igaz csupán. A televíziós piac viszont ez alkalommal jól működött, hogy ilyen filmet is látni lehetett.