Szimfonikus jazzmuzsika sztárokkal

A nemzetközi színtéren is elismert jazz-zongoraművész és komponista, Oláh Kálmán szerzői estjét rendezik február 12-én, pénteken este, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A produkcióban jazztrió mellett közreműködik az Óbudai Danubia Zenekar (Kovács László vezényletével), valamint a világhírű amerikai szaxofonos, Joshua Redman. Több kompozíció is ősbemutatóként hangzik el a Müpában. A részletekről és terveiről Oláh Kálmánt kérdeztük.

Oláh Kálmán szerzői estjén egyik állandó zenekara, a Sextet ritmus-szekciója játszik: Barcza Horváth József bőgőzik és egyik legrégebbi zenésztársa, Balázs Elemér dobol. Az első részben, a szimfonikus zenekari számokban az Óbudai Danubia Zenekar közreműködik, Kovács László vezényletével. Hozzájuk társul a világhírű vendégszólista, a 46 esztendős amerikai szaxofonos, Joshua Redman. Oláh Kálmán kérdésünkre elmondta: olyan szólistát keresett erre a számára igen fontos estre, aki nyitott a modern jazz felé, és sokféle stílusban képes a legmagasabb színvonalon játszani.

Először a nagybőgős világsztárra, John Patituccira gondolt, akivel már többször zenéltek együtt. Patitucci az elküldött kompozíciókat kiválónak, akár a legnagyobb amerikai jazz-színpadokon is bemutatandónak tartotta, de időpont-egyeztetési nehézségek miatt végül nem tudta vállalni a budapesti szereplést. Ezután merült fel két remek szaxofonos: Branford Marsalis és Joshua Redman. Végül azért hívták meg éppen Redmant, mert Oláh Kálmán őt tartja generációjukból a legnyitottabbnak, aki „anyanyelvi szinten beszéli a hagyományos jazz-stílusokat, de sohasem zárkózik el az újtól, a bátor kísérletezéstől”. Ráadásul legújabb szólólemezén is vannak nagyzenekari hangszerelések, s Redman ebben a közegben is nagyon otthonosan mozog.

Az első rész a szimfonikus daraboké. A nyitószám, a Passacaglia for Orchestra and Jazz Trio egy hagyományos barokk variációs forma kötöttségeit ellenpontozza a jazz ritmikájával. A szerző szerint „ebben a neobarokk stílusú darabban a basszus-szólam és a harmóniasor meglepően jól összekapcsolható a jazz-improvizációkkal.” Ez Kálmán egyik legtöbbet játszott darabja: itthon már az Operaház zenekarával, a Miskolci Szimfonikusokkal, a Győri Filharmonikusokkal és a pécsi Pannoni Filharmonikusokkal is bemutatták. Az ősbemutatóként megszólaló Fantázia zongorára és zenekarra című darabhoz Liszt Ferenc Faust-szimfóniájának jellegzetes nyitó motívuma adott inspirációt. Az egytételes, szabadon kezelt szonátaformájú darab egésze viszont távol áll Liszt stílusától; inkább Stravinsky nyomdokain halad és részben neoromantikus. „Ez az első olyan darabom, amiben egyáltalán nincs jazz-improvizáció, csupán jazzes ritmika és harmóniák” – mondja Oláh Kálmán.

E két kompozíció után lép színpadra Joshua Redman, s már kvartettben, zenekari kísérettel játsszák a Hungarian Sketch (Magyar vázlat), illetve a Last Moment (Utolsó pillanat) című Oláh Kálmán szerzeményeket. A Hungarian Sketch eredetileg trióként került fel a világhírű amerikai dobossal, Jack deJohnette-tel rögzített Always című lemezre. Kálmán később meghangszerelte big bandre, és az Images for Jazz Orchestra című darab egyik tételeként vették fel a Budapest Jazz Orchestrával (BJO). A mostani, szimfonikus zenekari hangszerelés tehát már a darab harmadik verziója. A Last Momentnek ez lesz a második előadása – először Oláh Kálmán pécsi szerzői estjén hangzott el zenekari kísérettel.

A zongorista-zeneszerző biztos benne, hogy Joshua Redman már az első részben is teljesen eredeti, új színekkel gazdagítja majd az elhangzó műveket. Szünet után pedig kvartettben játszanak – ugyancsak saját kompozíciókat; köztük Kálmán olyan, nagysikerű darabjait, mint a Polimodális blues vagy az Always, amellyel 2006-ban, az Egyesült Államokban megnyerte a rangos Thelonious Monk zeneszerzőversenyt. Joshua Redman is hoz magával egy-két saját szerzeményt; jazz-örökzöldeket viszont ezúttal nem terveznek, bár a koncert végén vagy ráadásként bármi elképzelhető, hiszen a közös zenei anyanyelv, az improvizáció semmiféle határt nem szab a repertoárnak.

Oláh Kálmán – ha első saját zenekara, a Trio Midnight indulását nézzük – bő negyedszázada van jelen aktívan a hazai jazzéletben, s tizenöt éve tanít a Liszt Ferenc Zeneakadémia jazztanszékén. Szerzői érdeklődése ugyancsak másfél évtizede fordult intenzívebben a klasszikus zene és a jazz új szintézisének megteremtése felé. Első szimfonikus zenekari jazz-darabját (Concerto) a Magyar Rádióban mutatták be; a Trio Midnight vonósnégyessel kiegészülve készített lemezt, majd Kálmánnak Németországban jelent meg egy albuma, amelyen Bach Goldberg-variációira improvizált, a Stuttgarti Kamarazenekar közreműködésével.

A BJO-val közös, említett albumot (Images) pedig teljes egészében Bartók Béla emlékének szentelte. Néhány hete, Németországban megjelent lemezén a magyar származású szaxofonos-zeneszerzővel, Peter Lehellel és Mini Schultz nagybőgőssel saját szerzeményeket játszanak, amelyeket elsősorban a magyar népzene, Bartók és Kodály életműve ihletett. Mindez nem jelenti azt, hogy a mainstream jazztől eltávolodott volna: ugyancsak most jelent meg Amerikában egy koncertfelvétele, amit New York felkapott szórakoztató negyedében, a Greenwich Village-ben található Smalls jazzklubban rögzítették. A két fúvós szólista – a zenekarvezető Tim Ries (szaxofon) és Nicholas Payton (trombita) – igazi nemzetközi sztár; mellettük Hans Glawischniq bőgőzik és Terreon Gully dobol. Tim Ries-szal ugyancsak gyakran dolgoznak együtt, s ez már a második közös koncertlemezük.

Oláh Kálmán a szerzői est után németországi turnéra készül: részben Peter Lehellel és Mini Schultz-cal, részben Tony Lakatossal duóban játszik. Február 26-án Binder Károllyal adnak kétzongorás hangversenyt a Zeneakadémia Solti termében. A Budapesti Tavaszi Fesztiválon, április 10-én Liszt nyomában címmel ad koncertet, ugyancsak a Zeneakadémián, a Nagyteremben. Még ezen a tavaszon Belgiumban is hangversenykörútra indul a Trio Midnighttal és az ugyancsak régi zenésztárssal, Steve Houben szaxofonossal.

Elfelejtett értékeink

Publikálás dátuma
2016.02.08. 06:45

Ha egy hétszáz éves birtokos nemes család történetében a kutató pusztán azt vizsgálná, milyen kilincsek díszítették az ajtókat a nemesi kúriákban, az eredmény akkor is rengeteg tanulsággal szolgálna – bár jól tudjuk, hiába tanítómestere a történelem az éltnek, belőle aligha (az emberiség üdvére) tanulnak. Szirmay Gábor ennél jóval kiterjedtebb kutatást végzett, nemrégiben megjelent tanulmánykötetében egy tekintélyes família kulturális és egyházi kapcsolatait, munkálkodását vizsgálta (Vallás és kultúra a 14. századtól napjainkig egy magyar nemesi családban).

Ez a család történetesen a sajátja, így a vizsgálódás még inkább húsba vágó, hisz a szerző gyermekként megtapasztalta a kitelepítést, azt a folyamatot, amelynek során a társadalom korábbi elitjének tagjai a pártállam nemkívánatos elemei lettek, bizonyos időszakokban egzisztenciájuk mellett életük is csak egy hajszálon függött.

Fontos építőköve ez a könyv a nemességről alkotott ismereteinknek, hisz leszámoltatja az olvasót néhány előítélettel, amely a korábbi generációk torzító szemlélete alapján az úri világban pusztán a maga kényére-kedvére élő gazdagot látott, láttatott a múltban. A kastély és a kúria, mint a korabeli birtok központja jóval összetettebb szerepet töltött be a történelemben. A főkegyúri jogot gyakorló birtokos az egyházon keresztül a legfőbb közösségszervező erő volt, a kastély pedig nem egyszerűen a helyi közélet legfontosabb színtere, kulturális központ is egyben.

A Szirmay család – amely főnemes tagja is volt – az egyik legkiterjedtebb vagyonos középnemes família hírében állt, amelynek sok tagja komoly felelősségérzettel tekintett a hazai művelődésre. A különleges szépségű nagyőri kastélyban még a mai napig állnak a korábbi tulajdonosok által működtetetett humanista egyetem egyes épületei. (Itt élt és alkotott a későbbiekben báró Mednyánszky László, akinek édesanyja Szirmay Mária Anna volt.) A greifswaldi és az altdorfi egyetemen rengeteg tehetséges magyar fiatal tanult a Szirmay család alapítványának jóvoltából. És akkor nem szóltunk a család tagjairól, akik a festészet, a zene, az irodalom vagy tánc világában tették próbára tehetségüket.

A könyv a dicső példák felsorolásánál jóval többet tesz: betekintést enged régi korok kútfőibe, a rengeteg eredeti forrás segítségével megtapasztalhatjuk, hogyan gondolkodtak, vélekedtek a világ dolgairól eleink.

Elfelejtett értékeink

Publikálás dátuma
2016.02.08. 06:45

Ha egy hétszáz éves birtokos nemes család történetében a kutató pusztán azt vizsgálná, milyen kilincsek díszítették az ajtókat a nemesi kúriákban, az eredmény akkor is rengeteg tanulsággal szolgálna – bár jól tudjuk, hiába tanítómestere a történelem az éltnek, belőle aligha (az emberiség üdvére) tanulnak. Szirmay Gábor ennél jóval kiterjedtebb kutatást végzett, nemrégiben megjelent tanulmánykötetében egy tekintélyes família kulturális és egyházi kapcsolatait, munkálkodását vizsgálta (Vallás és kultúra a 14. századtól napjainkig egy magyar nemesi családban).

Ez a család történetesen a sajátja, így a vizsgálódás még inkább húsba vágó, hisz a szerző gyermekként megtapasztalta a kitelepítést, azt a folyamatot, amelynek során a társadalom korábbi elitjének tagjai a pártállam nemkívánatos elemei lettek, bizonyos időszakokban egzisztenciájuk mellett életük is csak egy hajszálon függött.

Fontos építőköve ez a könyv a nemességről alkotott ismereteinknek, hisz leszámoltatja az olvasót néhány előítélettel, amely a korábbi generációk torzító szemlélete alapján az úri világban pusztán a maga kényére-kedvére élő gazdagot látott, láttatott a múltban. A kastély és a kúria, mint a korabeli birtok központja jóval összetettebb szerepet töltött be a történelemben. A főkegyúri jogot gyakorló birtokos az egyházon keresztül a legfőbb közösségszervező erő volt, a kastély pedig nem egyszerűen a helyi közélet legfontosabb színtere, kulturális központ is egyben.

A Szirmay család – amely főnemes tagja is volt – az egyik legkiterjedtebb vagyonos középnemes família hírében állt, amelynek sok tagja komoly felelősségérzettel tekintett a hazai művelődésre. A különleges szépségű nagyőri kastélyban még a mai napig állnak a korábbi tulajdonosok által működtetetett humanista egyetem egyes épületei. (Itt élt és alkotott a későbbiekben báró Mednyánszky László, akinek édesanyja Szirmay Mária Anna volt.) A greifswaldi és az altdorfi egyetemen rengeteg tehetséges magyar fiatal tanult a Szirmay család alapítványának jóvoltából. És akkor nem szóltunk a család tagjairól, akik a festészet, a zene, az irodalom vagy tánc világában tették próbára tehetségüket.

A könyv a dicső példák felsorolásánál jóval többet tesz: betekintést enged régi korok kútfőibe, a rengeteg eredeti forrás segítségével megtapasztalhatjuk, hogyan gondolkodtak, vélekedtek a világ dolgairól eleink.