A boldogság receptje

Sem a gazdagság, sem a hírnév nem elég a boldogsághoz. Ezt az igazságot régóta tudjuk, számtalan példát is fel tudunk sorolni, a multimilliomos, aki mégis depressziós, önpusztító, mi több, akár öngyilkos hajlamú híresség. Filmekben is gyakran találkozunk velük, akár drámai, akár vígjátéki formában. Most a Harvard kutatói több évtizedes munkával tudományosan is megállapították, hogy a boldogsághoz nem a pénzen és sikeren keresztül vezet az út, hanem az emberi kapcsolatok minősége a legfontosabb.

A tekintélyes amerikai egyetem, a Harvard orvoskarának szakemberei 75 éven keresztül figyelték összesen 724 férfi mindennapjait a boldogság receptjét keresve. A Harvard Grant Study néven ismert tanulmány eredményét 2015 végén ismertette egy TED (Technology, Entertainment, Design, technológia, szórakoztatás, dizájn) konferencián Robert Waldinger professzor, lezárva ezzel azt az 1938-ban elkezdett munkát, amelyet a Harvard orvosai négy igazgató irányításával folytattak.

A felmérés egyik gyengéje, hogy kizárólag férfiakkal foglalkozott. Az egykori 724 eredeti kísérleti alany közül ma már csak 60-an élnek. A folytatásban az előzőek gyermekeit veszik célba, ezúttal mindkét nembélieket. Így a kutatóknak lehetőségük lesz azt is kideríteni, hogy a boldogsághoz mennyiben járultak hozzá a szülők és a neveltetésük. A kutatók a résztvevők életének minden aspektusát nagyító alá vették: rendszeresen és aprólékosan kikérdezték őket, munkájukról, családjukról, egészségükről, vért vettek tőlük, szkennerrel ellenőrizték agyukat, még boncolásnak is alávetették a közülük időközben elhunytakat. Apránként tekintélyes mennyiségű adatra tettek szerint ezzel a boldogság titkaira vadászók.

Az eredmények maximalizálásának céljából szocio-demográfiai kritériumok alapján szemelték ki a résztvevőket. Az 1938-1944-es időszakban 268 fehér férfit választottak ki a Harvard hallgatói közül. A korátlag 19 év volt. Közöttük volt John Fitzgerald Kennedy, a későbbi elnök is. A résztvevők másik felét Boston szegény negyedeiből válogatták ki a 11-16 évesek közül. Azzal, hogy két egymással ellentétes szociális miliőből választották ki kísérleti alanyaikat, a kutatóknak lehetőségük nyílt azoknak a pszichológiai és biológiai tényezőket izolálni, amelyek hatással vannak az egészségre, a jó közérzetre. A kutatók alapos munkát végeztek: nemcsak pácienseik orvosi dossziéit olvasták el, hanem rendszeresen beszéltek feleségeikkel, gyermekeikkel is.

Az első következtetés, amelyet a háromnegyed évszázadig folyó kutatásból levontak az volt, hogy az emberi kapcsolatok jótékonyan hatnak, míg a magány öl. Azok, akik a legjobban kötődtek a családjukhoz, a barátaikhoz és társadalmi körükhöz, nemcsak boldogabbak, hanem egészségesebbek is. Viszont a magányosok nem csupán kevésbé boldogok, hanem életük közepétől egészségük és kognitív képességeik is hanyatlanak. Az egyedülálló férfiak az átlagnál korábban halnak meg.

A magyar lelkiállapot

Kopp Mária munkatársaival és állandó kutatótársával, férjével, Skrabski Árpáddal 1988-ban, 1995-ben, majd 2002-ben és 2006-ban is reprezentatív felmérést végeztek – utánkövetéssel – azt kutatva, milyenek a lelki és egészségi állapotunk. A boldogságkutatás eredményei szerint annak ellenére, hogy nem bízunk senkiben, azért szép számmal akad olyan magyar, aki így is boldog.

A kutatásban 1-től 10-ig terjedő skálán mérték, mennyire érzik magukat boldognak az emberek; összességében 72 százalék adott ötnél magasabb pontszámot erre a kérdésre: a férfiak 75, a nők 69 százaléka. Az életkor jelentősen befolyásolja a nőket abban, boldogok-e: 40 alatt több nő vallja magát boldognak, mint férfi, viszont a 40. és a 69. év között a nők sokkal kevésbé boldogok. A boldogság nagyban függ attól is, dolgozik-e a megkérdezett.

Természetesen befolyásolja a boldogságérzetet a vagyon, a társaság és a sportolás is, idős korban pedig nagy szerepe van a saját ingatlantulajdonnak.Kopp szerint kutatások igazolták, hogy a szingliség a dohányzásnál és az elhízásnál is súlyosabban egészségkárosító hatású. Hangoztatta ezt úgy, hogy a statisztikai adatok szerint a magyar házasságok több mint fele válással végződik, míg a fiatalok jelentős hányada nem talál megfelelő párt magának.

Finn vizsgálatok szerint az élettársi kapcsolatban élők másfélszer, az egyedülállók két és félszer nagyobb valószínűséggel halnak meg 64 éves korukig, mint a házasok. Míg a magyar vizsgálatok eredményei is azt mutatják, hogy a házas férfiak háromszor nagyobb valószínűséggel érik meg a 69. életévüket, mint a magányosak.

A második következtetés: a boldogság előidézésében nem elsősorban a kapcsolatok általában, hanem a minőségi emberi viszonyok játszanak nagyobb szerepet. Azoknak az egészsége, akik konfliktusos kapcsolatot éltek át, például válást, általában kevésbé volt jó, mint a többieké. Ugyanakkor a válás kevesebbet ártott nekik, mint a rossz házasság fenntartása. A válások okai között egyébként első helyen az alkoholizmus állt a vizsgáltak körében. A harmonikus kapcsolatok jó hatással vannak az agyra is – derítették ki a kutatók. Egy biztonságot sugárzó kapcsolatban tovább megmarad a világos gondolkodás képessége. Ez nem jelent szükségképpen vita- vagy viharmentes hétköznapokat. De egy nyolcvanéves pár, amelynek mindkét fele tudja, hogy mindenben számíthat a másikra, jobb memóriával rendelkezik.

A Huffington Post megszólaltatta George Vaillant pszichiátert, aki 1972 és 2004 között irányította a kutatást. A professzor megerősítette: sem a karrier, sem a pénz, sem a hatalom, de még a jó fizikai kondíció sem elegendő, ha nincsenek szeretettel teli, támogató kapcsolataink, amelyek révén tartalmas életet élhetünk. „A boldogság csupán egy hintó, amely elé kell egy ló, amit szeretetnek hívunk” – mondta. A professzor példaként említette az egyik pácienst, egy bizonyos Godrey Minot Camille-t, akinek - mielőtt bekerült a vizsgált csoportba - a legrosszabbak között voltak a perspektívái. Korábban még öngyilkosságot is megkísérelt. Élete végén viszont az egyik legboldogabb volt. „Hogy miért? Egész életében a szeretetet kereste” – adta meg a választ Vaillant, hozzátéve, hogy soha nincsen késő a boldogság megtalálásához.

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a hagyományos értelemben vett „siker” nem számít, csak éppen a vártnál sokkal kisebb helyet kap az összképben. De a munkával kapcsolatos jó közérzetről is kiderült, hogy a többségnek fontosabb, hogy jól érezze magát a kollégái között, és szeresse azt, amit csinál, mint az, hogy mennyit keres, vagy milyen az előmenetele. Kiderült az is, hogy egy bizonyos szint felett az intelligencia sem befolyásolja a boldogságot. A kutatók nem találtak különösebb eltérést a 110 körüli, illetve a 150 feletti IQ-val rendelkezők lelki jóléte között.

Vaillant szerint a boldogság megtalálásában nagyon fontos szerepe van annak, hogy valaki eljusson az önmagába zárkózástól az értelmes kapcsolatteremtésekig, és ezáltal legyen képes saját problémáit is kezelni. A professzor Calcuttai Teréz Anya életét idézte fel, akinek szörnyű gyermekkora volt, de megtalálta boldogságát abban, hogy évtizedeken át a legszegényebb emberek sorsának enyhítéséért dolgozott.

A társas támogatás segít megőrizni egészségünket

Az ember társas lény: evolúciós fejlődése során az emberi agy is oly módon alakult, fejlődött, hogy az ember minél inkább képessé váljon csoportokban, közösségekben élni. Nem véletlenül: a közösségben van az erőnk – az együttműködés, az erőforrások közös erővel való hatékony kiaknázása olyan lépéselőnyt adott az emberiségnek, ami kiemelkedően javította fajunk túlélési esélyeit - mondta Szabó Elvira pszichológus.

- Természetes hát, hogy ha az életünket felforgató kihívás előtt találjuk magunkat, társaink körében keressük a támogatást, a megnyugvást, a vigaszt. A társas támogatás segít megőrizni egészségünket, javítja megküzdési képességünket, csökkenti a stresszt – ezzel már régóta tisztában van az egészségpszichológia - tette hozzá. Kopp Mária mára klasszikussá vált, a magyar társadalom rendszerváltás utáni lelkiállapotának mélyebb megismerését célzó kutatásai – amelyeket az 1990-es és a 2000-es években végzett – hasonló megállapításokkal is szolgálnak számunkra, mint a Harvard Grant Study: egyedülállónak, magányosnak lenni egészségkárosító, míg a harmonikus családi élet nagyon erős egészségvédő tényező.

A harvardi kutatás további, talán meglepőnek tűnő következtetése, hogy a siker távolról sem boldogít olyan mértékben, amennyire várnánk – a minőségi emberi kapcsolatok messze lekörözik. Sonja Lyubomirsky pszichológus kutató, a boldogság témájának kiváló ismerője felhívja a figyelmet arra, hogy ne dőljünk be a társadalom által sugallt „boldogságmítoszoknak”, vagyis nem minden boldogít hosszú távon, amiről automatikusan feltételezzük – így a vagyon, a magas pozíció sem. Egyszerűen azért, mert ha egyszer elértük ezeket, rövidesen megszokjuk őket, magától értetődő részeivé válnak az életünknek.

Kopp Mária tanulmányaiban, illetve számos, a boldogsággal, stresszel foglalkozó kutatásban felmerül néhány fontos további pszichés tényező, amelyek a harmonikus kapcsolatok mellett hozzájárulnak a pozitív lelkiállapot megőrzéséhez és a problémákkal való sikeres megküzdéshez:

* ha értelmet találunk életünk nehézségeiben és kihívásaiban (például azt, hogy tanulhatunk, fejlődhetünk általuk),

* ha képesek vagyunk bízni abban, hogy pozitív irányba fordulnak a dolgok,

* ha úgy érezzük, befolyásolni tudjuk a történéseket.

* Az értelemkeresés, a remény és a kontrollképesség felvérteznek minket a depresszió ellen, és segítenek, hogy álljuk a sarat a nehéz élethelyzetek közepette is” – mondta Szabó Elvira.