Egyre kevesebben élnek már a Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) egykori tagjai, tisztségviselői közül. Lubomír Strougal így azon kevesek egyike, aki pontosan tisztában van az akkori történésekkel, amelyeknek sok történeti eleme máig nem ismert a nyilvánosság előtt. Az egykori politikus , tavaly októberben töltötte be 91. életévét. Lubomír Strougal 1924-ben született, s az ötvenes évek végén lépett be a pártba. 1959-1961 között mezőgazdasági, majd belügyminiszterként szolgált egy meglehetősen zivataros időszakban. A prágai tavasz évében, 1968-ban Oldrích Cerník kormányában miniszterelnök-helyettes lett.
A Varsói Szerződés csapatainak bevonulása során sajátosan viselkedett. Kezdetben ugyan elítélte a külföldi csapatok bevonulását, később azonban változtatott véleményén, s a Gustáv Husák által fémjelzett rezsim egyik legfontosabb alakjává vált. Olyannyira, hogy több mint tizennyolc éven keresztül, 1970. január 28-tól 1988. október 12-ig hazája kormányfői tisztségét töltötte be. Komoly szerepet játszott a „normalizálásban”, az ellenzék teljes elhallgattatásában, a Charta ’77 Mozgalom elleni kemény fellépésben. A hetvenes években híre ment annak, hogy a hazájában rendkívül népszerű énekesnővel, Helena Vondráckovával volt viszonya.
Strougal a későbbiekben a kevésbé vaskalapos vezetők közé tartozott, aki nem ellenezte a változásokat, s támogatta Mihail Gorbacsov reformjait. Úgy vélte, katasztrofális állapotba került a párt. Emiatt konfliktusba keveredett az akkori pártelnökkel, a keményvonalas Milos Jakessel, kisebbségbe került a politikai bizottságban, így lemondott a miniszterelnöki posztról. A bársonyos forradalom idején ő volt az egyik jelölt a CSKP elnöki tisztségére, de 1990-ben kizárták a pártból.
Ezután hosszú vita kezdődött arról, mekkora felelősség terheli Strougalt a hírhedt csehszlovák állambiztonsági szolgálat politikai gyilkosságaiért, valamint a vasfüggönynél történt halálesetekért. Tudni kell, hogy a szudétanémetek kitelepítése, vagyonuk elkobzása a Benes dekrétumok alapján összefüggésben állt azzal is, hogy biztonságos határszakaszt akartak kiépíteni a prágai hatóságok Németország felé, s a térségben élő német ajkúakban nem bízott meg az akkori vezetés. Kezdetben még viszonylag könnyen átjárható volt ez a határszakasz, az ötvenes évek elejétől azonban már csak különengedéllyel lehetett áthaladni rajta. 1951-ben kezdték meg a magasfeszültségű kerítés építését. Ezzel együtt egyre több határátkelőt barikádoztak el, zártak le. Több a határ közelében lévő épületet robbantottak fel, bontottak le. A földdel tettek egyenlővé számos, a térségben lévő több száz éves települést.
Miután 1955-ben a szövetségesek kivonultak Ausztriából, s 1956-ban, illetve 1957-ben, a forradalom leverése után magyarok százezrei menekültek Nyugatra, újraszervezték a csehszlovák határvédelmet, jelentősen szigorították az intézkedéseket. A megfigyelő tornyokat már nem közvetlenül a határon, hanem több száz méterrel, esetenként több kilométerrel beljebb építették fel, hogy hamarabb kiszűrjék a gyanús elemeket. Kísértetfalvak sora jött létre. Az öt kilovoltos magasfeszültségű dróthálózattal akartak gondoskodni arról, hogy senkinek se jusson eszébe elhagyni Csehszlovákiát. A hatvanas évek közepétől valamelyest enyhítettek a szigoron, s könnyebben átengedték azokat, akik örökre el akarták hagyni szülőhazájukat. A hetvenes években aztán további modernizálások történtek a határszakaszon.
Pontos adataink máig nincsenek arról, hányan vesztették életüket, amikor át akartak hatolni a vasfüggönyön Németország, illetve Ausztria felé. Egyes becslések szerint azonban 1945 májusa és 1989 októbere között a halottak száma meghaladta az ezret. Konkrétan azonban „csak” 390 személy halála ismert. Közülük 143 embert lelőttek, egy 18 éves keletnémet állampolgárt, Hartmut Tautzoz 1986-ban kutyák marcangoltak szét, 95-en pedig áramütés következtében vesztették életüket.
Az ő haláluk során merült fel Strougal szerepe. A volt belügyminisztert tehát nem a magas feszültségű dróthálózat építése miatt idézték bíróság elé, hanem az volt a vád ellene, nem akadályozta meg annak használatát, amíg a belügyi tárca élén állt. A vele szembeni 2001-ben indított eljárás azért is keltett nagy figyelmet mind Csehországban, mind Szlovákiában, mert ő lett volna a legmagasabb pozícióban lévő egykori kommunista vezető, aki gyilkosság miatt kerül rács mögé. Azzal is vádolták az egykori miniszterelnököt, hogy a belügyi tárca vezetőjeként semmit sem tett a kommunista titkosrendőrség politikai gyilkosságainak feltárásáért.
A kommunizmus idején elkövetett bűntetteket kivizsgáló hivatal, az ÚDV szerint 1965-ben, belügyminiszterségének utolsó évében, minisztériuma teljesen egyértelmű utasítást adott arra, hogy megakadályozzák az StB túlkapásainak feltárását. Három politikai elítélt megöléséről volt szó, akikkel a kommunista titkosrendőrség végzett még 1948-ban. „Sokszor vádoltak bennünket azzal, hogy csak ’kis halakra’ vadászunk. Ám ez az ügy is ugyanolyan számunkra, mint bármely más” – mondta az eljárás megkezdésekor a hivatal szóvivője, Jan Srb. Amennyiben Strougalt bűnösnek találták volna, tíz évig tartó szabadságvesztéssel sújthatták volna.
A Strougal-ügynek azonban nagyobb volt a füstje mint a lángja. 2002-ben a prágai városi bíróság bizonyíték hiányában felmentette, így szabadon távozhatott. A bírósági meghallgatás során ugyanis mindössze egyetlen tanú volt hajlandó megerősíteni a Strougal bűnrészességét igazoló dokumentum hitelességét, ráadásul a döntnökök szerint a kommunizmus bűneinek kivizsgálását feltáró hivatal dokumentumai nem teljesek. Az ügy bírája, Tomás Hajek azzal indokolta a döntést, hogy egyetlen személy állítására nem lehet alapozni egy ítéletet. Strougal akkor megkönnyebbülten hallgatta az ítélethirdetést, amely szerinte bizonyítja ártatlanságát. „Nem érzek felelősséget azért, ami történt” – fejtette ki, s mint állította, minden tőle telhetőt megtett azért, hogy segítse az StB gyilkosságainak feltárását.
Bár Csehországban kísérletet tettek a volt kommunista vezetők elítélésére, ez reménytelen vállalkozásnak bizonyult. Több évtizeddel korábbi ügyekben kellett volna ítéletet hozni, olyanokban, amelyeknél rendkívül nehéz volt bármiféle bizonyítékot találni.
Az egész Strougal-ügy a feledés homályába merült volna, tavaly májusban azonban a múlt bűneit feltáró európai platform ismét eljárást kezdeményezett a csehszlovák vasfüggönynél meghalt személyek ügyében. A szervezet neves jogászokból álló csapatot állított össze, amelynek tagja volt egyebek mellett Albin Eser, a hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) korábbi bírája is.
A platform munkatársa, egykori cseh disszidens, Miroslav Lehky akkor a prágai rádiónak elmondta, a korábbi csehszlovák rezsim 12 egykori vezetőjét vádolják emberiség elleni bűntettekkel, példaként említette Milos Jakes és Lubomír Strougal nevét is. Mint fogalmazott, szerinte még ma is lenne értelme felelősségre vonni az egykori vezetőket, elismerte azonban, hogy előrehaladott koruk miatt többségüket már nem lehet letartóztatni.
A bíróság aztán múlt csütörtökön úgy döntött, elévült Strougal-ügye, így nincs már értelme előbányászni az aktákat a kommunizmus idején történt bűnöket kivizsgáló hivatal íróasztalának fiókjából. Strougal jelenleg a lengyel határ közelében, a kiváltképp a síelők körében népszerű településen, Jizerkában él. Nagy titka, mekkora szerepe volt az ártatlan emberek halálában, alighanem örökre rejtély marad.
