Nemzeti kapaszkodó

Megyek a barátnőmhöz, a lányomat kérdem, mit vigyek neki, nem mehet az ember csak úgy, üres kézzel. Egy csomag kávét, meg egy üveg málnaszörpöt, elég ez. Csakhogy az a trendi mostanság, hogy búsásan kell ajándékozni. Lám a kormányfő Mongóliába látogatott, s gavallérosan előrántott a zsebéből 25 millió dollárt és átadta a vendéglátóknak. Igaz, azt is megmondta, hogy nem kumiszra adta, hanem a pénzből a szonginói biokombinát rekonstrukcióját támogatja. Ez egy állatgyógyászati termékeket előállító nagyüzem, tőlünk 7793-re. Kicsit messze van, ha arra gondolunk, hogy sürgősen gyógyítani kellene a nem rég fölbukkant kéknyelvű betegséget a magyar tehenek és a juhok között. A magyar-mongol tárgyalások kapcsán abba is bízunk, hogy megerősítették a mongóliai intenzív tej- és húshasznú szarvasmarha mintagazdaságok és mobil vágóhidak projektjeiben rejlő lehetőségek kiaknázást. Csak nem mongol tejet fogunk reggelizni? Ehhez mindenekelőtt fel kellene építeni egy barátság-tejvezetéket.

Orbán Viktort elkísérte egy mongol befektetések iránt érdeklődő, üzletemberekből álló küldöttség, ők tudják a dolgukat, mit, hová kell beruházni. Majd ebéd közben - vagy utána -, kumiszt kortyolgatva megbeszélték a részleteket. A Kelet egy kapuja megint szélesre tárta szárnyait a magyarok előtt.

Tárgyaltak az üzletemberek például a biotechnológiáról, akvakultúráról, és a magas genetikai értékű szaporítóanyagokról. De nem mindegy, hogy mit szaporítanak majd, körül kell nézni a világban. Nem véletlen, hogy górcsőr alá vettük a kazah juh- és a húsmarha tenyésztést is.

Fazekas Sándor agrárminiszter - így mulat egy magyar úr - negyvenmillió forintért rendelt tanulmányokat, hogyan kell kazah módon szociálisan kialakítani a juhok legelőjét. Már alig várom, hogy juh-buliban vegyek részt Magyarország valamelyik csücskében, ahol dőzsölhetek a korianderbe burkolt birkafej zamatos ízében, és más kazah nemzeti eledelekben. No, de negyvenmillióért csak a tanulmányok? Itthon meg éheznek a magyar juhok, mert elvették az újgazdák a régiektől a legelőket.

Máshol sem mutatkozott skótnak a miniszterelnökünk: a vajdasági magyaroknak 50 milliárd forintnyit utalt át gazdaságfejlesztési stratégiai célokra, hogy a világ legjobb termőföldjeivel rendelkező Vajdaságot és az ott élő gazdákat segítse abban, hogy a világ távoli piacaira is el tudják juttatni termékeiket. 30 milliárd forint egy hitelprogram, a maradék 20 milliárd vissza nem térítendő állami támogatás. Cél a kis-, és középvállalkozások fejlesztése. Ezzel a lépéssel a mindennapi megélhetési gondokkal küzdő vajdasági fiatalok külföldre vándorlását szeretnék megállítani. És a napokban jött a hír, egyesen Semjén Zsolttól, hogy ezen túlmenően a kormány 750 millió forinttal támogatja a határon túli magyar vállalkozókat.

Mindezt a hazai adófizetők - a mi pénzükből. Úgy tűnik, hogy a magyar kormány úgy vélekedik, hogy bennszülöttek (már, akik a születésük óta itt e hazában élnek) s napról-napra megélhetési gondokkal küzdenek, máshol keressenek "kapaszkodókat".