A tekintélyuralom fogságában

A vörösiszap-perben hozott ítélettel szemben tanúsított kritikák kiváltották a bírói kar egyes vezetőinek függetlenségük védelmében megfogalmazott nyilatkozatait. Mert mindaz, ami ezzel kapcsolatban történik vagy történni fog, nem pusztán erre az esetre jellemző, hanem a hazai demokrácia-értelmezés egészét érinti. Ami ezúttal felszínre tört, különféle és messzire visszavezethető előzményekre utal. Ezért is tekinthetőek kissé elkésettnek a bírói kar reprezentánsainak tiltakozása a háborgás lecsendesítésére tett erőfeszítései.

Mert az ország jelenlegi politikai hangulatát tekintve – valljuk be – érthető a kormányzat által instruált közfelháborodás. Hiszen közállapotainkat tekintve egyre kevésbé, és egyre nehezebben hihető, hogy van, illetve lehet egyáltalán valami, ami a választáson résztvevők többsége által támogatott tekintélyuralmi rendszerrel szemben meg tudja őrizni a függetlenségét. Ha a jogállamiság első számú biztosítékának tekinthető alkotmánybíróság személyi összetétele sem nyújt garanciát a politikai hatalomtól független működésre, akkor vajon minek alapján feltételezheti a közvélemény, hogy a bíróságok egyebütt ellent tudnak állni az eléjük kerülő kényes ügyekben tapasztalható nyomásgyakorlásnak?

Ha pedig az állampolgár a hazai igazságszolgáltatás egészét tekinti, akkor nem hagyhatja figyelmen kívül az ügyészség szerepét sem, amely kérlelhetetlen ügybuzgalommal foglalkozik az ellenzéki politikusok ügyeivel, de csak vonakodva vesz tudomást – ha rávehető egyáltalán – a kormányzati oldalhoz kötődő személyeknek gyakran az előbbiekkel összehasonlíthatatlanul nagyobb volumenű visszaéléseiről. S a politikusokat érintő peres ügyeknek az egyik bíróságról a másikra való áthelyezgetésével mintha maga a bírói kar sem volna mindig, és minden körülmények között annyira független, mint amennyire most hangoztatják.

Így aztán olykor a koncepciós perekre jellemző tünetek is mutatkoznak. Persze sajátos formában. Nem annyira a bírói ítéletekben, mint inkább abban, ahogyan az ügyészség vádemelésével hírbe hozottak áldozatul esnek a jogerős ítéletet megelőző, egy egész életre szóló megbélyegzésnek.

Nincs mit csodálkozni tehát azon, ami a vörösiszap-perrel történt. Hiszen a magyar állampolgár az utóbbi években egyre inkább úgy szocializálódott, hogy csak egyetlen egy tekintélyt kell kritikátlanul elfogadnia és becsülnie: a kormányzat autoritását, amelytől nincs megkülönböztethető és nem is lehet egyéb, attól függetleníthető hatalom. Ha mégis, ha mindennek ellenére valami efféle ellensúlyt képviselő szembenállás mutatkozik, az rendszeridegen, amit el kell hárítani a kormányzat egyébként sikeresen akadálymentesített útjából, mint oda nem illő elemet, amely előrehaladásunkat és közös boldogulásunkat gátolja.

Azt sem lehet tagadni, hogy ez idő szerint a jogalkotásunk is ehhez az elvhez igazodik. Ami természetesen nem a jogalkalmazók hibája, hanem a kormányzat szavazógépeként működő parlamentté. Noha ők, a jogban járatos alkalmazók is szót emelhetnének ilyenkor, főleg a visszamenőleges hatályú törvények ellen, amelyek saját működésüket is végletesen elbizonytalanítják.

A magyar jogtudomány évszázados, kiemelkedően magas szintű hagyományai alapján indokoltan várhatja el a közvélemény, hogy felvilágosító - és különösképpen a közérdeklődésre számot tartó ügyekben - pártatlan útmutatást kapjon a szakmai tekintélyektől, s akkor talán csökkenhetne azoknak az eseteknek a száma, amelyekben kellően megalapozott tájékoztatás nélkül, téves állásfoglalásra kényszerülhet.

Ha már tüntet egy ítélet ellen, legalább azt tudja, hogy ki a felelős a számára feldolgozhatatlan döntés megszületésében. Hiszen most, a vörösiszap-perben még az sem világos, hogy a közfelháborodásban osztozó ügyészség mulasztása miatt született-e a kifogásolt bírói ítélet, vagy más okokat kell keresni a háttérben.

Annál is nagyobb szükségünk volna a jogalkotással és –szolgáltatással kapcsolatos tisztánlátásra, mivel a jog és az erkölcs megkülönböztethető ugyan, de teljesen szét nem válaszható egymástól, a jogkövető magatartás a polgári tisztességtől. Márpedig ebben a tekintetben is számtalanszor tetten érhető a politikától befolyásolt közvélemény következetlensége. Amit az egyik oldalon bűnnek, megengedhetetlen visszaélésnek tart, amit minden jóérzésű embernek el kell utasítania; ugyanazt a sajátjának vélt politikai tábor tagjainál erénynek, a nemzet érdekében végzett, áldásos tevékenységnek minősíti.

A politika által inspirált elfogultságok – a tekintélyuralmi rendszer következményeként – mindent megelőznek és maguk alá gyűrnek. Találóan jegyzi meg George Eliot, hogy az elfogultságot bátran lehet hangoztatni, „kitölti az ürességet ott, ahol nincsenek eredeti eszmék és gondolatok”. Az elfogultságot az „öntudatos igazság tekintélyével lehet másokra kényszeríteni; karmesteri pálca és gumibot egyszerre. Minden elfogultság, mely e céloknak megfelel, magától értetődik, és bizonyításra nem szorul.”

Nem akarom azt mondani: bárcsak pusztán a bírói függetlenségről volna szó, mert tudom, hogy ez önmagában is óriási jelentőséggel bír. Ám ha lehet, még ennél is többet kockáztatunk…

2016.02.12 07:12

Kominform újratöltve

Erősen kifogásolom Magyarország támadásait és alaptalan összeesküvés-elméleteit Juncker elnök ellen. A brüsszeli döntéseket, a bevándorlásról szólóakat is, közösen hozza az uniós tagországokat tömörítő tanács és az Európai Parlament, s mindkettőben ott vannak Magyarország képviselői is – mondta Joseph Daul, a Fideszt is soraiban tudó Európai Néppárt elnöke a magyar kormány legújabb, ezúttal Soros Györgyre és Jean-Claude Junckerre kihegyezett kampányáról. 
Ami Daul szerint rágalmazó, hazug és félrevezető propaganda - ezen állításaival alighanem elérte, hogy majdan Soros György mellé kerüljön a következő  plakátkampányban -, az a magyar kormány szerint tájékoztató akció. Merthogy Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár szerint „Magyarország ellen nyolc éve folyik dezinformációs kampány”, s a hagyományos médiában teljesen más képet adnak az országról, mint ami a valóság.
Ami önmagában igaz is, elég belenézni a köztévé bármelyik hírműsorába, vagy beleolvasni a kormányhű sajtóba, de Kovács éppen a másik oldalra gondolt mint hazug kampánymédiára, mely doszt az uniós választásokra koncentrál. De a kormánypártok az EP-szavazás kampányához sorolták a rabszolgatörvény elleni tüntetéseket vagy éppen az ellenzéki pártok akcióit is.
Aki nincs velük, az ellenük van, pontosabban az ország ellen, s mindez permanens kampányban jelenik meg. A nemzetközi jelzések, bírálatok mind-mind egy magyarellenes világösszeesküvés, a Soros-kampány részei, ahogyan a hazai korrupcióra rávilágító, a számonkérést hiányoló megnyilvánulások is. Teljesen érthető tehát, hogy a kormány az ország érdekében védekezik, s a defenzíva része a tájékoztatás. Ha kell, óriásplakáton, kolumnás hirdetésekben, tévéreklámokban, s biztos, ami biztos, a teljes kormánymédia is ezen kotta alapján dolgozik. 
Persze hazudoznak szakmányban, ezt a Birnbaum-interjú óta kvázi el is ismerték; mondhatni, permanens kampányban él az ország 2010 óta, mintha új életre kelt volna a Kominform, csak Zsdanov elvtárs útmutatása alapján immár nem Révai, hanem Habony és Rogán elvtárs tájékoztat, s nem a láncos kutya Titó Jugoszláviája, hanem Soros és Brüsszel az ellenség. Mely teljes fegyverarzenálját beveti Magyarország ellen, még a miniszterelnök családját sem kímélik, hiszen csak így fordulhat elő, hogy az Orbán-vő közvilágítás-javító projektjeit is kifogásolják. És van pofájuk Brüsszelbe hívni a legfőbb ügyészt, hogy az EP költségvetési ellenőrző bizottsága előtt számoljon be az Európai Csalás Elleni Hivatal által vizsgált ügyekről. 
Még szerencse, hogy Polt Péter nemcsak idehaza szelektál biztos kézzel a különféle feljelentések között, s utasítja el hideg fejjel az ellenzék kampány-lázálmaiban született, mondvacsinált ügyeket, de Brüsszel esetében is átlátja, hogy a vizsgálat nem szakmai, hanem politikai jellegű, így semmi keresnivalója a bizottság előtt. Mit képzelnek ezek arrafelé, majd éppen a legfőbb ügyész legitimálja az ócska kampányukat? Mindenki hülye, csak ő helikopter?
Meg még néhányan.
2019.02.21 09:00
Frissítve: 2019.02.21 09:10

Nagy levegőt!

Közeleg a fűtési szezon vége, most már nincs mit tenni. Új, várbéli rezidenciájáról az alant gomolygó szmogfelhőre tekintve Orbán Viktor is elengedte ezt a légszennyezéses balhét. Végtére égesse mindenki a megmaradt PET-palackokat, rongyokat, bútorlapokat, lakkot, festéket és mindent, ami akad: ez a tél már az ördögé.
A minap a Nemzeti Népegészségügyi Központ is elengedte, hogy – amiként tavaly október óta szinte naponta – tételesen felsorolja az egészségtelen vagy veszélyes  levegőjű településeket. Friss, helytakarékos megfogalmazásuk szerint most már Ajka és Esztergom kivételével mindenütt egészségtelen a lélegzés. A legsúlyosabb a helyzet Debrecenben, Miskolcon, Nyíregyházán, Putnokon és Szegeden, ahol - az orvosi meghatározás szerint - a levegő már mindenkiben komoly egészségügyi kárt okozhat. Mint például: köhögés, nehézlégzés, véralvadékonyság és -rögösödés, asztma, légcső- és hörghurut, légúti görcs, szembántalmak, émelygés, hányinger, mellkasi fájdalmak, szívritmuszavar, sztrók, csökkenő munkaképesség, terhesek esetében a magzat agykárosodása, koraszülés, hosszú távon pedig érelmeszesedés, tüdőrák, élettartam-csökkenés és halál.
A Fidesz-kormány tudja is a dolgát. Kérdésre bármely kommunikációs robotjuk felrecsegi évek óta alig változó győzelmi jelentésüket megannyi programról, intézkedésről, akcióról és projektről. (Orbán Viktorék leglelkesebb híve az ellenőrzésükre hivatott Állami Számvevőszék.) Ezekben kevéssé összpontosítanak a hulladékból vagy a kipufogókból felgomolygó füstök megfékezésére. Ellenben rendre kiemelt hangsúlyt kap, hogy a rossz levegőt külföldről fújják át hozzánk (tudjukkik).
Ellenben a környezetvédők javaslatai is kevéssé értelmezhetők. Szerintük ugyanis most azonnal költöztessünk át mindenkit EU-kompatibilis passzívházakba. Ennek több tízezermilliárdos költsége csak összekaparható innen-onnan.
Egyelőre tehát a legészszerűbb megoldásnak egy búvár- vagy űrruha beszerzése látszik. Ennek híján pedig egy jó nagy, legalább tavaszig kitartó őszi levegővétel.
2019.02.21 09:00
Frissítve: 2019.02.21 09:11