Ami nem hajlik, az törik

A pedagógusok mögött, ahogy Pilz Olivér fogalmazott, csak az osztálytermi tábla áll, a hétköznapok gyakorlati tapasztalata. Ők a gyerekekkel és a szülőkkel együtt a nap nap után élik meg az oktatási rendszer ellentmondásait, rendszerhibáit, igyekeznek az avítt és a gyakorlatban működésképtelennek bizonyult rendszert működésben tartani, és egyben tartani a lelket a gyerekekben. Nem mondhatják, nem is mondják, hogy minden rendben van. Kritikájuk e rendszerre vonatkozik, a hétköznapok gondjaira és egyben a rendszer elemeire. Az oktatási rendszer egészét újra kell tervezni, a köznevelési törvény helyébe egy szakmai-társadalmi párbeszéd alapján kidolgozott, konszenzussal támogatott új törvény kell – ez követelésük lényege, melyet a napokban megerősítettek. Orbán Viktor és vazallusai az oktatásirányításban nem mondhatják, hogy 2011 óta elhibáztunk mindent. Nem is mondják. Orbán Viktor és Balog Zoltán ezt egyértelműen meg is fogalmazta. A kormány az oktatás átalakítása kapcsán jó irányba indult, a rendszer fő elemei adottak, ahhoz nem kívánnak nyúlni, csak korrekciókra van szükség és egyben lehetőség. Pénz, a rendszer működőképességének biztosításához többletforrás pedig nincs – tették hozzá -, és nem is lesz. Az meg nem megy, hogy bajkeverők és jajongók zavarják a rendet. A korrekciókat a tárgyalóasztal mellett kell egyeztetni. De azt, hogy mire vonatkozzon az egyeztetés, kik legyenek az egyeztető partnerek, azt viszont ők mondják meg. Egyik fél sem enged, nem is engedhet arca elvesztése nélkül. Az álláspontok nem hajlíthatók. De ami nem hajlik, az törik. Vagy a rendszer roppan meg, vagy a pedagógusok gerince.