Azt állította Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő az ATV egyik műsorában, hogy a kétsebességes Európa tervével csak azért ijesztgetnek a nyugati államok, hogy így tolják le a torkunkon a kötelező menekültkvóták elfogadását. Hiszen nincs is miből kizárni, vagy kijjebb tenni minket. Bár Szájer József okos politikus, aki ráadásul kiválóan ismeri az európai politikai viszonyokat, ebben végzetesen téved; vagy tudja mi az igazság, de nem mondhatja ki. Az igazság az, hogy nem csak az Orbán-kormány képes unortodox megoldásokra, főleg, ha Európa, pontosabban az európai közösséget egykoron életre hívó és ma is meghatározó tagországok érdekei ezt kívánják. Blöffnek, tét nélküli fenyegetésnek venni mindazt, ami ma már nem is a színfalak mögött történik; történelmi tévedés. Ez a kétsebességes Európa, amelyben Magyarország – köszönhetően a mostani kormánynak – a másodkategóriás perifériára fog szorulni.
Hogy mennyire nem blöffről van szó: nemrég Valéry Giscard d´Estaing korábbi konzervatív francia államfő fogalmazta meg, hogy mélyíteni kell az európai integrációt és szűkíteni a haladók körét, mert a keleti bővítés lelassította a fejlődést. Kétségtelen, hogy a nyugati jóléti államok és a keleti végeken tapasztalható nyomor közötti különbségeket nehéz áthidalni, ráadásul épp az európai vívmányok konzerválják őket. A szabad munkaerő-áramlás ugyanis nyugatra szívja a képzett és aktív munkaerőt, a keleti végek ezért csak a lenyomott fizetésekkel és megvágott munkavállalói jogokkal tud versenyképes maradni.
Nemrég a francia és a német gazdasági miniszter jegyzett közös cikket, amelyben továbbgondolta az eurózóna tagországainak mélyebb integrációját és közös költségvetést, koordinált adópolitikát, külön kamarás parlamentet szorgalmaztak. Az új, szorosabbra fűzött szövetségből kimaradó országok (például Magyarország) több önállóságot élvezhetnének (ahogy Orbán azt szeretné), de ehhez kevesebb lehetőség, kevesebb szolidaritás és kevesebb forrás társulna. Hogy Szájer József véleményével szemben mennyire nem blöffről van szó, elég idézni Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság – egyébként a Fidesz pártcsaládjából érkező – konzervatív, jobboldali elnökét, aki nemrég azt mondta: „(…) újra kell gondolnunk Európa építményét, benne országok egy olyan csoportjával, amelyek együtt fognak cselekedni, mindenben együtt, és olyanokkal, amelyek távolabbi pályákra pozicionálják magukat”.
Hogy mennyire nem blöffről van szó, elég az olasz uniós ügyekért felelős minisztert idézni. Sandro Gozi a La Repubblica című lapban még az év elején azt mondta: kétsebességes Európára van szükség, egy szélesebb körrel és egy szűkebb, mag-országokból álló körrel, amelyet egy megújult, a mostaninál összetartóbb eurózóna alkotna. Eszerint szükség lenne egy európai uniós pénzügyminiszterre is, aki közvetlenül az Európai Parlamentnek tartozna felelősséggel. Ez gazdasági külön-unió, amely robog tovább, hátrahagyva a döcögő és akadékoskodó terheket.
Hogy mennyire nem blöffről van szó: a napokban a mag-országok külügyminiszterei egy római értekezleten vitatták meg a részleteket, világossá téve, hogy a kétsebességes Európa egy valós megoldás és valóságos terv. Legközelebb Belgiumban találkoznak az alapítók, a tanácskozáshoz bármelyik tagország képviselői csatlakozhatnak. Már, akit a közös megoldásokat érdekelnek.
Az Európai Unió számos válságot túlélt, ezt is túl fogja. Velünk vagy nélkülünk. A mag-országok, az eurózóna tagjainak mélyebb integrációja logikus és számunkra tragikus lépés. Magyarország ma nem fejlett, európai értelemben véve nem liberális, nem szolidáris, nem képes a kompromisszumra és az együttműködésre. Ezért hátrahagynak minket. Ez nem blöff és nem üres fenyegetés. Ez a rideg valóság. És ez lesz, ami a Fidesz végzetes bukását fogja hozni. Bűn, hogy az egész nemzetet is magukkal rántják.
708 nappal vagyunk a miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után. Akkor megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Hetvenkilencedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.
