Nagy magyar lagzi

Figyelem a reklámokat, most az a gyerek tetszik legjobban, aki pelenkában ül némán, önfeledten, de a másik felével ugyancsak önfeledten - gondolkodik. Lehet olyan nyolc hónapos. Előtte egy "számítógép", azon tereli apró ujjaival a golyókat, az arcán kirajzolódik a "felfedezés" utáni vágy: hogy az isten csodájában van, hogy a dróton egyetlen mozdulatomtól megindulnak a golyók. Mit törődik azzal, hogy mi történik a pelenkában, mikor ő a tudománnyal foglalkozik...

Hát, nagyot változott a világ. Pláne, amikor eszembe jut az egykori utazás: mezőgazdász delegáció utazott Dániába, hogy ott lessük el az agrárszakma rejtelmeit. Az egyik kolléga Békés megye küldötte volt, reményteljes tsz elnököt csináltak volna belőle, mert a kommunikációhoz nagyon értett, igazi "ellenmondást nem tűrő ember" volt. Hanem ezen az úton jól megjárta: alig várta, hogy a szállodai szobában elhelyezzék, máris szaladt a legkisebb helyiségbe: "volt ott két vécé is - mesélte aztán -, az egyikre azonnal ráhuppantam"... Megváltás volt neki. Hanem addig még nem hallott a bidéről, és éppen arra huppant rá. Kereste a lehúzót, aztán egy órát töltött el azzal, hogy átrakosgassa az igazi csészébe a rakományt. De nem ezért nem lett belőle tsz elnök.

Tetszik egy másik reklám is, amikor az anyós olyan fogragasztót használ, amitől nem megy a fogak alá az étel, s ennek láthatóan az újdonsült vő örül a legjobban a "nagy magyar lagziban", ahol összejön a vidám család. Az ilyen családot meg kell védeni, nem hiába mondják a fideszesek, minden szíre-szóra, rezsicsökkentésre, terrorveszély elkerülésére, hogy a magyar családokat meg kell védeni. Németh Szilárd "mindenben biztos", meg Simicskó István honvédelmi miniszter viszont eltúlozza a dolgokat, az ő beszédükben fordul elő legtöbbször, hogy a magyar családokat meg kell védeni. Nemcsak a magyar családokat kell megvédeni, hanem az országban letelepedett, s itt lakó sváb, kínai, tót, mongol, orosz, arab, s ki tudja hány nemzetség családjait is meg kell védeni, nem is beszélve arról, hogy a belgák akik itt vannak, hova álljanak, amikor baj van... A Fidesz éppen úgy lejáratja a szép "magyar" szót, mint a "nemzeti" kifejezést is, aztán csodálkoznak, hogy ha azt a feliratot látják az utcai vécén: "nemzeti hugyolda". Csak remélni tudom, hogy a most alakuló hulladékgyűjtő céget nem "nemzeti szemétgyűjtőnek" nevezik majd el.

Azt meg nem is sejtem, hogy az ő feladatuk lesz-e megtölteni a most tervezett csepeli veszélyes hulladékgyűjtő telepet, ami ellen most megindult a csepeli lakosok tiltakozó akciója. Azt hallották ugyanis, hogy külföldről is hoznak ide veszélyes hulladékot. Szijjártó Péter külügyminiszter ünnepélyesen már meg is alapozta a raktározási terminált, csak meg ne tudja a NOB, hogy a magyar kormány ide tervezi majd a 2024-es olimpiát.

Még egy reklámról: a való életet tükrözi az a reklám, amelyben a görög istenség, meg a földi halandó a joghurtról beszélget. Mintha a kormányszóvivő vitatkozna a "bukott" baloldallal, olyan durva a beszédjük. Szelídüljenek meg, vagy inkább mindketten menjenek a görög partokra és vigyázzanak, hogy ne merüljön el a schengeni egyezmény a lecsóban, akarom mondani a joghurtba.

Szerző
Szigeti Piroska

Nincsenek kérdőjelek?

Az nem kétséges, hogy a kedves vezető mondja meg a tutit. Éppen emiatt aggódhat az immár a köznevelésért is felelős államtitkár, hiszen ellent mondott Orbán Viktornak. A kormányfő szerint ugyanis 2018 után lehet csak napirendre venni a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) szervezeti átalakítását. Palkovics László viszont többek között azzal is igyekezett indokolni a szombati tüntetés okafogyottságát, hogy a köznevelési kerekasztalon már a következő hetekben tárgyalnak a változtatásról.

Az persze nem meglepő, hogy még a Fidesz lillafüredi frakcióülésén is voltak, akik bírálták a Klik működését. Talán nem ugyanolyan élesen, mint a tiltakozó oktatási dolgozók, de azért a mindennapi problémák ismeretében. Az sem csoda, hogy az államtitkár nyugtatni próbálja az elégedetlenkedőket, hiszen az egész kerekasztal létrehozásának elsődleges célja az érintettek megosztása és leszerelése. Az meg aztán teljesen érthető, ha a kedves vezető a következő választásig már nem szeretne a gondokkal foglalkozni, mert a végén még a hívei is elhinnék, hogy akadnak azért problémák ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban.

Ám a konkrét ügynél is nagyobb figyelmet érdemel Orbán Viktor távolba tekintő és rendkívül felelősségteljes véleménye. Nem kevesebbet hoz ugyanis az érdeklődők tudomására, mint hogy ő már a 2018 utáni időkre készül. A választást lényegében lejátszott partinak tekinti, olyannak, amire a demokratikus látszat megőrzéséhez szükség van ugyan, de az eredménye egy pillanatig nem lehet kétséges. A pártpreferenciákról szóló felmérések kétségkívül táplálják a hivatali optimizmust. De azért felfedezhető benne bizonyos elbizakodottság is, ami sosem jó tanácsadó.

Azt az utóbbi időkben már megszokhattuk, hogy a kedves vezető számára nincsenek kérdőjelek. Vagy ha vannak is, gyorsan felkiáltójelekké tudnak alakulni, feltehetően azt őt körülvevő udvaroncok megfelelő hozzáállásának hatására is. Bár egy kis magabiztosságért Orbán Viktornak sosem kellett másoktól segítséget kérnie. Ennek eredményeképpen sikerült is az egész országot saját képére formálnia. 2018 azonban relatíve még messze van. S hogy minden úgy marad, mint most, abban még nem lehet biztos.

Bármennyire is küzd érte.

Szerző

A csend beszélt

Összeszorult a gyomrom, amikor Sándor Mária azt mondta beszéde végén a szombati tüntetésen: „mikor elhangzik majd fél egykor, hogy a rendezvénynek itt vége van, kérlek szépen benneteket, ne mozduljatok még 5 percig! 5 percig néma csöndben álljon ez a tömeg”… és sorolta a kifosztott, megalázott csoportokat hosszan, hogy kikért. Jaj, Mária – gondolta magamban, ezt most nem lehet megcsinálni. Szakad az eső, akinek sem esernyője, sem esőkabátja nincs, már rég atlétáig ázott át, a Kossuth tér füves része egybefüggő mocsár, a beton meg bokáig érő pocsolya, sok volt a szöveg, jaj, nagyon nagy gáz lesz, ha hiába kéred őket, mégis megindul a tömeg. A Fidesz meg röhöghet. Neked is, az egész rendezvénynek is annyi – ez járt az eszemben.

Szerintem neki is, hisz az esernyő-erdőben nem sokat láthatott az arcokból. De bátor volt. A Szózat végén megismételte a kérést és a következő tíz másodpercben minden eldőlt. Az átázott emberek kiegyenesedtek, nyugodtan néztek a másik szemébe és még az arcuk is kisimult, ahogy megértették a csendnek a hatalmát. Maradtak, álltak némán és a sejtjeikben is érezték az erejüket. Mert ennek az öt percnek a méltósága válasz volt az összes politikusi nagyotmondásra, félrevezetésre, kétkedésre, ellenzéki téblábolásra és kormányzati lekicsinylésre, fenyegetésre. Azt üzente, már össze tudunk fogni, már meg tudjuk csinálni, már nem félünk tőletek.

Olvasom a kommenteket a neten, milyen csodaszép, hogy idáig jutottunk. És közben megint érzem a szorítást gyomortájon: ez bejött, de a rafináltan cinikus, szómágiában járatos, mások lejáratásában korlátokat nem ismerő, milliárdos kommunikációs pénzeken ülő kormány ezután pláne mindenre képes lesz, hogy lealázzon mindenkit, akiben megérzi a csend erejét.

Menekülni kellene hát, menekülni előre, kisiklani a markukból, újra meg újra meglepni őket hatásos akciókkal, kihasználni, hogy ők is megoszthatók, leginkább ott, ahol mindenki a bőrén érzi az elvett pénzek nyomorát, látja a palotákat, stadionokat, trafikokat. Helyben megverhetők. Már csak egy baj van: a csend egyben az űr hangja is. Be kéne tölteni egy párttal, ami a jövőt is képes lenne megmutatni. Mert addig csak aprópénzekért szól a csend.

Szerző
Gulyás Erika