Mindenekelőtt gratulálunk az esernyőiparnak, olyan széppé tették a Kossuth teret szombaton délután. A szivárvány elő sem bújt, annyira visszafogott volt, még soha nem fordult elő, hogy ennyi színt egyszerre "integráljon".
Aztán mivel kínaiak csinálták az első esernyőt, itt volt az alkalom, hogy bizonyosságot szerezzünk a származásunkról: mindenkinek, aki a Kossuth térre igyekezett, ellenőriztetni kellett volna, hogy ott van-e Matolcsy piros pöttye a hátsó felén. Végleg eldőlhetett volna, hogy keletre, Ázsiába tartunk vagy Nyugatra. De hát az ellenőrök fel sem fértek volna a metróra, mert ott annyian voltak az utasok, mint az oroszok, ráadásul mindenkinél volt egy esernyő igaz, még csukva, de akkor is kellett neki a hely. A tömegen messziről látszott, hogy "elittársaság", a művelt fajtából való, csendben beszélgettek, de mindaz amit mondtak elhangozhatott volna hangos szóval is a Parlament előtt.
Egy fiatal pedagógus arról beszélt, hogy első osztály kapott, "hét órára beviszik a gyereket az iskolába, mert a szülő dolgozni megy, a legtöbb gyerek kialvatlan, fáradt, s az iskolában ül négyig. A pedagógus úgyszintén. Hiába tartanak szünetet, tornáznak, egy ilyen kis gyerek három-négy óránál nem bír el többet. Az egyik órán egyikük kiesett a padjából, a másik meg a szünetben odahúzódott hozzám és az ölemben aludt el..." Aztán a tüntetésen minden szónok élményt adott, szókratészi tehetséggel, egybehangzóan úgy látják, rendszerszintű változtatásokra lenne szükség az oktatás, a köznevelés területén.
Figyelem esernyősök, ha még nem ellenőriztétek az esernyőtök nyelét, most utólag ellenőrizzétek, hátha kiderül, hogy Szent Péter nyitotta ki rátok, mint Mikszáth Kálmán regényében, amikor a fiatal pap elvállalta az árván maradt Veronkát, hogy felnevelje. Annak idején a nép ezt a tettet titokban úgy könyvelte el, hogy nem is a pap volt a földi jótevő, hanem egyenesen Szent Péter tartotta a esernyőt a kislány fölé. Ne legyenek kétségeitek, a pap most is itt van ebben a mai történetben, bent ül az Emberi Erőforrások Minisztériumában, de ez nem az a pap, aki jó helyen keresi az esernyőt, mert nem is érti, hogy miért kell megvédeni az esőtől Veronkát, az "emberi erőforrást", eszébe sem jut, hogy ez a Jövő, csak papol össze-vissza. Kedves esernyősök, a kincs és az erő veletek van akkor is ha nem nyitható a paraplé nyele. Ott van, csak fogjátok még szorosabbá az esernyőtöket, hiszen elhatároztátok - igazi pedagógia hivatással, - nem hagyjátok, hogy a ti Veronkáitok elkallódjanak. Van egy jó hírem, vagy igazából rossz (?). Kínai egyetemisták már dolgoznak a csak nyélből álló esernyő kifejlesztésén: a maroknyi nyélből álló szerkezet sűrített levegővel - némán, hang nélkül - tartja távol az alatta lévőket az esőcseppektől. A hátránya, hogy időnként fel kell tölteni, mint a mobiltelefonokat. Arról viszont nem szól a fáma, hogy akkor is bent marad a nyelében a kincs, ha már nem magaslik föléje az ernyő?
Maradjon benne, őrizze a hagyományokat! Ezt a szombatit is... Felemelő érzést váltott ki, amikor a tüntetés végén, a Szózat elhangzása után még öt percig némán állt a tömeg bizonyítandó, hogy a pedagógusok nem "balhézni" jöttek, hanem sorskérdést megoldani.
