Orbán-kormány;

- Elmúlthatév

Nem a pedagógusokról, illetve az általuk elindított, a szombati demonstrációban kicsúcsosodott tiltakozás-hullámról szeretnék írni. Megteszik azt most kollégáim, itt a mellettünk lévő hasábokon. Pusztán e megmozdulás-sorozat kapcsán szólnék arról, miként is viszonyul a kormányzat az őket kritizálókhoz és persze arról is, miben reménykedhetnek mindazok, akik – igen tiszteletre méltóan – kiállnak jogaikért, eszméikért, egy általuk elképzelt jobb jövőért. Ehhez csak ugródeszka, ha úgy tetszik illusztráció a – nevezzük az egyszerűség kedvéért így – a pedagógustüntetés.

Nézzük, milyen címen foglalkozik a szombati eseménnyel a kormány lapja. Azt írja, az első oldalán, egy hírben, vagy ahogy a szakma nevezi, flashben, hogy „Tárgyalás helyett tüntettek a pedagógusok", a belső oldali tudósításban közölt fénykép aláírása pedig a következő: A szakmai demonstráció résztvevőit nem zavarta, hogy a felszólalók papírból olvasták fel beszédeiket.

Természetesen védekezhet a kormányzat azzal, hogy ezek a példák pusztán egy újság véleményét, hozzáállását tükrözik, de tudjuk: ez hazugság lenne. Hazugság, mert az újság csak követi azt, amit számára a lényegében kenyéradó gazdája előír. Márpedig azt írja elő, mint minden ilyen esetben, hogy miként kell lejáratni, nevetségessé tenni, semmibe venni mindazokat, akik szembe mernek szállni az Orbán-rendszerrel. Pontos forgatókönyv működik: a politikai lejáratás, az egzisztenciális, önző érdekek felmutatása, a külföldi kapcsolatok leleplezése, a kriminalizálás – ezek az elemek bukkannak fel rendszeresen a kormánypárti retorikában. Na persze még némi kommunistázás, és az enyhe, vagy durvább fenyegetettség érzésének sugallata. Na és persze a múltba mutogatás, az elmúltnyolcévezés, annak dacára, hogy immár hat éve ők irányítják az országot. Kósa képviselő például parlamenti felszólalásában újra 2006-hoz nyúlt vissza, mondván, a forradalom ünnepén, aki ki merte tenni a lábát az utcára, annak azzal kellett számolni, hogy kilövik a szemét. Majd, néhány mondattal később azt találta mondani, Tóbiás Józsefnek válaszolva, hogy neki, illetve a szocialistáknak, meg kellene köszönni az embereknek, hogy egyáltalán kimehetnek az utcára, inzultáció nélkül.

Mondják: vajon mi járhat ennek az embernek a fejében? Milyen megfontolásból hazudik, ráadásul egy tíz évvel ezelőtti eseményt eltorzítva és milyen megfontolásból fenyeget ma? De lépjünk túl Kósa Lajoson, hisz ő is csupán illusztráció mindahhoz, amit ilyen esetekben hallhatunk, olvashatunk, láthatunk. Érdemes tanulmányozni – Századvég: esetleg egy tanulmány? -, milyen sztereotípiákat követ a Fidesz. Már csak azért, mert fel lehet belőlük készülni és kilyukasztani őket, mint egy luftballont. Hogy fel se tudjanak emelkedni a földről.