Göbölyös N. László írása a Népszavának;
Európai Unió;légszennyezés;szén-dioxid;mérgező anyag;InGOS program;
2016-02-16 06:16:00
Légszennyezés: metán kontra szén-dioxid?
Nemcsak a szén-dioxid, hanem más légszennyező és mérgező anyagok kiszűrését valósította meg az Európai Unió InGOS nevű programja. A nemzetközi hálózat egyik fontos eszköze egy hollandiai óriás mérőtorony volt. Közben egy, a Nature-ban megjelent tanulmány arra figyelmeztet: a széndioxidnak a levegőből való kivonásának káros mellékhatásai is lehetnek.
Az InGOS-programnak (Integrated non-C02, Greenhouse gas Observing System), amelyben 14 ország, köztük az Országos Meteorológiai Szolgálat kutatói és szakemberei vettek részt, az volt a célja, hogy kialakítsák az olyan potenciálisan káros gázok mérését, mint például a nitrogénoxidét és metánét. Az InGOS olyan légkörfigyelő hálózatot hozott létre egész Európában, amely segítségével egységesíteni lehet a méréseket, bővíteni a már meglévő állomásokat és fejleszteni az új EU-tagállamok adottságait a már működő hálózatokba való integrálásra.
Az InGOS-nak sikerült azonosítani számos eddig ismeretlen, vagy a közelmúltban a hagyományos ipari gázok helyettesítésére piacra dobott gázokat a megfigyelő hálózat érzékenységének köszönhetően. Az egyik ilyen gáz, amelyre a program koncentrált, a metán volt, amelynek molekulái sokkal több hőt tartanak meg, mint a széndioxid, és ezáltal jobban erősítik a globális felmelegedést. Ennek mérésére a hollandiai Cabauw-ban működő több mint 200 méter magas meteorológiai tornyot használták fel.
A metán baktériumok által természetes módon képződik a nedves zónákban és ott, ahol nagy az állatállomány. Jelenleg az emberi tevékenységek nagyobb mennyiséget bocsátanak a légkörbe, mint a természetes források. Közben a Nature-ben az East Anglia egyetem kutatója olyan tanulmányt tett közzé, mely szerint jobb csökkenteni a C02-kibocsátásokat, mint megoldásokat keresni annak kivonására.
Napjainkban számos elképzelés létezik ez utóbbira:
* nagyarányú fatelepítések,
* az óceánokban lévő fitoplankton mesterséges tenyésztése,
* elégetésre szánt növények termesztése az elektromos hőközpontokban,
* lúgos eső kiváltása a felhőkből a levegőben lévő széndioxid lekötésére.
Ha nem sikerül sürgősen csökkenteni a C02-kibocsátást ezekre valóban szükség lesz. Csakhogy, mint arra a tanulmány szerzője, Phil Williamson rámutatott, ezek az eljárások igen költségesek és környezetkárosodással járnak. A professzor emlékeztetett arra, hogy amennyiben betartják a tavalyi párizsi klímacsúcs megállapodásait, vagyis a globális felmelegedést az évszázad végéig 2 C fok alá szorítják le, a különböző klímamodellek becslései szerint 2100-ig 600 milliárd tonna széndioxidot kell kivonni a légkörből. Ezt legkésőbb 4 éven belül el kell kezdeni, évi 20 milliárd tonna kivonásával.
Ennek költségeit még fel sem mérték igazán, de például a jelenleg feltételezett módszerek szerint a bioenergiához szükséges kultúrákhoz 580 millió hektárnyi termőterület kellene, amely az Egyesült Államok területének a fele, és a Föld jelenleg művelhető területeinek egyharmada. Ez pedig erdők, legelők elvesztését jelentene, komoly kihatással lenne az állatvilágra és ezáltal az élelmiszer-biztonságra, hiszen a megmaradt területeken ugrásszerűen kellene a mezőgazdasági termelékenységnek növekednie, hogy kielégítsék a Föld folyamatosan szaporodó lakosságának igényeit.
A légköri széndioxid bioenergia felhasználása általi csökkentése körül amúgy is sok a bizonytalanság, mert igen nagy különbségek várhatók a bioenergiát adó növények termesztésében aszerint, hogy azokat elhagyott területeken művelik, vagy pedig e célból erdőket kell kiirtani. De egyik variáció sem érné el a párizsi célkitűzést, sőt, ha nagy területen váltanák fel az erdőket a termőterületek, akkor a légköri C02 további 150 milliárd tonnával növekedne. A nagyarányú erdőtelepítések sem veszélytelenek, mert megbonthatják a természetes ökoszisztémát: megváltozna a felhőtakaró, a talaj és a víz aránya, amelyek a párolgások révén ugyancsak kihatnának a Föld felszíni hőmérsékletére. Alternatív megoldásként a brit kutató a talajba megfelelő mennyiségben kevert szilikátokat ajánlja, amelyek kémiai úton elnyelik a széndioxidot.
A környezetvédelemre való figyelmeztetésnek vannak egészen sajátos módjai. Egy Hongkongban élő brit fiatalember, miután tavaly decemberben a pekingi hatóságok első ízben ismerték el a főváros súlyos légszennyezettségének tényét, úgy döntött, hogy üzletet csinál a friss levegőből: angliai és wales-i vidéki friss levegőt kezdett el palackozni 580 milliliteres üvegekbe, amelyeket 80 fontért árusít tehetős kínaiaknak.
Az e célból létrehozott Aether nevű cégének alkalmazottai hajnalban járják a hegyeket-völgyeket, hogy minél frissebb levegőt gyűjtsenek a „rászorultaknak”. A kínai újév alkalmából már egy „luxusdobozt” is kitaláltak 15 palackkal, összesen 888 fontért. Hasonló ötlettel kanadaiak is próbálkoztak: a Sziklás hegységből származó Vitality Air dobozait már 20 dollárért is meg lehet vásárolni.
Zöld dízel
A szennyező kibocsátásokat nemcsak elektromos, hidrogén vagy hibrid meghajtású autókkal lehet csökkenteni. Van egy új üzemanyag is, olasz szabadalom, a nemzeti energiatröszt (ENI) technológiai kutatásának eredménye. Az új üzemanyag tudományos neve HVO, azaz Hydrotreated Vegetable Oil. A technológiáját a Honeywell Uop-pal dolgozta ki az ENI. Ez a növényi olajak hidrogenizációján alapul és felhasználhatók állati zsírok, használt olajok, hulladékszármazékok is. Az új üzemanyag előnye:
* már 5 százalékos keverésével is elérhető 4 százalékos fogyasztás-csökkentés,
* a „hideg” indulás megkönnyítése,
* a széndioxid-kibocsátás 5 százalékos csökkentése (az Euro 5 motoroknál ez 40 százalékot is elérhet, amivel az olasz törvény által előírt kibocsátási szint alá kerülhet)
* kevesebb zaj.
A zöld dízel Olaszországban január 12-től kapható az országban működő 3500 ENI-kútnál. Ára ugyanannyi, mint a „kék dízelé”.
Biokerozinnal Skandináviába
Január végétől mindazok a repülők, amelyek Oslo legnagyobb légi kikötőjében, Gardermoenben landolnak, biokerozinnal tölthetik fel tartályaikat. Az Airbus, a Boeing vagy a Bombardier legújabb modellje nem igényelnek átalakítást ehhez. Az első fecske a Lufthansa Airbus 320-a volt. A Star Alliance más társaságai a skandináv SAS-tól a Star Alliance-ig csatlakoztak a kezdeményezéshez, mint ahogy a holland KLM is. A bio-üzemanyagot Gardermoenben ugyanazoknak a tartályokban tárolják, mint korábban a hagyományosat.
A kezdeményezők az Avinor, az a társaság, amely irányítja a norvég repülőtereket, a Sky SPG, amely a bioüzemanyagok kutatására és előállítására szakosodott és az Air Pop, a forgalmazó voltak. Az Avinor és az Air Pop megegyezést kötöttek legalább 1,23 millió liter szállításához. A nemzetközi repülési szervezettel, az IATÁ-val egyetértésben terjeszteni akarják az üzemanyagot a világ minden részében. Az IATA célul tűzte ki a polgári repülés által kibocsátott szennyezés felére csökkentését 2050-ig.
