Talán kételkednek abban, tudok-e írni?
Dicséretre érdemes elhatározás. Csak egy kicsit ki kellene terjeszteni az érintettek körét. Hogy ne csak az állami bürokráciáról essék szó, hanem arról is, melynek szenvedője az egyes ember, pontosabban minden magyar, aki a hivatalok látókörébe kerül.
Közeleg az adóbevallás határideje. Már megkaptam a bevallás céljából kitöltendő csomagot, amely jelentősen különbözik a Matolcsy György látomásában megjelenő söralátéttől. Elszörnyedve nézem, mit fogok kezdeni vele, miképp leszek derék állampolgár, aki pontosan tölti ki a megfelelő sorokat, és nem téved a végeredmény kiszámításánál.
Ez a szép vastag csomag számtalan adatból lesz kerek egész. Igaz, némelyik adat, amely valamelyik szerződésben szerepel, teljesen zavarba hozza az embert. Édesapám jogutódjaként kellett kitöltenem 5 (!) példányban egy színházi előadásra felhatalmazó szerződést. Ugyanezen a napon egy másikat töltögettem 3 (!) példányban. Meg nem fejthetem, miért elegendő emitt 3 példány, miért szükséges amott öttel piszmogni.
Az eszem akkor állt meg, amikor az 5 példányos változatban külön lapon kellett beszámolnom iskolai végzettségemről. Hogy egy színdarab fordítójának jogutódjaként miért kérdezik ezt - rejtélyek rejtélye. 1962-ben kaptam egyetemi végbizonyítványt és oklevelet. Több mint 50 éve. Vajon mi szükség lehet erre az adatra? Talán kételkednek abban, tudok-e írni? Képes vagyok elolvasni a szerződésben foglaltakat? Egyszerűen – ahogy mondják – paff lettem. Épp most készülnek első bicskei osztályom volt diákjai 50 éves találkozójukra. Csodálom, hogy nem kellett felsorolni a nevüket szigorú ábécében.
Nézem, a költségek csökkentése céljából melyik intézményeket választják ki, mint fölöslegeseket. Hiányoltam azok nevét a felsorolásból, akik nem is olyan régen életre hívták egyiket-másikat. Itt van például a Nyelvstratégiai Intézet, melynek vezetésére egy tisztességben megőszült nyelvész professzort jelöltek ki. Már megszervezésekor félénken feltettem a kérdést: mi szükség van erre, ha van egy eredményesen működő Nyelvtudományi Intézet? Felvetésemre most megkaptam a választ. Azért megkérdezném: miért kellett egy tudóst megalázni? Van-e felelőse a felelőtlen tervezésnek? Az ilyeneknek általában nincs.
Némi aggodalmat keltett bennem az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és a Tisztifőorvosi Hivatal szakminisztérium hatáskörébe rámolása. Nem az lesz ennek a következménye, hogy az ügyintézés, a nyugdíjak utalása akadozóbb lesz az eddiginél? És miért nem olyan fölösleges, felháborító mértékben pazarló, öntörvényű intézmény teljes újragondolására volna szükség, mint a KLIK, amely az oktatási színvonal kontárjának jelképe lett?
A takarékosság jegyében megint nem a kivéreztetett egészség- és oktatásügy lesz a vesztes? Lázár János ugyan az oktatás színvonalának csökkenése miatt tetemre hívta a pedagógusokat, a helyzet ismeretében azonban másutt kellett volna keresnie a felelősöket. Mint ahogy érdemes volna azzal is foglalkoznia, mi az oka a pedagógusok és a diákok országszerte megnyilatkozó elégedetlenségének.
Bárgyú kérdés: megtervezték, mi lesz az állás nélkül maradók sorsa? Netán pártállásuk szerint döntenek jövőjükről? Itt is az lesz a jelszó: „majd”? „Ej, ráérünk arra még!” Az intézmények megszüntetése, alárendelése sürgős, fontos. De mi lesz az emberekkel?...
