Fölöslegesen pörög két napja a hír, hogy a soproni gyermekkórházban nyers virslit adtak vacsorára.
Akkor is, ha ennek láttán hívő, Fidesz-szavazó derék családanyák is balhézó kockás inges, borostás komcsivá változtak (De majd elmúlik.)
A gyógyintézmény etetésért is felelős vezetője jól visszaválaszolt. Szerinte „a hideg húsipari termékek, mint amilyen a virsli is, konyhakész elkészítésében osztályos nővéreink készséggel segítséget nyújtanak”. (Most hagyjuk, hogy a konyhakész azt jelenti: „csak főzni kell”. Azaz eszerint a teakonyhában töltik a virslit? Ne keressük a kákán is a hasogatni való szőrcsomót!) Izgalmasabb, hogy ez a menzareform ön-lábonszúrása. Mert azt még egy gyengélkedő kisded is tudja, hogy a virsli állományjavítókkal összetartott ízfokozókból készül.
Fölösleges a pörgés, hiszen nemsokára az étkeztetést is államosítják, és akkor az anomáliáknak vége lesz. Oly idők jönnek, mint az oktatásban, ahol csak egy tankönyvből lehet választani. Jövőre a naptárban már nem csupán a névnap, meg a Hold kél szerepel majd, hanem az ország aznapi menázsija is. Például (létező mintamenü): köményleves, rakott karfiol. (Ezen a napon hazánk ad egy nagyot az üvegházhatásnak is.)
Létrejön a Krúdy Közétkeztetési Központ. A konyhás nénik főzés helyett portfóliót írnak, önértékelnek, és feljelentik egymást, szóval megy majd minden, mint a bejáratott karikacsapás.
Nem tudom, miért jut eszembe egy néhai vén bolsevik, aquinói Szent Tamás, aki ezt mondta: „félek az egykönyvű embertől”.
